Meglehetősen nyomasztó film egy durva erőszakon átesett nőről, ami percről percre válik egyre nézhetetlenebbé.
A baj csak az, hogy a nézhetetlenség itt most nem az érzékeny lelkű nézők túlzott szentimentalizmussal megtöltött reakciója egy megtört nő szenvedéseinek láttán, hanem egyszerű szinonimája annak, hogy rossz. Egy megerőszakolt nő a trauma után egy elhagyatott, vidéki házban keres menedéket, így próbálván feldolgozni a vele történt borzalmat, ám a falusi nyugalom szép lassan őrületbe és bosszúvágyba torkollik.
A bőrön is áthatol legnagyobb hibája nem is a történetből fakad, sokkal inkább a főszereplőből. Az iránta érzett ellenszenv ugyanis nagyon csúnyán tönkretehet egy filmet, és hiába ismerem el a Mariekét alakító Rifka Lodeizen drámai alakítását, egészen egyszerűen hiányzott az, hogy én akár csak egy pillanatig is együtt érezzek ezzel a végtelenül sebzett nővel. Sokkal inkább számít rendezői, mintsem színészi hibának ebben a filmben, hogy nem tudta megszerettetni velem a főhősét, márpedig egy megerőszakolt nőnek csak a legutolsó esetben lenne szabad ellenszenvet kiváltania bármelyik nézőből.
Igazából csak egy-két jelenet hiányzott volna ahhoz, hogy előcsalogassa belőlem a kellő rokonszenvet Marieke iránt; jelenetek, amik megmutatják, mégis miért is kellene szeretnem nekem ezt a szerencsétlenül járt fiatal nőt. A filmet azonban még az általam olyannyira hiányolt együttérzés sem mentené meg, a képzelet és valóság állandó összemosása csak a néző teljes összezavarodását eredményezi, ez a fonalvesztés pedig végképp megpecsételi Esther Rots első rendezésének sorsát. Mindezek ellenére azért művészfilmek kedvelőinek kötelező darab.
A bőrön is áthatol (Kan door huid heen/ Can Go Through Skin)
színes, holland dráma, 94 perc, 2009
rendező: Esther Rots
forgatókönyvíró: Esther Rots
zeneszerző: Dan Geesin
operatőr: Lennert Hillege
producer: Esther Rots, Hugo Rots
vágó: Esther Rots
szereplő(k):
Rifka Lodeizen (Marieke)
Wim Opbrouck (John)
Chris Borowski (erőszakoskodó)
IMDb-átlag: 7,4
http://www.kandoorhuidheen.nl/