Magazin

Együttérzés híján – A bőrön is áthatol

Meglehetősen nyomasztó film egy durva erőszakon átesett nőről, ami percről percre válik egyre nézhetetlenebbé.

A baj csak az, hogy a nézhetetlenség itt most nem az érzékeny lelkű nézők túlzott szentimentalizmussal megtöltött reakciója egy megtört nő szenvedéseinek láttán, hanem egyszerű szinonimája annak, hogy rossz. Egy megerőszakolt nő a trauma után egy elhagyatott, vidéki házban keres menedéket, így próbálván feldolgozni a vele történt borzalmat, ám a falusi nyugalom szép lassan őrületbe és bosszúvágyba torkollik.

A bőrön is áthatol legnagyobb hibája nem is a történetből fakad, sokkal inkább a főszereplőből. Az iránta érzett ellenszenv ugyanis nagyon csúnyán tönkretehet egy filmet, és hiába ismerem el a Mariekét alakító Rifka Lodeizen drámai alakítását, egészen egyszerűen hiányzott az, hogy én akár csak egy pillanatig is együtt érezzek ezzel a végtelenül sebzett nővel. Sokkal inkább számít rendezői, mintsem színészi hibának ebben a filmben, hogy nem tudta megszerettetni velem a főhősét, márpedig egy megerőszakolt nőnek csak a legutolsó esetben lenne szabad ellenszenvet kiváltania bármelyik nézőből.

Igazából csak egy-két jelenet hiányzott volna ahhoz, hogy előcsalogassa belőlem a kellő rokonszenvet Marieke iránt; jelenetek, amik megmutatják, mégis miért is kellene szeretnem nekem ezt a szerencsétlenül járt fiatal nőt. A filmet azonban még az általam olyannyira hiányolt együttérzés sem mentené meg, a képzelet és valóság állandó összemosása csak a néző teljes összezavarodását eredményezi, ez a fonalvesztés pedig végképp megpecsételi Esther Rots első rendezésének sorsát. Mindezek ellenére azért művészfilmek kedvelőinek kötelező darab.

A bőrön is áthatol (Kan door huid heen/ Can Go Through Skin)
színes, holland dráma, 94 perc, 2009

rendező: Esther Rots
forgatókönyvíró: Esther Rots
zeneszerző: Dan Geesin
operatőr: Lennert Hillege
producer: Esther Rots, Hugo Rots
vágó: Esther Rots

szereplő(k):
Rifka Lodeizen (Marieke)
Wim Opbrouck (John)
Chris Borowski (erőszakoskodó)

IMDb-átlag: 7,4
http://www.kandoorhuidheen.nl/

Zsély Csilla

2007 szeptemberétől koptatom az ELTE-BTK filmes tanszékének padjait, és mint minden rendes bölcsész, én is igyekszem mindig (legalább) két lábbal a föld felett járni. Habár a filmezés gyakorlati oldala mindig is jobban foglalkoztatott (az amatőr filmkezdeményezéseket mostanra már szerencsére leváltották a kiforrottabb művek), 2009 őszén egy szép napon mégis az írásra adtam a fejem, és megpályáztam egy helyet az akkor épp munkaerő-frissítésen munkálkodó Filmtekercsnél. Azt pedig, hogy a filmezés és az arról való írás milyen békésen megfér egymás mellett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy újabban már szorgosan igyekszem elsajátítani a sajtóakkreditációk minden csínját-bínját, mint a fesztivál rovat vezetője.

Filmek: Az animációs filmek iránti már-már beteges rajongásom talán életem első moziélményére, a Toy Story 1996-os megtekintésére vezethető vissza, a forma iránti lelkesedésem azóta töretlen, és újabban egy animációs blog elindításához vezetett. Egyébként nagyjából mindenevő vagyok, bár szívszaggató melodrámák, kaszabolós horrorok és zombifilmek kerüljenek. Abszolút kedvencként Tim Burtont említeném, A majmok bolygója kivételével.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com