Magazin

EIFF 2016: Ha azt hitted, nincs rosszabb a zombiknál – Seoul Station

seoul station Sang-ho Yeon idei animációs filmje mindenképpen érdemes a figyelemre, hiszen egy komoly társadalomkritikával átszőtt zombitörténetben világít rá az emberi természet legsúlyosabb bűneire. Az tiszta sor, hogy félnünk kell az élőhalottaktól; de mi van az élőkkel?

Bár már bő tíz éve alkot, Sang-ho Yeon dél-koreai animációs filmkészítő 2011-ben szerzett szélesebb körben is elismerést a hazánkba is eljutó Disznók királya című egyedi, de igen csak brutális és komor művével. A film egy Cannes-i jelölésig jutott akkor, az azóta elkészült négy alkotásának egyike, a Seoul Station  pedig most az EIFF (Edinburgh International Film Festival) keretein belül látható.

A film azzal nyit, hogy egy a nyakán harapásnyommal tántorgó, vérző hajléktalan bácsi simán elbiceg vagy húsz ember mellett egy rövid utcaszakaszon, anélkül, hogy azok segítenének neki, majd leér egy metró aluljáróba: ez a Seoul Station. Az eleinte több szálon futó történet hamar összeér az állomás körül, hogy aztán végül kétszer két főhősért izgulhassunk az elfertőződött városrészben. Egy fiatal pár kettészakad, a lány egy hajléktalan férfi, míg a fiú a lány édesapja oldalán vívja meg saját harcát az őket üldöző lényekkel szemben. Alapvetően egy korrekt menekülős zombifilmet láthatunk, amely jól építkezik a suspense és a meglepetés felhasználásával. Az alkotás végi csavar kissé erőltetett ugyan, de legalább izgalmas, meglepő és végtelenül kielégítő befejezést kap vele a film. Valami azonban mégsem maradéktalan elégedettséggel enged ki a moziból.

Alapjában véve a legnagyobb probléma maga a filmes médium kissé esetlen, mondjuk ki, hibás kihasználása. A néhány indokolt alkalmat nem számítva szinte filmkészítési egyszer-egy, hogy ha mutatok valamit, azt nem mondatom ki a szereplőkkel, mert felesleges és erőltetetté válik a mondanivalóm. A Seoul Station történetvezetése ennek ellenére mégis erre, a nézők és a film közötti reszponzív játékra épül. Kár érte, mert senki nem szereti, ha hülyének, de legalább is inkompetensnek nézik, feltételezve, hogy nem tud olvasni a sorok között. Ez a felállás pedig sajnos szinte a legelső perctől fennáll, és ha nem is folyamatosan, de itt-ott feltörve végigkíséri az egész másfél órát.

seoulstation

Pedig önmagában fontos és erős üzenettel bír az alkotás, amely egyszerre beszél az emberi élet súlytalanságáról mind a társadalom, mind a hatalom szemében, szól a kényszerített prostitúcióról, a hajléktalanok kilátástalan helyzetéről, mindezt úgy, hogy még a technikai fejlődésnek is lépten-nyomon odaszúr egyet. A zombi tematika tehát maximális feldolgozásra kerül, ráadásul azzal a nagyon ügyes csavarral, hogy a film egésze alatt egyszer nem hangzik el a zombi szó, kiemelve, hogy nem emberek menekülnek a zombik elől, hanem emberek az emberek elől. Nincsen misztifikálva az emberiség gonoszsága, kicsinyessége és határtalan közönye a rajta kívülálló világgal szemben.

A készítőre jellemző komor látványvilág és a kidolgozott hátterek most is nagyon látványosak és gyorsan hangulatba hozzák a nézőt. A nem fertőzött emberek enyhén robotikus mozgása eleinte furcsának hat, később azonban egyértelműen az emberi lélek kettősségére utal: mindenkiben ott lappang a „zombiság”, csak nem mindenki enged utat neki. A filmzene is szépen összhangban áll a többé-kevésbé jó ütemben építkező dramaturgiával, azonban a hanggal bajok vannak. Túl sokszor történik meg, hogy felesleges, elnyújtott vagy hiteltelen lihegések, nevetések vagy éppen kínosan hosszúra nyújtott zokogások próbálnak minél több érzelmet kiváltani a nézőből, teljesen eredménytelenül. Ezek pedig sajnos nem egyszer törik meg egy alapvetően hatásos jelenet erejét.

seoul station

Senki ne várja tehát, hogy az év animációját, vagy a tematika egy kiemelkedő darabját látja majd, ha a film mellett dönt, viszont nagyon csalódni se fog. A sok tekintetben okos és merész alkotás inkább a mögöttes tartalmak miatt lényeges, ami nem feltétlen baj. Ha egy film akár csak pár órára is, de leköt, elgondolkodtat, esetleg még specifikus kérdések utánanézésére is sarkall, akkor a szájbarágósság és a túlzott hangjáték belefér. Még akkor is, ha ezek olykor jócskán levonnak az amúgy „tiszta” és „romlott” emberek között hatásos különbséget húzó film élvezhetőségéből.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..