Az Alkonyat-láz gyógyíthatatlannak bizonyult. Még most, másfél évvel az első rész bemutatását követően is foglalkoztatja a tini-társadalmat. Ezért jó, hogy jelennek meg olyan könyvek a témával kapcsolatban, mint a Rendező notesze, amit lapozgatva feleleveníthetjük a film jeleneteit.
Catherine Hardwicke jópofa nő. Meglátszik ez a „noteszén” is, ami bemutatja hogyan készült a forgatásra, milyen ötleteken gondolkodott, vagy hogyan válogatta a szereplőket. A könyv tulajdonképpen nem más, mint egy gazdag képgyűjtemény. Tematikusan halad a kezdetektől a bonyolult, pontos tervezést igénylő jelenetek megvalósításának hátteréig. Ki ne akarná végig kísérni a rendezőnő gondolatainak menetét?
Érdekes nézegetni a huzalokat, csörlőket és egyéb segédeszközöket bemutató képeket és vázlat rajzokat, amiknek segítségével még többet megtudhatunk a háttér munkákról. A jó ízléssel elrendezett fotók színes albumot alkotnak. Az író rendezőnő hozzájuk fűzött megjegyzései még közelebb hozzák a Twilight és a filmkészítés világát. Laikusként ki gondolná, hogy egy-egy apró jelenet milyen komoly tervezést és szervezést igényel, hány ember munkája kell ahhoz, hogy egységes egésszé álljon össze a produkció? Azt hinnénk, hogy egy akkora project, mint az Alkonyat megfilmesítése nem szűkölködik anyagiak terén. A könyvből márpedig kiderül, hogy mindenkinek és mindennek vannak korlátai, amikor az alkotóknak elő kell venni legkreatívabb ötleteiket, hogy az egyes részletek úgy valósuljanak meg a vásznon, ahogyan azt megálmodták.
Catherine Hardwicke: Twilight – A rendező notesze
Könyvmolyképző Kiadó, 2009.
