Magazin

Éljen a filmzene! – James Bond koncert beszámoló

James Bond filmzenekoncert

James Bond filmzenekoncertKépzeljünk el egy koncertet, amelyen egyszerre lép fel Tom Jones, Tina Turner, az A-ha, Adele és mások. Valami ilyesmi volt tegnap este is a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, még ha az összes sztárt két hazai énekes helyettesítette is. James Bond filmzene-koncert-emlékirataim!

Ilyen ritkán adódó alkalmakkor gondolkodom el, hogy miért nem foglalkozunk többet a film zenéjével, pedig virágzó műfaj: rádiók játszák, a filmzeneszerzők valóságos világsztárok, fontos alkotóelemei a filmeknek, így a rendszeres filmszeretők is különös szeretettel vannak irántuk, valahogy mégis keveset hallunk róluk és még kevesebbet foglalkozunk velük direkt módon. Talán ezért is volt különös és egyben nagy érdeklődésre számot tartó esemény a péntek este a Margitszigeten megtartott James Bond filmzenekoncert, amelyet a Budapest Symphony Orchestra szimfonikus zenekar adott elő két szólistával, Gájer Bálinttal és Veres Mónikával.

Mégis kérdés: Lehet-e, és ha igen, milyen közös karakterisztikája lehet több filmnek egyszerre, melyeket ötven év alatt forgattak? A sármos titkosügynök figurája idén 60 éves, eleganciájából azonban semmit sem veszített, amihez maximálisan jól illett Gájer Bálint hatvanas éveket idéző mély baritonja. Persze éppen ettől a nyolcvanas évek filmjelenetei alá már éppen hogy egy kicsit anakronisztikusak voltak – merthogy a hangokat valódi képek kisérték, a zenekar mögött óriáskivetítőn konkrét filmrészletek vagy összevágott montázsok voltak láthatóak, amelyek audiovizuálissá tették az élményt, a kettő összhatásából adódó látvány pedig azokat a werkfilmeket idézte, amelyekben a filmzenék készítéséről látunk snitteket.

Kétféle darab volt hallható a koncerten: az egyik különböző filmek betétdalai: azok a dalok, amelyeket rádiók és a zenekedvelők – tehát a nem filmbubusok – is játszottak, tehát az ismert számok, a másik típus pedig az volt, amikor konkrét filmjelenetek alá játszották azt a zenét, mely egyébként a filmben is az adott szakaszban szerepelt. Néha furcsa is volt az az egy-két másodperc teljes csend, ahol amúgy a filmben sem szólt a zene az akciójelenetekben.

De visszatérve a korábbi kérdéshez: igenis van közös karakterisztikája a James Bond filmzenéknek, ami egy az ötven év alatt újból és újból előkerülő témának köszönhető, s ami a koncerten többször is felcsendült – hol amolyan bevezető zeneként, hol pedig egy saját, csak erre az eseményre készült klip kedvéért.

Kellene még több esemény, ami a filmzenével foglalkozik – ez a legnagyobb igazság.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya