Magazin

Elmondom, mi történt – 20 éves a Monk – Flúgos nyomozó

Monk-Tony-Shalhoub

20 éve ezen a napon mutatták be a Monk – Flúgos nyomozó első epizódját, ezzel elindítva a fóbiákkal küszködő nyomozó nyolcévados történetét.

2002. július 12-én mutatták be a Monk – Flúgos nyomozó első részét a USA Network kábelcsatornán. A filmsorozat nyolc évadot élt meg, de mind a mai napig ismétlik többek között valamelyik magyar kereskedelmi csatornán. A sorozatot Andy Breckman kreálta és a karakter Tony Shalhoub legismertebb szerepe. Mellette Ted Levine, Jason Gray-Stanford, Bitty Schram és Traylor Howard alakították a sorozat állandó szereplőit. Ikonikus filmzene (It’s a Jungle Out There), egy meghiúsult tévéfilm, nyolc Emmy, 19 regény, valamint egy török verzió a Monk hagyatéka, ami minőségével elkülönül a tucatnyi tévékrimitől.

Valószínűleg minden tévénézőnek van fogalma arról, ki is Adrian Monk, a felfüggesztett rendőrnyomozó, aki hétről hétre segédkezik tanácsaival kézre keríteni az aktuális gyilkost. Egyetlen félmondatból vagy az ismerős kéztartásból ráismerünk, ha éppen megy a tévében és kétségkívül ma is mosolyt csal az arcunkra. Monk azonban messze nem olyan megnyerő, mint Holmes, és messze nem olyan karakán, mint Poirot. Monk az a nyomozó, akinek társaságát kollégái sem kívánják, legyen bármennyire is jó megfigyelő. Hasonló viszonyt alakít ki a sorozat is a nézővel. Monk erényeit elismerjük, de a szituációi gyakran groteszkek és szánalmat keltenek. Ha viszont kicsit a karakter mögé nézünk, eloszlik a szánakozás és felsejlik a végtelen dráma, amiből mindaz fakad. Egyedülálló attitűd, de ez még nem jelenti, hogy be is lopja magát a szívünkbe, épp ellenkezőleg.

Akkor hát, mi tette Monkot ilyen sikeres tévédetektívvé? Mitől ilyen sikeres a fóbiás nyomozó, holott vannak társai, akikre nem emlékszünk ennyire jó szívvel. Ebben a cikkben ezt a sikert kutatjuk, de nem eltussolva a sorozat esetleges hiányosságait. Mert valljuk be, akad az is.

Mr. Monk, a detektív

A krimi az egyik, ha nem a legősibb filmes műfaj, de gyökerei messze a ponyvairodalomban gyökereznek. A legnagyobb nyomozók mind a regények oldalairól vándoroltak a filmvászonra, ahol rengeteg adaptációban csillogtatták meg változékony tehetségüket. A mozi műfaji keveredésével Maigret, Holmes és Poirot átköltözött a televízióképernyőre, hogy a mozit teljesen átengedje a thrillernek. Mi is ez a különbség a két műfaj között, amiben a krimi hiányt szenved? Nos, első ránézésre a krimi és a thriller hőse is – lehet – a nyomozó, de míg utóbbiban ő maga is veszélybe kerül, addig a krimi nyomozója kizárólag a bűntény után lép színre és fegyvere helyett az elméjét használja, hogy rács mögé juttassa a gyilkost. Monk ilyen krimihős, hiszen jóval az első epizód előtt elvették tőle a fegyverét, és néhány különleges jeleneten túl nem is használ lőfegyvert a 125 részen keresztül.

Monk-Tony-Shalhoub-Ted-Levine-Traylor-Howard-Jason-Gray-Stanford

Bár Adrian Monkot is olykor eléri a thrillerhatás (például a hatodik évad utolsó duplaepizódjában, ahol menekülni kényszerül), mégis őriz valamit a klasszikus nyomozók hozzáállásából és kelléktárából, pedig mára már a televízió sem tud meglenni üldözési szekvenciák és tűzpárbajok nélkül. Elég csak a sokadik NCIS, CSI, vagy egyéb szervezetek sorozatcímként való megjelenésére, azonnal látjuk, a készítőknek minden középszerű eszközt meg kell ragadniuk, hogy a néző figyelmét fenntartsák. Monknak nincs erre szüksége, hiszen a San Fransisco-i székhelyű nyomozó bebizonyította,

2000 után is elég lehet a kreatív emberölés és a még kreatívabb megoldáskeresés.

Az elsősorban a forgatókönyvvel és a karakterekkel súlyozott Monk szigorú formával bíró tévékrimi, minden epizód – többé-kevésbé – ugyanarra a sémára épül. A gyilkos felborítja a rendet azáltal, hogy megöli az aktuális áldozatot. A rendőrség Monk közreműködésével elindítja a nyomozást és összegyűjti a kirakós darabkáit. Adrian általában maga is szembekerül a gyilkossal, akiről vagy elsőre tudjuk, ő az, akit keresünk, vagy csak később derül ki – hogy mikor melyik verzió érvényesül, arról később. Amikor összeállt a puzzle, Monk kimondja az elengedhetetlen mondatot: „elmondom, mi történt!” White out, a kép fekete fehérre vált és Monk narrációjában látjuk a gyilkosságot. A gyilkosra bilincset raknak és elvezetik. Minden rész ehhez a sémához mérten épül fel, hol kevesebb, hol több eltéréssel – van, hogy önmagából is poént csinál, mint az ötödik évad kiváló második részében, ahol Monk nem tud tisztán gondolkodni a várost ellepő szeméthegyek miatt.

A kriminyomozó az, aki a rendet felborító bűnözőt hűvösre téve visszaállítja a film elején megbillent egyensúlyt.

A részekben tehát a gyilkos börtönbe juttattásával a rend is helyreáll… Elvileg! Monk azonban a kibillent rendet soha nem fogja tudni visszaállítani, hiszen, ami ellen ő küzd, már rég a múltba veszett. A sorozat őstraumája a nyomozó feleségének halála. Trudy Monkkal egy autóbomba végzett, amit Monk szerint neki szántak. Az írók mintha menet közben alakították volna az események pontos menetét (legalábbis van némi ellentmondás részek közt), de a sorozat végére kiderül, Monk a helyszínen még látta haldokló feleségét elégni a kocsiban. Kemény eredettörténet, nem csoda, hogy a nyomozó elveszítette jelvényét és azzal együtt identitásának nagy részét.

Monk maga is a felborult világ része; az ügyekkel, amiket megold saját életét igyekszik helyre tenni, de mondani sem kell, lehetetlen dologra vágyik. Klisészámba megy, hogy tevékenységével nem tudja visszahozni feleségét, a Monk epizódjaiban mégsem zavaró, hiszen ez csak az alap, amit nem hangsúlyoz didaktikusan. A genezist jelentő első megoldatlan fantomügyet minden alkalommal felülírja az aktuális, de Monk akárhogyan is próbálkozik, jön egy újabb… és újabb.

Mr. Monk folyamatos változatlansága

Ha a sorozat nyolc évadját egyben nézzük, akkor szembetűnik az egyhelyben toporgás. Nagy átfogó cselekmény aligha van, a Trudy-gyilkosság részletei itt-ott jönnek csak a felszínre (éppen ezért ezek a részek kissé ki is lógnak a sorból). Az epizódok túlnyomó többsége ugyanolyan, ugyanabból a kiinduló állapotból indul és ugyanoda tér vissza, ami nem a legrosszabb, de nem is a boldog békeidők. Kis túlzással a sorozat abban a purgatóriumszerű végtelen időben játszódik, ahonnan akárhogy is próbál kilépni az ember, visszasüllyed a mélybe.

Monk-Tony-Shalhoub-Bitty-Schram

Ennek a változatlan világnak egyik jellemzője, hogy Monk sohasem veszít, de valójában sohasem győz. Végül azért az ősrejtélyt is megoldja, ahogy a számtalan más ügyet is. Egyetlen kivétel, mikor a sztárügyvéd védi az aktuális gyilkost, akit az esküdtszék végül felment (S08E05). Az ügyvéd soha nem veszített ügyet, Monk pedig eddig mindet megoldotta. Végtelen erő és a mozdíthatatlan kő, de végül a gyilkos börtönbe kerül, így vagy úgy.

Azért is tűnik oda nem illőnek a Trudy-üggyel foglalkozó részek többsége, mert a Monk világát semmiből jövő és sehova sem tartó változatlan idejűnek ismertük meg. Az első évad első epizódjai ebből a szempontból kivételesek. Már a pilot magában hordozza ezt a hangulatot, de az azt követő pár részben még van nyoma a sorozat előtti történéseknek, elvarratlan szálaknak és kiinduló pontoknak valós rendőrállománnyal és volt társakkal. Később teljesen elveszik minden ehhez hasonló, csupán a Limbo más és más bugyrai nyílnak meg, de a spirál tovább kanyarodik befelé.

Az egész sorozatot lezáró duplaepizód sem tesz pontot mindennek a végére.

Aki nem látta, az most tegye félre a cikket, mert eljött a spoilerezés ideje. Amikor Monk kideríti, hogy Rickover bíró az, aki megölte Trudy-t, nem áll vissza a rend. Továbbra is Stottlemeyer mellett marad konzultáns, talán néhány fóbiát és rigolyát tud csak leadni. Néhány résszel a finálé előtt visszakapja a jelvényt és Monk sok év után egyenruhát ölt, de ahogy az lenni szokott, rájön, hogy ez nem az, amire igazán vágyott. Trudy eltitkolt lánya is bekerül a képbe, és Monk elkezdi feldolgozni a veszteséget. Végül nem a világot sikerül az ideálhoz igazítania, hanem ő idomul az őt körülvevő világhoz. Monknak nyolc évadnyi gyilkosságsorozat kellett, hogy elfogadja helyét a világban, és ahogy a legutolsó jelenet sejteti, a történet csak számunkra zárult le. Nem éppen az a rend, aminek vágya a detektív motivációja nyolc évadon keresztül, de ilyen ez a purgatórium, nem lehet belőle kilépni.

Mr. Monk és az áldás és átok

A képességcsokor, ami Monkot „segíti”, hogy megtudja oldani a soron következő ügyet, a sorozat ékköve. Mindannyian elsősorban a heppjei miatt ismerjük a „flúgos nyomozót”, aki listázza fóbiáit. A mindenre emlékező férfi úgy tűnik, ellensége környezetének, amikor fél a baktériumoktól, megretten egy csapat békától, vagy éppen kényszeresen igazítgatja a reluxát, hogy egyenes legyen. Mégis, ezek azok a tulajdonságok, amik miatt, ha közvetetten is, de Monk másként gondolkodik. Áldás és átok, ahogy hivatkoznak rá, vagy jó és rossz karma egyben, ha arra gondolunk, hogy minden megoldott ügyben benne van a következő még meg sem történt gyilkosság.

A kettősség a főhős életében is megvan. Monk élete függ minden apró pótcselekvésétől, nélkülük aligha tud megoldani egyetlen ügyet is (a harmadik évad kilencedik darabja igazolja a teóriát), de ugyanúgy meg is keseríti a detektív mindennapjait. Áldás egyetlen pillanatig, amíg Tony Shalhoub a tökélyre fejlesztett mosollyal jelzi, megoldotta az ügyet, de átok az epizód fennmaradó részében. Éppen ez a kettősség miatt annyira élvezhető a Monk, amiben

a humor beránt, a dráma pedig benntart.

A rengeteg mánia vicces, de amikor feltárul a mögöttük rejlő sérült lélek, arcunkra fagy a mosoly. A két merőben eltérő hangulat összetartó ereje az alaposan megírt és bámulatosan eljátszott főhős. A főhős, aki valójában szenved saját létezésétől, így ebből az állapotból folyamatosan menekülni akar. Arról már volt szó, hogy ez nem lehetséges, visszalépünk a startmezőre, de a karakter pszichológiájának nyitja is ez. Monk mindenbe könnyen belelovalja magát, ami kiutat kínál számára. Ezért lesz boldog tagja a szektának (S06E11), vagy kimagasló maffiafőnök (S08E04). Gyermeki öröm találja meg a sokat megélt nyomozót akkor is, ha egyszerűen egy barát jelenik meg az életében (S05E11).

Visszatérő dramaturgiai fogás, hogy Monk egy fokkal jobban beleéli magát a helyzetbe, mint az egészséges lenne, és ez szükségszerűen csalódáshoz vezet. A legszívszorítóbb rész minden kétséget kizáróan a hetedik évad tizenkettedik része. Ebben az epizódban Adrian valóban barátra lel Marge személyében, de ő már képtelen elhinni a helyzet valóságosságát, a nő minden cselekedetében hátsó szándékot sejt, amikor pedig már elfogadná a közeledést, már késő.

Mr. Monk, a gyilkosságok és a csapat

A humor és a dráma egymást kiegészítő jelenléte mellett a krimivonalról sem szabad megfeledkeznünk. Ekkora háttérirodalommal egy egyszerű hátbaszúrásért aligha kapcsolnánk be a tévét, így az íróknak kreatívnak kellett lenniük. A sorozat nyolc év alatt sok merész helyzetet teremtett, némelyik egészen földhözragadt, mint a hirtelen ötlettől vezérelt késelés a nudista strandon (S06E03), mások egészen eltávolodtak a földtől, mikor az asztronauta öli meg szeretőjét több ezer méter távolságból, az űrből (S04E14).

A gyilkosságok mellett gyakran a helyszínek viszik el a hátukon az epizódokat. Monk gyakran kerül olyan helyekre, ahol újra tudja élni félelmeit és traumáit. Kegyetlenek az írók, de a jól működő karaktereknek megfelelő környezet kell, amit meg is teremtenek. Monk tériszonya válik főszereplővé az első évad ötödik részében, ahol a gyilkost az óriáskeréken kell elkapni, de ilyen a pilot csatornában játszódó jelenete is. Máskor Monk egyszerűen leválik a környezetéről, ami humoros és szomorú szituációkat egyaránt teremt. Egy ilyen a második évad első része, ahol Monk helyettesítő tanárnak áll egy iskolában, vagy a hetedik évad ötödik epizódja, amikor Monk és Natalie egy tengeralattjárón reked – természetesen itt a klausztrofóbia is nagy hangsúlyt kap.

Az írók érdeme, hogy többnyire jól párosítják a helyszínhez a gyilkosságot, de ez mit sem érne, ha nem látnák élesen a krimi lényegét.

Andy Breckman vezető író és csapata jól választja meg, mikor legyen a történet whodunit vagy howcatchem.

A whodunit a klasszikus krimi, fő kérdése, ki a gyilkos? Ezzel ellentétben a howcatchem történetsémát szokták kifordított detektívtörténetként is jellemezni, hiszen ebben az elejétől fogva tudjuk ki a gyilkos, és azt követjük nyomon, ahogy a detektív rábizonyítja a bűntényt. Egyből eszünkbe juthat Columbo, ahol a néző látja a gyilkosságot, csak éppen a nyomozó nem. Az igazán izgalmas howcatchem történetek azok, ahol a nyomozó is tudja, ki az elkövető, és elmék párharca alakulhat ki. Erre példa a hetedik évad második része, ahol Monk a feleségét meggyilkoló sakknagymesterrel kerül szembe. Ebben a részben Monk annyira elszánt, hogy még bizonyítékot is képes lenne elhelyezni a bűnelkövető házában, csakhogy bilincs kerülhessen a kezére. A férfi viszont egy lépéssel mindig előrébb jár, így a rész zsenialitása abban áll, hogy Adrian miként éri utol ellenfelét – a margón jegyezzük meg, hogy a részben a sakk, mint metafora és konkrét cselekményelem direkt, de hatásos önreflexió.

Ez az epizód nem működne „rejtett” gyilkossal, mások viszont csak úgy tudnak. Ilyen például a nyolcadik évad harmadik része, ahol az UFO-jelenlét elvonja a figyelmet, hogy Monk végül a reális magyarázattal tegyen mindent helyre. Whodunit a sorozat talán legjobb része is, a negyedik évad másodikja. Monk újra ellátogat a szülői házba ráadásul Halloweenkor, egy nagyon különös gyilkosság után. A rész tökéletesen mutatja a történetséma mibenlétét: a gyilkos kilétét álarc fedi, a detektívnek ezt azt kell levennie a megfelelő emberről.

Oldalakon keresztül lehetne elemezni (és ódákat zengeni) a gyilkosságokról és a történetmesélés akkurátusságáról, de egyik sem érne semmit, ha nem lennének a páratlan karakterek. Leland Stottlemeyer százados, Randy Disher hadnagy és Sharona Fleming/Natalie Teeger, a nővér/asszisztens az állandó csapat része Monk mellett.

Ők alkotják Adrian soha nem volt családját, hiszen igazi apja lelépett, testvére nem hagyja el a házát, édesanyja pedig érzelmileg elérhetetlen volt.

Nem nehéz kitalálni, hogy Stottlemeyer egyfajta apafigura, akivel Adrian elmehet a baseball meccsre (S07E13), vagy vigyáz rá New Yorkban (S03E01). Randy a bohókás (na jó, teljesen hülye) kistestvér, aki az első pár epizód céltalan komolysága után saját ízt kap. Ő az, aki fiatalsága miatt ügyetlen (S05E14 nyitójelenete, ahol a hotelszoba számát fejjel lefelé olvassa Randy, így egy idős páron üt rajta a tucatnyi rendőr), de van, hogy különleges logikájával ő (is) rájön a megoldásra (S03E12). Az egyetlen nő Sharona és az őt váltó Natalie, akik hol barátként, hol idősebb lánytestvérként, de leginkább anyaként jelennek meg. Monk nőkhöz fűződő viszonya előtt azonban lássuk a pszichológusokat!

Dr. Krogert Stanley Kamel játsza egészen 2008-ban bekövetkezett haláláig. Kroger rendelője ikonikus lett az évek során, ahogy Monk epizódról epizódra minimum egyszer meglátogatja azt. Ide is eljutnak a tele szemeteszsákok a kukássztrájk idején (S05E02), de a gyilkos felderítésében is szerepet játszik a belső kertből származó kő, amit csak Adrian Monk képes felismerni (S05E07). Kroger és az ülés Adriannel különleges helyet foglal el minden részben. Egyszerre benne is van a cselekményben, de

ez az a hely, ahol Monk felülről tudja szemlélni az eseményeket summázva egy külső hallgatónak.

Kroger szerepe ennél fogva sokszor repetitív, ő csak azért van ott, hogy Monk érvényesülhessen, de néha valódi szerepe is van. Ilyen a már említett ötödik évad hetedik része, de a hatodik széria hatodik epizódja is, ahol Kroger fia is nagyobb szerephez jut az elásott vagyon nyomán.

Dr. Kroger a sorozatban is meghal, így Monknak új agyturkászt kell találnia. Az írók tudták, Kamelt pótolni, vagy másolni nem lehet, így merőben új távolságtartóbb karaktert vezettek be. Dr. Bell (Hector Elizondo) nem vált ki Adrianből akkora rajongást, mint Kroger, de mintha az új doktor lazább kapcsolata új dinamikák feltárásához vezetne. Végülis, a hangját soha fel nem emelő Bell (jóval kevésbé ikonikus) rendelőjében vesz részt Adrian csoportterápián, ami különös élmény az eddig csakis magán helyzetben megnyíló nyomozónak. Monkot számos jól felépített karakter veszi körül hol kevesebb, hol több szereppel a showt mindenképpen elrabló Tony Shalhoub mellett. Van azonban a sorozatnak egy óriási hibája, ami leginkább az állandó női mellékszereplőkön látszik.

Mr. Monk és a nők

A sorozat legfontosabb karaktere kétségkívül Trudy Monk. Legalábbis annak emléke, hiszen az ő halála juttatta oda Adriant, ahol jelenleg is van, és az ő gyilkosának felderítése zárja az utolsó évadot. Ő Monk jobbik fele, ahogy többször is elhangzik, miatta kapcsolja vissza Adrian a már kórházban fekvő bűnöző lélegeztetőgépét a harmadik évad nyitányában, de ő az a nő, aki megnyugvást hoz az éppen élve eltemetett férfinek a harmadik évad tizenegyedik epizódjában. Problémás, hogy Trudy karaktere csupán Monkhoz viszonyítva ér valamit. Üsse kő, a sorozat elejétől ezt kapjuk, ráadásul mikor Melora Hardin a mégis életben lévő feleségként lép színre (valójában csak hasonmás), valahogy szétesik az epizód (S04E06).

Monk-Tony-Shalhoub-Traylor-Howard

Hasonlóan hadilábon áll a sorozat a nőkkel, akikkel Monk intim viszonyba kerül. Az első évad nyolcadik részében néz először Monk úgy nőre, mint aki újra betöltheti a Mrs. Monk szerepet. Talán elhamarkodott volt egy ilyen történet mindjárt a sorozat elején, így az alkotók újrapróbálkoztak a harmadik évad harmadik részében, de az áramszünet-elem dominanciája elnyomta a bimbózó, majd földbe álló románcot. Három a magyar… a Monk-igazság, valóban párra lel a detektív a hetedik évad hatodik részében. Itt már a sorozat vége felé közeledve, egy érett epizód mutatja meg, hogy a nyomozónak elsősorban érzelmes társ kell, amit ebben a részben a fiktív országból érkező nő lát el – az eddig látottakhoz képest, jobban.

Mrs. Monk és annak pótlékai azonban nem kapnak annyi játékidőt, mint Monk bűnüldöző társa, a nővér Sharona Fleming. Bitty Schram már az első epizódtól sajátos karaktert hoz. A rágózó, kihívóan öltözködő egyedülálló anya úgy ragaszkodik Adrianhez, mint senki más, mégis, ő az, aki józanságot tud vinni a démonaival küzdő volt rendőr életébe.

Sharona szab gátat a végtelen „monkságnak”,

a nő az, aki képes vakációra bírni Monkot (S01E10), sőt még egy repülőre is képes felültetni őt (S01E13). Sharonának az írók olykor csípős mondatokat adnak, amit a színésznő eltérő akcentussal mesterien ad át – a finom beszédmódbeli különbség a szinkronban teljesen elveszik. Sharona önálló anyaként a sorozat önjáró női figurája, aki randizik, és elbírja, ha ő a bűnözők kiszemelt áldozata, akit meg akarnak őrjíteni (S03E06). A karakternek végül a színésznő párhuzamos önjáró magatartása vetett véget. Schram (a többi mellékszereplővel együtt) nehezményezte, hogy egyetlen feladata van: Shalhoub one-man szekerét tolni. A produkció nem tudott megegyezni a színésznővel, így őt ügyesen nélkülöző néhány epizód után a harmadik évadban új partnert kellett találni Monknak.

Stílusosan egy gyilkosság sodorja Natalie Teegert Monk látókörébe, majd asszisztensévé válik. Traylor Howardnak nincs könnyű dolga, az írók nem találták meg a karakter saját hangját. Natalie Sharona kilúgozott másaként funkcionált a sorozat háromnegyed részében. Sharona egyedülállóként tíz év körüli fiút nevel (Benjy), Natalie özvegyként kb. tízéves lányt (Julie). Sharona a kapcsolattartó Monk őrülete és az őt körülvevő őrült világ közt, Natalie bele-beleszól Monk interakcióiba, ha kell. Natalie leginkább azért van képernyőn, hogy Monk érvényre jusson, ami a karakterdinamika teljes leépítésével jár.

Persze, van néhány epizód, ahol Natalie megmutat valamit saját fifikás gondolkodásából, amikor önmagát terhesnek álcázva jelenik meg volt barátja partiján (S05E12), de szórakoztató módon túlzásba viszi az aggódó anya szerepet, mikor – úgy tűnik – egy gyilkos a Julie Teegerekre vadászik (S06E13). Mégis, Natalie a részek legtöbbjében csupán áll a háttérben kistáskájával, amiből Monknak adogatja a papírtörlőket. Nem túl sok lehetőség kínálkozott a színésznőnek, így nem meglepő, hogy a sorozat után nem sokkal abba is hagyta a színészkedést. Sharona és Natalie karakterei végül egy igazán elmés epizódban megkapták a maguk lezárását és tündöklését is (S08E10), kár, hogy erre a sűrített verzióra is egészen az utolsó évadig kellett várni.

Mr. Monk és az emlékezetes epizódszereplők

A Monk női karakterei nem olyan kifinomultak, mint a férfi figurák, ami különösen kellemetlen egy ezredforduló után készült sorozattól. Ironikus, hogy egy visszatérő színésznő hozza a legsajátosabb női karaktert, pontosabban karaktereket. Brooke Adams, aki Shalhoub felesége, ötször négy különböző karakter bőrében is feltűnik a sorozatban, akikben csak a színésznő enyhén túlzó játéka a közös. Az egyszeri néző aligha veszi észre a poént, esetleg feltűnik neki, hogy a serifnő (S05E14) ismerős valahonnan, talán korábban légiutaskísérő volt (S01E13). Ha láttuk az első évad záróepizódját, nem csodálkozunk, hogy a nyugodtabb vidéki seriféletet választotta.

A Monk nyolc évadja alatt azért nem a poénból más és más szerepben felbukkanó színésznő az egyetlen visszatérő ismerős arc. Nincsenek sokan ugyan, de a kötelező „jelen kell lennie” szereplőkön túl – mint például Stottlemeyer felesége – akad néhány zseniális visszatérő karakter. Ilyen Dale, a bálna, aki mindjárt a negyedik epizódban bemutatkozik, viszont közös múltjuk Monkkal sokkal régebbi. Igazi központi antagonista karakter lehetne az Adam Arkin játszotta extrém módon túlsúlyos gengszter, de az írók nem éltek a lehetőséggel. Csupán egyszer tér vissza, a második évad egyébként zseniális zárlatában, mikor Monk börtönbe vonul. Itt már Tim Curry játszotta a sok potenciát rejtő kiaknázatlan karaktert.

Kicsit több epizódban jutott hely a két csodabogárnak, Haroldnak és Kevinnek. Harold Krenshaw (Tim Bagley) Adrian Monk ősellensége, aki csak és kizárólag Monkot idegesíti. A karakter remek humorforrás, akit elő lehet venni egyetlen jelenetre, de egy epizódot is elbír, mint mikor a körülmények úgy hozzák, hogy a Monktól is jobban tériszonyos férfi lesz a San Fransisco-i toronymászó (S03E07). A másik csodabogár Kevin Dorfman, Monk felső szomszédja.

Elborult figura, ha hozzá képest Monk a normális,

Jarrad Paul pedig remekül alakítja a szószátyár félnótást. Több okos epizóddal a háta mögött (egyikben az éppen felmondó Schram Sharonájának ügyes pótlója lett – S03E08) a sorozatra nem jellemző módon egyszerűen megölik őt a hetedik évad tizenötödik részében.

Kétszer (az S07E07 rövid jelenetével együtt háromszor) jelenik meg Ambrose Monk, a házát soha el nem hagyó testvér John Turturro alakításában, életre keltve a legjobb visszatérő karaktert. Bravúros, ahogy Turturro mennyire pontos Monk-szerű karaktert hoz, ezzel kiszorítva Shalhoubot megszokott figurájából. Mégis, ha doppelgängerről van szó, akkor nem Turturro hozza a legjobban hasonlító figurát.

Lehetnek a vissza-visszatérő karakterek bármennyire is zseniálisak, ütősebb poén nincs az epizódszereplők színre lépésétől. Egyetlen rész erejéig szerepel Stanley Tucci a sorozatban. Tucci színészt alakít, akinek Monkot kell eljátszania. A teljes hasonulás módszerében hívő színész pedig az ötödik évad nyitóepizódjában tényleg úgy hozza Monkot, ahogy Shalhoub.

Az egyik legjobb epizód lett a karakterben otthonosan mozgó és az éppen mesterien ráérző, de még kiforratlan színész szinkronjátéka,

ezt a dinamikát pedig a rész cselekménye nagyszerűen beépíti.

A sorozat párszor szerepeltet jól bejáratott karaktereket is, akiket zseniálisan alkalmaz. Ilyen Danny Trejo börtönviselt karaktere a második évad utolsó részében, de Snoop Dogg is alakított rappert a hatodik évad második részében. Willie Nelson is tiszteletét teszi az első évad utolsó előtti epizódjában, ahol önmagát alakítja. Mint kiderül, Monk a country-legenda legnagyobb rajongója. Általában a gyilkosokat alakító színészek is remek munkát végeznek, néha pedig az egyszeri komikusok is kimagasló teljesítményt nyújtanak, mint például a várandós titkárnőt alakító színésznő a hetedik évad fináléjában. Ha pedig epizódszereplőkről van szó, akkor nem mehetünk el szó nélkül a sorozat legnagyobb felfedezettje, Jennifer Lawrence mellett sem. Lawrence az ötödik évad harmadik epizódjában kapta meg az első szerepét, ahol az iskolai kosárlabdacsapat kabalaállatát kellett alakítania. Mondanom sem kell, innen egyenes út vezetett az Az éhezők viadalához.

Mr. Monk 125 részen keresztül szórakoztatott bennünket állandó és egyszer-egyszer felbukkanó társaival együtt. Különös karakter még különösebb helyzetekben zseniális formában. A sorozat mégis kicsit időt tévesztett. Pont azért olyan különleges, mert valami patinás attitűdöt hordoz, és nem áll be a sorba. Emiatt olykor kissé lassúnak is tűnhet, de ha időt adunk neki, meghálálja. 20 év után pedig nagyon itt lenne az ideje egy újraegyesülésnek!

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!