Az Oscar-gála legunalmasabb és legérdektelenebb részének a rövidfilmeknek járó díjak kiosztását tartják. Kevesekhez jutnak el a díjazott alkotások, ezek a kategóriák leginkább a szakmabeliek számára lettek bevezetve. Pedig elvétve olyan alkotások is helyet kapnak itt, amelyek többet nyújthatnak akár egy-egy egészestés filmnél is. A 2012-ben Oscarra jelölt animációs rövidfilmek többsége azonban sajnos ezt nem mondhatja el magáról.
Legutóbb a 2001-es díjátadó ceremónián fordult elő, hogy nem öt, csupán három rajzfilm került be a díjra esélyesek közé. Azóta az Akadémia tagjai vagy úgy érzik, hogy minden évben akad minimum öt olyan rövid animáció, amely megérdemli az elismerést, vagy mindenképpen be akarják tölteni az összes kibérelt helyet. Idén jogosan merül fel válaszként az utóbbi lehetőség. A jelöltek között foglalt helyet a kanadai Dimanche (Vasárnap) és a Wild Life (Vad élet), a brit A Morning Stroll (Reggeli séta), illetve két amerikai rajzfilm, a Pixar La Lunája (Hold) és a Moonbot Stúdióban készült The Fantastic Flying Books of Mr. Morris Lessmore (Mr. Morris Lessmore fantasztikus repülő könyvei). Nem meglepő módon a legjobbnak végül az utóbbit választották.
A Morning Stroll című rajzfilm jelölése a legérthetetlenebb. Cselekménye majdnem hogy nincs (egy csirke sétál a reggeli forgalomban), a készítők azzal próbálták érdekessé tenni alkotásukat, hogy három különböző korban és stílusban mesélték el ugyanazt a folyamatot. Ahogy a (rajz)technika egyre fejlődik, a társadalom úgy „rohad el” fokozatosan. A metafora működik, megérteti, hogy a régi dolgok több értéket hordoznak a maiaknál, a rajzfilm viszont ettől még nem válik érdekessé. A jó felütés végül kínos jelenetekbe torkollik. Megtekintése időpocsékolás, még ha csak hét percről is van szó. Hasonló érzéseket kelthet a Dimanche is. Egy furcsa falucskában élő gyerek szokatlan eseményekkel megtűzdelt szürke vasárnapját mutatja be. A kisfilm igazi erénye az erős hangulat. Nagyon szépen leír egy életérzést, viszont unalmas és néha érthetetlen jelenetekkel társítja, ami inkább szemöldökráncolást eredményez, mintsem elismerő bólintást. A kisfilm a teljesen feledhető kategóriát erősíti.
A Wild Life már egy fokkal jobb rajzfilm, esetében nem csak a hangulat, de a rajztechnika (festék) is dicsérendő. Ritkán látni ennyire kifejező tájképeket, a festmények kiválóan visszaadják a pusztaság sivárságát és egyhangúságát. Egy brit férfi a vadnyugatra költözik, hogy kiélhesse szeszélyes énjét, viszont csalódnia kell. A történet a főszereplő narrációjával válik érdekessé: az álmaihoz megrögzötten ragaszkodó fiú sorsa még ilyen rövid idő alatt is tud hatni az érzelmekre, így megérdemelt helye van a jelöltek közt. A La Luna a Pixar soron következő rövidfilmje, teljes egészében viszont csak a Merida, a bátor júniusi vetítése előtt tekintheti meg a nagyérdemű. Ez volt a stúdió 11. jelölése, ebből háromszor tudtak díjat hazavinni (Tin Toy, Geri’s Game és For The Birds), utoljára éppen tíz éve. Szakmabeliek szerint ez a mű volt a győztes legnagyobb vetélytársa.
Mr. Morris Lessmore fantasztikus repülő könyvei (melyet már a tavalyi Anilogue-on is volt szerencsénk látni) méltán kapta meg a legjobbnak járó díjat, igaz, ehhez a gyenge mezőnyre is szükség volt. A készítők elmondták, hogy a történetet az Óz, a csodák csodája, a Katrina hurrikán, Buster Keaton és a könyvek szeretete ihlette. Kedves kis animációs filmről van szó, amely az olvasás fontosságát hangsúlyozza, szerencsére azonban nem propagandaszerű reklámként. Erősen szimbolikus mű, így a gyerekeknek szánt történeten túl a felnőttek is felfedezhetik benne a nekik szánt tartalmat. A hangulatot leginkább a kellemes zenei betétek határozzák meg, hiszen némafilm lévén ezek mesélnek szavak helyett. A képek profi módon mesélnek, s láthatunk néhány kreatív ötletet is a Moonbot Stúdió tarsolyából. Mindenképp érdemes rászánni negyed órát, főleg akkor, ha évente csak egy rövid animációs filmet tekintünk meg.
A mezőnyből a győztes ugyan kiemelkedik, a korábbi évek díjazottjai között viszont inkább a középmezőnyt erősíti. Az utóbbi évek egyik legjobb Oscar-díjas rövid animációs filmje a japán La Maison en petits cubes (Apró kockák háza), főleg emberre akaszkodó hangulata és ötletesen közölt üzenete miatt. Azonban az Akadémia nem díjazhat (és nem is díjaz) minden évben egy több szempontból is komoly filmet, a szórakoztatást is szem előtt kell tartania. Kiváló példa erre a két évvel ezelőtti Logorama vagy a Pixar kisfilmjei. Bízunk benne, hogy a következő Oscar-gálán erősebb mezőnnyel találkozhatunk, bár a korábbi évek tapasztalatai alapján a jelöltek minősége sajnos nincs hatással a kategória megítélésére.
