Magazin

Izraeli Dokumentumfilm Fesztivál 2013: Emberi sorsok a vásznon

NumberedA harmadik alkalommal megrendezett Izraeli Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatott filmek témájukban és szerkezetükben is igen eltérőek, van viszont valami, ami összeköti őket. Minden film szélsőséges helyzetben lévő embereket mutat be, és azt, hogy miképpen viszonyulnak a körülményekhez. Van, akinek a múltja határozza meg a jelenét, és vannak, akik egy jövőbeni lépéssel változtatnak az életükön. Döntések, emlékek, remények. Az Élünk csendesen című filmen kívül a Google Baby és a Megbélyegezve című alkotásokat láttuk, amelyekről alább olvashattok.

Gyerek rendelésre – Google Baby

Indiai nők koszlott matracokon, nagy pocakkal. Egy izraeli férfi tart a repülőtér felé, kezében felmatricázott tartállyal. Amerikai idill, két gyerekkel, nagypapával és persze jó néhány fegyverrel. Látszólag külön világok, mégis van valami, ami összetartja őket. A születendő gyerekek.

A Google Baby számtalan etikai kérdést felvet egy olyan korban, amikor a bármit megrendelhetsz a neten, és csak idő és nem mellesleg pénz kérdése, hogy mikor kapod meg. A főszereplő, Doron maga is béranya segítségével kapta meg azt, amire nagyon vágyott a párjával együtt. Egy kisbabát. Mivel mindketten férfiak, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Ők hatalmas összeget fizettek ezért az USA-ban, így felmerült bennük a kérdés, nem lehetne-e olcsóbban megúszni a dolgot.

Doron bele is vág az üzletbe, amelyben társa lesz Dr. Nayna Patel, egy indiai doktornő, aki helyi béranyákkal dolgozik együtt. A férfi  terve tehát a következő: a leendő szülők kiválasztják az egyik hatalmas, amerikai adatbázisból a számukra szimpatikus petesejt donort, aztán a petesejteket Indiába utaztatva azt ottani béranyába ültetik be. A kuncsaft tehát majd ott veheti át a babát. A gyermektelen párok vagy egyedülállók így kapnak egy bébit, a béranyák pedig kapnak cserébe pénzt, amin a saját gyereküket iskoláztathatják, vagy vehetnek egy lakást. A petesejt adományozója sem marad fizetség nélkül, és nyilván a doktornő és Doron zsebébe is csordogál valami. Tiszta biznisz. Azt persze senki sem firtatja, hogy milyen következményei lehetnek ennek az adok-veszeknek. Egy kivétellel. Katherine, akitől a petesejt származik, elmondja, hogy tisztában van vele, hogy a hatalmas csomag gyógyszer és injekció, amit kap egy idő után ellene fordul talán, és rákos lesz. De ez van – mondja, miközben meghúzza a kólás üveget… De arról nagy a csönd, hogy mi lesz a béranyákkal, hogy minek teszik ki a szervezetüket, nem is beszélve a lelki megpróbáltatásokról. Ahogyan arról is, hogy az így világra segített gyerekek hogyan fognak majd megbirkózni ezekkel a körülményekkel. Lebilincselő történet, összefonódó sorsok, egy fokkal igénytelenebbül tálalva, mint ahogy jólesne. A film képi világa és szerkesztése ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, mégis ajánlott mindenkinek, aki nem riad el egy császármetszés megtekintésétől, és elég nyitott ahhoz, hogy elmerengjen a felvetett kérdéseken. (Maksai Kinga)

Megbélyegezve

Nehéz erről a filmről elfogulatlanul beszélni, nehéz egyáltalán a holokausztot feldolgozó filmekről pusztán mint filművészeti alkotásokról értekezni, sőt, nekem nem is nagyon megy. Hogy milyen a vágás, milyen színeket használ az operatőr, hogy a szerkesztés hogyan szolgálja a történetet, amit el akar mesélni. Nem tudom. Azt mondják, egy jó orvos nem kerül túl közel a betegéhez – egy jó filmkritikus pedig könnyei függönyén át is jegyzi a kivágásokat?

Dana Doron és Uriel Sinai dokumentumfilmje egykori auschwitzi rabokat követ, akik karjára sorszámot tetováltak. Egy tucat idős ember – és néhány olyan fiatal történetét ismerhetjük meg, akik szeretteik iránti tiszteletből maguk is viselik egy embertelen kor szimbólumait. Rendkívül érdekes megismerni, hogy ugyanaz a szám ugyanabból a táborból mennyire mást jelent más-más embereknek, hogy egyiküknek büszkeség, másikuknak szégyen, harmadikuknak az összetartozás jelképe lett.

Egy ilyen témánál nagy a kockázat, hogy a film manipulatív vagy giccses lesz – itt egyikről sincs szó. A Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Hugó díjas filmje, a Megbélyegezve csendes, mégis együttérző szemlélődéssel követi hőseit, akik élik mindennapi életüket, vásárolnak, temetőbe mennek, autóznak a városban – s közben emlékeznek. Hol sírnak, hol nevetnek, de mindenképpen példát állítanak elénk, hogy túl lehet élni, fel lehet állni, és tovább lehet menni akkor is, ha úgy tűnik, már nincs miért, nincs hova. (Molnár Kata Orsolya)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya