Magazin

BIDF 2014: Emberkert – Róma körül

Róma körül - Sacro GRA

Róma körül - Sacro GRAHa kíváncsi vagy az állatkertre, mennyivel inkább egy emberkertre? Az Arany Oroszlán-díjas dokumentumfilm, a Róma körül (Sacro GRA) keményen szembemegy a trendekkel.

Ez egy Arany Oroszlán-díjas dokumentumfilm, az első a filmtörténetben. Ekkora díj szükségszerűen megnemesíti az alkotást: bár racionálisan nincs értelme annak, hogy utólag válna egy film jobbá a díj miatt, mégis másként tekintünk rá, és most szükségünk is lesz a leheletnyi utó-aranyozásra. Mert ha nem úgy nézzük a Sacro GRA-t, mint eleve nagy művet, akkor unalmas. Ha viszont igenis úgy nézzük, akkor bátrabban kinyílik a szemünk az új élményre.

A dokumentumfilm a Grande Raccordo Anulare, Róma autópálya-körgyűrűje mentén élő embereket mutatja be. Egy körgyűrű mellett nem a gazdagok telepednek le. (Vagy nem a gazdag negyedeken vezetik keresztül.) Egy lecsúszott nemes a régi villát adja ki forgatási helyszínnek vagy épp motelnek, egy halász angolnát fog a Tiberisből, két prostituált egy furgonban beszélget, egy megszállott biológus pálmafáit mentené a zsizsikektől. Két évig tartott a forgatás, nyolc hónapig a vágás. Jacopo Quadri vágó a legtöbb értékelés szerint csodát művelt. De a valódi csoda az, ahogy Gianfranco Rosi (rendező-operatőr) a kamera elé varázsolta emberkertje példányait.

Róma körül - Sacro GRA

Ahogy az ketrecben sem törődik veled az oroszlán, úgy nem törődnek ezek az emberek sem a nézővel. Életük, párbeszédeik, mozgásuk, kis cselekedeteik természetessége adja a film fő értékét. Mint aki egy idegen világba kukucskál a kulcslyukon, úgy nézzük őket. És a kamera, akár a rács az állatkertben, meg is véd tőlük: ha a mozivásznon látod ezeket a léteket, nem süllyedtél közéjük (a társadalom alsó osztályai ritkán járnak fesztiválokra és kedves rétegmozikba Arany Oroszlán-díjas dokumentumfilmet nézni).

És a Sacro GRA nem tanít, nem prédikál. Nem von le következtetéseket, nincs nyilvánvaló gondolati szál a közepében, nem narrálja a képeit, még csak össze sem állítja őket egységes montázzsá. Ez nem egy szociodráma (még csak nem is szocio-dokufilm). Nem manipulál érzelmeket, nem mond ki gondolatokat. Csakis a kíváncsiságodra hat. Annyira szikár, ami már művészet; minden fölösleget lefaragott.

Róma körül - Sacro GRA

Az egyre bonyolultabb dokumentumfilmek tengerében ez a darab kitűnik szikárságával. Mert a dokumentumfilm is fejlődik. „A műfaj reneszánszát éljük, a stílus és forma mindent átfogó forradalmát” – írja egy elemzés. Ahogy egyre elérhetőbb a fejlett technika, úgy válik gyakoribbá a dramatizálás, az események utólagos eljátszása, a játékfilmesedés. Terjed a kreatív és kifejezetten narratív történetmesélés.

És aztán sok (jellemzően fiatal) rendező nem annyira dokumentátornak, mint inkább értelmezőnek tartja magát. A Libanoni keringő például – véli egy fesztiválszervező – pár évtizede elképzelhetetlen lett volna.

Ebben a reneszánszban a dokumentumfilm olyannyira áthágta eddig határait, hogy az ásítozós, öreg műfajnév (angolul is „documentary”) már nem is illik rá. „Nonfiction”, mondják angolul: nem-fikciós film. De film! A nagyjátékfilmek minden trükkjével, vizuális, intellektuális és érzelmi erejével. Csak épp a témája valóságos.

Róma körül - Sacro GRA

Nohát Rosi fütyül a trendekre. Ahol mások kreatívak, ő letesz egy kamerát és figyel. Ahol mások játékfilmes történetet faragnak, ő még a szimpla narratívát is kivágja. Mások értelmeznek, ő megszólalni se hajlandó.

De Rosi eleve a különleges témák mesterének tűnik. Előző filmje a kaliforniai sivatagban tengődő elesettekről szólt, akiknek semmi másuk nincs, legföljebb egy járművük és pár ruhájuk a perzselő ég alatt (Below Sea Level). Azelőtti filmje egy mexikói drogkartell kiugrott katonáját mutatta be, a bérgyilkosságok és kínzások mesterét – ugyanabban a szobában, ahol áldozatait meggyötörte és megölte (El Sicario, Room 164).

A Sacro GRA egy trendbe mégis illeszkedik: a karakterközpontú dokumentumfilmek (oké: nonfiction filmek) emelkedő vonulatába. De ide sem egykönnyen. Főszereplője nincs. Színészei sem. Valódi példányai vannak.

Így, gondolattalanul, érzelmi hatóerő nélkül, egyetlen emberi vonásodra hat: a kíváncsiságra. De mert annyira igazinak tűnik, a kíváncsiságod is erősebb lesz. És mert annyira finom a humora, szépek a képei, meghökkentő az egész koncepció, a kíváncsiság el se múlik. Az emberkert végtelenül érdekes: a homo sapiens sapiens a legérdekesebb az animalia minden faja közül, és ahogy a megszállott biológus a zsizsikek pusztításáról lamentál, észre se veszi, hogy őt magát is úgy helyezi ketrec-kontextusba a kamera, ahogy az oroszlánt a rács.

(A Róma körül két alkalommal is vetítésre kerül a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon. Előbb szeptember 27-én, szombaton 11:15-kor, utóbb szeptember 28-án, vasárnap 11:00-kor a Corvin moziban.)

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya