Magazin

Érdekes időkben – Persepolis

Keleti átok: „Adja Isten, hogy érdekes időkben élj!” A Persepolis egy iráni kislány és családja életét mutatja be az 1979-es „érdekes időkben” és utánuk, amikor a nép először lerázta a modernizálni vágyó, de buta sah zsarnokságát, aztán a tulajdon fejére ültette a sokkal rosszabb iszlám diktatúrát, hogy végül nyolcéves háborúba keveredjen Szaddam Husszein Irakjával.

Márzsi (a szerző Marjane Satrapi gyerekkori önmaga) kilenc éves, próféta szeretne lenni, éjjelenként Istennel beszélget. Aztán Che Guevarának öltözik, képregényeket olvas a materialista dialektikáról, és büszke imádattal hallgatja kommunista, politikai fogoly nagybátyjának történeteit. Közben zajlik körülötte egész Irán véres és zavaros átalakulása.

A „véres és zavaros” korántsem hatáskeltő eszköz a képes regényben. A Persepolis egyik nagy erénye, hogy az írónő hitelesen tudja bemutatni a maga gyerekként megélt világát. Márzsi ártatlan, de nagyon okos – láthatóan koraérett – világlátása mögött egy elrontott forradalom minden gyötrelme megmutatkozik. Míg a kislány azon izgul, hogy akadjon az ő családjában is legalább egy bebörtönzött hős, akivel eldicsekedhet, a könyv valóban bemutatja a rendszerek mindenkori ellenségeinek szenvedését és önfeláldozását. A nyolc-tíz oldalas epizódokból összefüggő egész rajzolódik ki, Márzsi érése és fejlődése mögött az ország tragédiája.

A könyv talán legnagyobb erénye az, amilyen természetességgel zajlanak benne az események. Egy interjúban Satrapi leírja, milyen normálissá tud lenni az ember számára szinte bármilyen helyzet – forradalom, háború, diktatúra: mindegyik alatt zajlik a hétköznapi élet. A Persepolis, ehhez a meglátáshoz igazodva, nem rendkívüli eseményeket mesél el rövid történeteiben, hanem a mindennapok egy-egy jellemző esetét. Forduló- vagy sorspontot jelentőeket ugyan, de alapjában mégis normálisakat az akkor és ott élők számára. A mi szemünkben sokminden, amit a Persepolis lapjain látunk, szinte szürreális (lenne, ha nem hallanánk a híradókból ma is hasonlókat), ám a szerző nem játszik rá erre – noha szándékosan a nyugati olvasók számára készítette művét –, megmarad az átélt események tárgyszerűsége mellett.

„A kislány, aki prófétának képzeli magát saját országában, miközben fejkendőjében heavy metalt hallgat” – így hirdeti a könyvet kiadója, pedig korántsem Márzsi lázadása, nyugatossága a történet legnagyobb erénye. A legmegrázóbb kép az utolsó, melyen a kislány elhagyja Iránt – „gyűlölöm a repülőtereket”, nyilatkozza Satrapi –: nem Iránban élni és lázadni a legnehezebb, hanem belátni, hogy nem lehet. Marjane Satrapi most is Franciaországból szemléli hazája sorsának alakulását.

Ryszard Kapuscinsky A sahinsahja mellett megszületett a modern Irán másik nagy irodalmi bemutatása, Marjane Satrapi négykötetes rajzolt regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású alkotása a műfajban, és rendkívül okos és érzékeny ábrázolása mind a konkrét ország, mind pedig bármilyen „rendkívüli idők” történéseinek.

A Persepolis hét évvel eredeti megjelenése után érkezik meg Magyarországra, a belőle készült filmmel egy időben. A könyvet a Nyitott Könyvműhely kiadó jelenteti meg Artcomix sorozatában. A Persepolis második részét 2008 márciusára várhatjuk.

Marjane Satrapi: Persepolis (első rész)
Nyitott Könyvműhely kiadó, Budapest, 2007

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com