Ebben az évben is rengeteg filmfesztiválon jártunk, láttunk sok jó és sok kevésbé jó filmet. Ott voltunk többek között az Udinében rendezett Távol-Keleti Filmfesztiválon, a Filmszemlén, EUShortson, a BuSho rövidfilmfesztiválon, az Anilogue-on, a Titanicon és a Verzión is. Reméljük, jövőre még több fesztiválon és filmes eseményen részt tudunk venni! Addig is, íme idei válogatásunk, amelyben az általunk valamilyen szempontból kiemelkedőnek tartott alkotásokat gyűjtöttük egybe.
„Pálfi György új filmje valójában nem is film, pontosabban nem is egy film. Sokkal több annál. Egy érdekes, káprázatos, zseniális alkotás, amely a filmtörténet több száz filmjének apró snittjéből épül fel, így hozva létre egy nagy, teljes egészet. A legcsodálatosabb azonban, hogy aFinal cutra igaz az az örök Gestalt-törvény, miszerint az egész sokkal több, mint a részek összessége.” (Fazekas Balázs)
„Az Ideglelés bevezető szövegéhez hasonlóan kezdünk: előkerült egy felvétel, amiből a film készítői összevágtak nekünk egy anyagot, hogy mi magunk is meggyőződhessünk a trollok létezéséről. Természetesen a fiatal riporternek és csapatának nem a mesebeli lények feltárása volt az elsődleges célja (egy medvékre vadászó orvlövészt akartak tetten érni), mégis egy trollvadász, Hans (Otto Jespersen) oldalán találják magukat furcsa nyomokat követve. Nem csak a vadászat izgalmas pillanatai szolgálnak remek dokumentumfilm-alapanyagként, de a szakmában egyedüliként dolgozó trollvadász beszámolóját is elsőként rögzítheti a lelkes stáb. A trollokat ugyanis mindenki mitológiai, mesebeli lényeknek hiszi, s a kormány a látszat fenntartása végett mindent elkövet, hogy a legkisebb gyanút is csírájában elfojtsa. A leplezés törekvéseiről messziről süt, hogy megrendezett, mégsem gyanakszik senki a két lábon járó medvékre vagy az éjszakánként pusztító láthatatlan tornádókra.” (Szűcs Tamás)
„Ahogy a cím is jelzi, ezúttal nem kerek forgatókönyvre húzott filmet készített. A cselekmény nem kitaposott ösvényen halad, nincs kitűzve semmilyen konkrét cél, egyszerűen csak meg akarja örökíteni rabságban töltött napjait. Ehhez híven leginkább improvizációt láthatunk, Panahi bármelyik pillanatban eltérhet hirtelen támadt ötletétől: bemutatni, hogy forgatná le következő filmjét, egy Csehov-novella adaptációját. Mindehhez segítségül hívja barátját, Mojtaba Mirtahmasbot, aki vállalja az operatőri és szórakoztatói szerepkört, de úgy is mondhatjuk, Panahival együtt viszi vásárra a bőrét.” (Szűcs Tamás)
„Hogyan függhet össze Pinochet rémuralma és a csillagok vizsgálata? Miként alakul az emberek és a csillagok élete? Miért fontos emlékezni? A szereplők mindegyike olyan történetet hordoz, amely érdemes arra, hogy minél többen meghallgassák. A csillagászé, aki arról beszél, tulajdonképpen a jelen, mint olyan, maximum a fejünkben létezik. Az asszonyoké, akik az Atacama-sivatagot kutatják, hátha végre megtalálják eltűnt férjük vagy bátyjuk holttestét. A sivatag extrémen száraz klímája ugyanis nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a csillagászok az áttetsző levegőn keresztül vizsgálják a csillagokat, hanem konzerválja az elásott holttesteket is. Ám akár az űr, a sivatag is végtelennek tetszik, és szinte alig van esély rá, hogy sikerrel járnak.” (Maksai Kinga)
„A Farkasgyermekek meglepően hosszú film, közel két órás játékideje azonban rendkívül hamar eltelik, egyetlen percre sem lankad a figyelmünk. Pedig mi történik a vásznon? Semmi igazán megrendítő, semmi igazán extrém, semmi igazán váratlan. Egy anya neveli a gyermekeit. Persze ezek félig farkasgyerekek, ez a tény azonban csak egy adalék a szereplők motivációinak megértéséhez, nem pedig a cselekményt alapvetően szervező elem. Mamoru Hosoda korábbi filmjeihez képest sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a belső történésekre, és csak időnként villant fel egy-egy, a farkaslétből eredő akciót.” (Molnár Kata Orsolya)
Crulic, a túlvilágra vezető út
„Egy fiatal román férfit, Claudiu Crulicot Lengyelországban jogtalanul lopással vádolnak és börtönbe zárják. Crulic éhségsztrájkba kezdett a krakkói börtönben miközben folyamatosan leveleket küldözgetett a konzulátusnak és az ügyészségnek, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. 33 évesen, több hónapig tartó éhségsztrájkja után meghalt a börtönben. Halála után pár órával megszületik a felmentő ítélet.” (Piller Mónika)
„A „bow” egyszerre jelent főnévként számszeríjat és igeként meghajlást. Az „unbowed” az az ember, akitől elvették az íjat. Másfelől pedig az az ember, aki nem hajolt meg. Kim Myung-ho nem hajol meg senki előtt. A velejéig konzervatív: a szabályok és törvények szentek a számára. így veszítette el az állását, a pert, a másik pert, a fellebbezést, és így fog elveszíteni mindent, hacsak a szabályok szigorú követésével felül nem kerekedik azon a rendszeren, amelyiknek a legszabálykövetőbbnek kellene lennie mind közül. Karaktere csodálatosan illik a vászonra: mint egy szikla áll a kavargó és szédelgő többi ember között. Messze a legmerevebb, legrigorózusabb és legelvhűbb filmes karakter, akit láttam, elvek és makacsság terén talán csak a Tizenkét dühös ember hőse hasonlítható hozzá.” (Havasmezői Gergely)
„Schwechtje Mihály félórás filmmel jön, a Porcukor a tavalyi, májusi Filmszemlén debütált. Első percben Földes Eszter, a fiatal színészgeneráció legjobbjai közt, aztán tovább a kitűnő casting: Polgár Csaba a bárgyú és flegma, szakítás utáni kisfiús stílusban, de Trokán Nóra, Pogány Judit és a netes barátnő, Kiss Diána Magdolna is a legjobb választás. Életszerű karakterek, párbeszédek, helyzetkomikum is van bőven. A sztori kicsit befejezetlen, de legalább jó nézni.” (Sergő Z. András)
„A film nagy erénye, hogy a családon belüli erőszakot, a hagyományos férfi és női szerepek hierarchizáltságát, valamint az önkényeskedő, agresszív apafigura alakját csak finom érinti, inkább beszédes háttérinformációként szolgálnak, a komoly témát pedig észrevétlenül vezeti át egy ütős poénba. A feszültség így részben feloldódik, de a nevetés – és a komikus forma – ellenére az üzenet hangsúlyossága megmarad. Szép látlelet a modern kor családi kapcsolatairól.” (Fazekas Balázs)
„Az izgalmakkal és főleg humorral teli történetet mindenkinek ajánlom, aki hisz az örökké tartó barátságban. Bár a két férfi kapcsolatát jól ismert sablonba helyezve követhetjük végig, a film nem szűkölködik a meglepetésekben, ami talán a jól eltalált figuráknak és az egyedi hangulatnak is köszönhető. ” (Szűcs Tamás)
