Magazin

Éves mérleg – 2012 legjobbjai szerzőink szerint (2. rész)

ház az erdő mélyén

Sok bűnöm van. Ami közülük egy éves toplista szempontjából releváns, az az, hogy talán túl sok amerikai filmet nézek. Tudom, nem szerencsés rögtön szabadkozással kezdeni valamit, de úgy gondoltam, jobb, ha még az elején tisztázom ezt. Egy populárisabb filmekből álló listát olvashattok alant, amit azok fognak igazán értékelni, akik elsősorban kikapcsolódni járnak a mozik sötét szentélyeibe. Mert bizony a filmek idén is elégséges eszképizmust szolgáltattak, több-kevesebb sikerrel. A jobb darabokból próbáltam tízet kiválasztani és rangsorolni. Sorszámozva vannak, de ne tulajdonítsatok neki túl nagy jelentőséget. A két-három legjobb film kiválasztása könnyen megy, minden más helyezés képlékeny. Politikai thrillertől képregényfilmen át mélyrealista drámáig sokféle film került a listára, de természetesen mindent én sem láthattam. Úgy is mondhatnám: vigyázat, szubjektív!

10. A hét pszichopata és a si-cu (Seven Psychopaths)

Az év egyik legdurvábban félrereklámozott filmje. Az ellopott kutyus teljesen mellékes a film valódi lényege szempontjából. Martin McDonagh második nagyjátékfilmes rendezése a forgatókönyvírás problémáiról, élet és fikció kölcsönös egymásra hatásáról, a szeretet és az erőszak kapcsolatáról szól. Mindez kíméletlen fekete humorral, rengeteg filmes idézettel, érdekes karakterekkel és egy vietnámi (ál)pappal előadva. Ugyan az In Bruges magas mércéjét nem üti meg, de kegyetlenül szórakoztató.

Seven-Psychopaths1

9. Bosszúállók (The Avengers) vagy A sötét lovag: Felemelkedés (The Dark Knight Rises)

Nem igazán tudtam választani a két film közül, egy képregényfilm viszont mindenképpen kívánkozott a listára, így ezt mindenki egyéni ízlésére bíznám. Joss Whedon szuperhős-kollázsa könnyű, önfeledt szórakozást nyújt, látványos, és a humora is jó, de a moziból kifelé jövet egy nehezen megfogalmazható hiányérzet motoszkált bennünk. A rendező ügyesen összeboronálta a karaktereket, mindenki megkapja a maga hőssé avató momentumát, de talán nem lépi annyival túl a szuperhősök saját filmjeit, mint amennyire reméltem. Christopher Nolan Batman-trilógiájának záró darabja szintén precíz munka, de A sötét lovagot nem tudja túlszárnyalni. Komolyabb és komorabb, mint Bosszúállók, továbbá valódi aktuálpolitikai felhangjai is vannak. Helyenként biztonságosan kiszámítható, máshol szemöldökráncolóan kiszámíthatatlan (bizony, Robin). Bane azonban vitathatatlanul tekintélyt parancsoló, a film pedig nagyjából méltó lezárása a denevérember történetének.

avengers marvel 615

8. Argo

Teljesen hagyományos eszközökkel elképesztő feszültséget fenntartó alkotás Ben Affleck harmadik nagyjátékfilmes rendezése. Tony Mendez CIA-ügynök kimenekítő akcióját filmforgatásnak álcázva szöktet ki hat diplomatát a forrongó Iránból. A két órás játékidő alatt felváltva a székedbe szegez a vakmerő mentőakció izgalma és megnevettet a hollywoodi stúdiórendszer kicsinyessége. Az első jelenet, az amerikai nagykövetség ostroma igazi mestermunka. Az Argo a tisztességesen kivitelezett álomgyári produkció iskolapéldája. Igaz történet alapján, de még ez sem baj.

argo

7. Skyfall

James Bond 50. jubileumára készült mozit sokan az egész sorozat egyik legjobb darabjának kiáltották ki, de Sam Mendes alkotása önmagában, bármilyen más akciófilmmel összehasonlítva is megállja a helyét. Talán nem illik ilyet mondani, de jót tett a filmnek, hogy az MGM stúdió csődje megakasztotta a projektet, és a készítők ezt az időt a forgatókönyv csiszolására fordíthatták. Bond kemény, de emberi, sebezhető, a főgonosz Silva szerepében Javier Bardem brilliánsan félelmetes alakítást nyújt, az akciók egyszerűen fogalmazva ütnek, és még az old school és a modern kémkedés párharcára is jut ideje kikacsintani a filmnek. Ennyi jó mellett még azt az alattomos húzást Moneypenny-vel is meg tudom bocsátani.

skyfall

6. Looper – A jövő gyilkosa

Végre egy eredeti(nek tűnő) sci-fi! Ugyan bőségesen használ jól bevált science fiction sablonokat, de ezeket éppen annyira tűzdeli meg kis, egyedi ötletekkel, hogy a film frissnek, és nem utolsó sorban okosnak hasson. A visszafogottságában is meggyőző sci-fi látványvilág és izgalmas téma mellé pedig kidolgozott karaktereket és valódi drámai konfliktust kapunk. Joseph Gordon-Lewitt még apró gesztusok szintjén is remekül alakítja Bruce Willist, Willis pedig egy évben két nagyszerű filmben is jól játszik (a másikről később), ami az utóbbi évek teljesítményét tekintve sajnos kiemelendő. JGL Bruce Willis-szé maszkírozása nem győzött meg maradéktalanul, az agyafúrt történet és a részletesen kidolgozott világ azonban kárpótolnak. A Looper talán a végső bizonyíték, hogy Rian Johnson rendezőre bizony figyelni kell.

looper

5. Tirannoszaurusz (Tyrannosaur)

Az elsősorban színészként foglalkoztatott Paddy Considine debütfilmje egy kíméletlen dráma egy idősödő férfi és egy középkorú nő kapcsolatáról. Joseph (Peter Mullan) egy végtelenül erőszakos és destruktív hajlamú férfi, aki képtelen kordában tartani az indulatait, Hannah (Olivia Colman) pedig egy végtelenül szelíd, elnyomott, és mélyen vallásos háziasszony. Kapcsolatuk elmélyedésével Joseph megtanulja megfékezni a szörnyeteget, Hannah-ból pedig olyan indulatok törnek fel, amikről nem is gondolta volna, hogy benne lakoznak. Két, az élet által megnyomorított figura kétségbeesett küzdelme a Tirannoszaurusz, lehengerlő alakításokkal. Nem kellemes nézni, de mindenképpen megéri. Dínók nincsenek benne.

tyrannosaur06

4. A hatalom árnyékában (The Ides of March)

George Clooney rendezői életművének újabb veretes darabja kritikus politikai thriller a megszokott témában: egy fiatal, idealista kampánymenedzser felemelkedéséről szól. Illetve bukásáról. Attól függ, karrier vagy erkölcs szempontjából nézzük. Akárcsak az Argóban, Clooney filmjében sincsen semmi olyan, amit még ne láthattunk volna korábban máshol, már rég tudjuk, hogy a politika mocskos játék, a hatalom pedig megrészegít, de akárcsak az Argo, A hatalom árnyékában is nagyon hozzáértően van előadva.

ides_of_march

3. Suszter, szabó, baka, kém (Tinker, Tailor, Soldier, Spy)

Az Engedj be! című vámpírhorrort is jegyző Tomas Alfredson John le Carré adaptációja James Bondhoz képest a kémfilmek teljesen ellentétes pólusán helyezkedik el. Szereplői nem a fél világot átszelő, nőcsábász szuperügynökök, az ellenség nem egy napfényes, trópusi szigeten rejtőzködik, és a világ megmentéséhez nem hatalmas fegyverek szükségesek. Itt minden fejben dől el. George Smiley (Gary Oldman) külsőre igazi szürke kisember, valójában azonban a brit kémelhárítás egyik legjobb embere. Az ő feladata, hogy megtalálja az angol hírszerzés belső köreibe beépült szovjet ügynököt. Méghozzá jó öreg, régimódi, intellektuális nyomozással: információmorzsákból, hátrahagyott nyomokból, elvarratlan szálakból. A lassú, kimért tempójú történet sokáig titokzatos tud maradni, a nézőnek van ideje Smiley-val együtt találgatni, miközben szívja magába a remekül eltalált hidegháborús atmoszférát. Gary Oldman sokkal több Gordon felügyelőnél!

tinker_tailor_still

2. Shame – A szégyentelen

Egy szexfüggő anatómiája. Steve McQueen precíz rendezésében és Michael Fassbender zseniális játékában intim betekintést nyerhetünk egy, az unalmas és biztonságos normalitáson kívül eső ember elméjébe. Az állandó tettetésbe, szükséges orgazmusokba, titkolt pótcselekvésekbe, elnyomott érzelmekbe, majd a megsemmisítő beismerésbe. Meztelen test, meztelen lélek. Ugyanaz a helyzet mindkettővel: nem tudunk nem oda nézni. Nem is akarunk nem oda nézni. A gondosan felépített élet alapjaiban inog meg, aminek a katalizátora nem több, mint Carey Mulligan testvéri látogatása. Bár a betoppanás talán jobb szó lenne. Az élményt a visszafogottan elegáns fényképezés teszi teljessé. A Shame-ben tényleg minden pontosan a helyén van. Zseniális film.

shame

1. Holdfény királyság (Moonrise Kingdom)

Wes Anderson fantasztikus meséje ezúttal is… nos, fantasztikus. Két tinédzser, Sam és Suzy első látásra egymásba szeretnek. Kieszelnek egy tervet, hogyan szökhetnének meg és lehetnének együtt örökre. Szökésük hírére lakóhelyük, a new englandi sziget teljesen felbolydul. Történik mindez a hatvanas évek nosztalgikus világában. A Holdfény királyság vérbeli Wes Anderson film: képi világa élénk, harsány színekben pompázik, szentimentális és nosztalgikus tárgyakkal van telezsúfolva, a történet életnél nagyobb, meseszerű, a szereplők pedig mind imádnivalóan hóbortos csodabogarak. De minimum szeretnivalóan furcsák. Az alkotás nagy erőssége, hogy mindenki számára átélhető. Az ártatlan, tiszta és naiv szerelemről mindenkinek van elképzelése. Vagy inkább vágya. Ebben rejlik Anderson tehetsége, olyan világok megalkotásában, amibe a néző örömmel vágyik. Ja igen, ez a másik nagyszerű film, amiben Bruce Willis is játszik. Jól hozza a egyszerű, kisvárosi rendőrfőnököt, a fiatalok, Kara Hayward és Jared Gilman imádnivalóan ügyetlen kamaszok, Edward Norton a mindenben megfelelni akaró, túlbuzgó cserkészfőnök, Bill Murray pedig az örök pesszimista. És még sorolhatnám. Aki már látta a mesét, annak biztos örökre az elméjébe ivódott a Le Temps de l’Amour. A film báját és hétköznapisággal dacolását Suzy fogalmazza meg a legjobban: „Szeretjük egymást. Csak együtt akarunk lenni. Mi a baj ezzel?” Szívmelengető élmény volt, ami a mozi után még sokáig velem maradt.

Moonrise-Kingdom

Bónusz: Ház az erdő mélyén (The Cabin in the Woods)

Toplistáink a hazai mozis megjelenéseket veszik alapul, így az itthon a moziforgalmazást alattomosan megkerülő és egyből dvd-n megjelenő Ház az erdő mélyén sajnálatos módon diszkvalifikálja magát. Pedig Drew Goddard és Joss Whedon hányattatott sorsú (Amerikában is csak idén bemutatott, de már 2009-ben leforgatott) meta-horrorja bőven kiérdemelne egy helyet a listán. Öt fiatal egy elszigetelt fakunyhóba indul lazítani. Sablonkarakterek, ijesztő benzinkutas, pia és fű, semmi kapcsolat a külvilággal. A szokásos slasher-alaphelyzet. Goddard és Whedon azonban játszi könnyedséggel felülemelkednek ezen, nem véletlenül neveztem meta-horrornak a filmet. Ennél többet azonban nem mondhatok, minden más az élmény rovására menne. Legyen elég annyi, hogy a párbeszédek Whedontól megszokottan fenomenálisak, unatkozni pedig egy percre sem fogtok.

CW-0089_DF-02291

Ezek voltak az én kedvenc filmjeim idén, de rosszul érezném magam, ha nem említeném meg, hogy érdemes volt még jegyet váltani A tetovált lányra, a Fejvadászok című, hitchcocki babérokra törő norvég thrillerre, A csodálatos Pókemberre, Az utolsó műszakra, rajongóknak Cronenberg két filmjére (a Veszélyes vágyra vagy a Cosmopolisra), és a Prometheus második felére is. Így csináltam a top10-es listából nagyjából top17-et. Mit mondhatnék? Bűnös vagyok.

Horváth Balázs

Még nem írt bemutatkozást, de hamarosan fog, megígérjük.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com