Az udinei Far East Film Festival céljáról és eddig kétséges sikeréről Dorina kollégám már írt, most lássuk a fesztivált másik szemmel.
Idáig, ittlétem harmadik napjáig én is csak erős közepes, legföljebb átlagos színvonalú darabokat láttam. Sok az elsőfimes (vagy legalább első nagyjátékfilmes, esetleg első komolyfilmes) rendező. A felhozatal mennyiségre egyenetlen, bizonyos országok felül vannak reprezentálva. De a lelkesedés érződik.
A színházterem eddig minden vetítésemen tele volt, és jelentem, a közönség fegyelmezetten és odaadóan nézi a filmeket, azaz csakugyan érdeklődik. Kígyózó sorok beengedés előtt. Udine mintha tele lenne fesztiválozókkal: seregnyi szembejövőn látom a hivatalos kis oldaltáskát. Minden második üzlet ajtaján ott az I Love Far East matrica. Csak a helyi fesztiválpartner éttermekből negyvenkettőt sorol a kalauz. A belváros tele Far East standokkal, Far East kiállítással, Far East estekkel. A sajtós munkatársak pedig a lelküket is kiteszik; én épp lemaradtam egy Songlap-interjúról, de holnap még megpróbálják megszerezni nekem a rendezőt.
Tanulság: a fesztivál jó, a közönség imádja, a szervezés (rácáfolva az olasz sztereotípiákra) kitűnő, csak a filmek hagynak kívánnivalót maguk után.
Ennek két okát tudom elképzelni. Az egyik, hogy nem kerülnek ide a legjobb alkotások. Kételkedem benne, hogy így lenne, mert Udine a világ első számú (nyugati) populáris-távolkelet-fesztjének számít. (Bár a jelentkezés módszere elgondolkodtat: a készítők maguk nevezik a filmjeiket, és a sok elsőfilmes…) A másik logikusan az, hogy maga a távol-keleti film sodródott mostanában hullámvölgybe. Nem lehetetlen elképzelés. Régen hallottam utoljára akkora nemzetközi sikerről, mint a Tigris és sárkány, az Oldboy, az Ellenséges vágyak vagy legalább a Zatoichi — még a legfiatalabb is ötéves lesz idén, mit történt azóta? Hogy pontosabban fogalmazzak: biztos vagyok benne, hogy az ázsiai filmgyártás rajongói sorolni tudnák az alkotásokat, de mi olyasmi történt mostanában, ami a nyugati nagyközönséget is megfogja? Elvégre is a FEFF szándékosan a népszerű filmről szól, tehát ide olyan mozi kellene, ami minimum a Hős szintjét megüti, amiről még a csupán átlagosan felkészült mozilátogató is hallott valamit. Semmi efféle nincs műsoron most Udinében.
Nem vagyok szakértője a távol-keleti filmnek, tehát nem próbálhatok meg végleges véleményt kialakítani a témában. Udine eddigi felhozatala és az utóbbi évek mozis eseménytelensége azonban a második lehetőség felé terelik a gondolataimat. Ha másképpen gondolod, és a távol-keleti filmgyártás nincs hullámvölgyben, oszd meg velünk kommentben!
