Magazin

Magasra fel! – Philippe Petit: Felhőkkel táncoló

felhokkel_tancolo1974. augusztus 6-án Philippe Petit kötéltáncos, utcai mutatványos, bűvész és költő átsétált kis csapata segítségével kifeszített drótkötelén a World Trade Center egyik ikertornyáról a másikra. S ugyan vannak fényképek, a dolog annyira hihetetlen, hogy bizonyítékok ellenére is igen nehéz elhinni. Vajon milyen lehetett látni mindezt? És átélni?

2001. szeptember 11-én a World Trade Center két tornya és az ott tartózkodó több ezer ember terrortámadás áldozatává vált, s ezzel a francia kötéltáncos évekig tervezett gerillaakciója apró, bohókás tetté törpült.

2002-ben Philippe Petit megírta beszámolóját élete nagy akciójáról Felhőkkel táncoló (eredeti cím: To Reach the Clouds) címmel. Ebben nemcsak élményeit összegezte, hanem feltárta az akció precíz technikai hátterét, pszichológiáját és kivitelezésének menetét. Lépésről lépésre tudósít miként lett egy álomból tervezgetés, még nagyobb tervezgetés, majd  emberfeletti küzdelem, tengernyi feszültség és energiabefektetés egy közel lehetetlen cél elérése érdekében. Végül fent, egészen közel a felhőkhöz, közel az istenekhez, Philippe Petit verset írt az égbe, drótkötél sorvezetőn, s ezzel egy órára megállította a dolgok mindennapi menetét. Csoda az égben, vagyis ember a drótkötélen, a lehető legőrültebb, legmagasabb helyen. Az akció sikerült! Utána öröm, hírnév és emlékezés a megismételhetetlenre. Philippe Petit olyan hévvel, olyan erővel számol be kalandjáról, mint amilyen hévre, erőre szüksége volt ahhoz, hogy megvalósítsa tervét és végigtáncoljon a kötélen az ikertornyok között – és ez bizony nem kevés.

2008-ban James Marsh dokumentumfilmet rendezett az esetről Ember a magasban (eredeti cím: Man on Wire) címmel. Megérezte a csodát és mindent megtett, hogy megérezzék mások is. Sikerét díjak tucatjai bizonyítják.

koteltanc_the_walk_4

Könyv és film kapcsolata esetén általában markánsan az egyik médium felé húz a befogadói szív, de Philippe története kapcsán más a helyzet. Egyrészt mindkét alkotás dokumentáló jellegű, s bár az Ember a magasban egy játékfilm könnyedségével mesél, a Felhőkkel táncoló pedig lírai elemeket is csempész a beszámolóba, lényegében mindkét mű egy valós eset tudósításán fáradozik. Az írás részletesebb és precízebb, élesebben kirajzolódnak a miértekre és hogyanokra adható válaszok, s jobban megismerjük Philippe Petit, az őrültet, a művészt, a világ legelszántabb emberét és egyben legnagyobb gyerekét. A film ezzel szemben megszólaltatja a barátokat, segítőket, s ezzel az egyszemélyes hérosz helyett a közös feladat mentén épülő szoros bajtársiság, barátság kerül górcső alá.

Zárszóként elmondanám, hogy nem azért érdemes elolvasni az őrült kötéltáncos beszámolóját, mert még több, a szerző saját rajzaival és számos fényképpel támogatott részlet válik világossá, hanem mert olyan erő sugárzik a sorokból, amely képes az olvasót is tornyok magaslataira röpíteni, és hatalmas tettek végrehajtására ösztönözni.

A filmről írt kritikánk itt olvasható.

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com