Magazin

Filmrajongók kézikönyve – Száz híres film

Kétfajta ember létezik a világon: aki az egekig magasztalja Roger Ebertet, illetve akinek egy ismerőse isteníti állandóan a kritikust. (A rejtett harmadik típus nem szereti a filmeket.) Nem csak a rajongók, de a szakmabeliek sokasága is kíváncsian várja egy-egy film eberti bírálatát. Mindez elegendő indok arra, hogy legfontosabb írásait, esszéit könyv formájában is lássuk összegyűjtve. A Száz híres film című, később második és harmadik kötettel is bővülő gyűjtemény (a link alatt a 100 cím) a filmtörténelem legmeghatározóbb, mérföldkőnek számító darabjairól szól, ahogy Ebert látja, ahogy Ebert elénk szeretné tárni őket.


Hirdetés

Nehéz eldönteni, kinek is íródott a könyv. Filmajánlóhoz képest túl sokat árul el a filmek végéről (pl. az Aranypolgár „megfejtését” már az első bekezdésben olvashatjuk), az egyszeri néző számára pedig túlzott és indokolatlan, már-már untató részletességgel merül bele a cselekményleírásba. A legvalószínűbb lehetőség, hogy Ebert hozzá hasonló elvakult filmrajongókhoz szól esszéivel. Azon filmekről a legélvezetesebb olvasni, amelyeket annyira magunkba szippantottunk már, hogy a történet részletes kifejtésébe is csillogó szemekkel és hevesen bólogatva merülünk el.

Természetesen nem csupán felkapott márkanévvel fémjelzett szinopszisokról van szó, azért bőven hozzá tudja tenni azt a személyességet Ebert, ami arra ösztönöz, hogy ne hagyjuk abba a felsorolt filmek megismerését. Bár az írások elég csekély részét teszik ki az elemzések, mégis eléggé megragadják a lényeget, s a fejtegetés általában ezzel annyiba is marad, viszont nem is érezzük szükségét további túlmagyarázásoknak, barokk körmondatoknak. Inkább történeti és tematikai kontextusba helyez, mint értelmez, de azt rendkívül olvasmányosan teszi. A leírások legérdekesebb elemei kétségkívül a háttér-információk és az anekdotikus szösszenetek, amelyek „emberibbé” teszik, és a nézőhöz közelebb hozzák ezeket az olimposzi magasságokig emelt remekműveket.

A száz híres film között ugyanis senki ne várjon Harcosok klubja– vagy Forrest Gump-szerű közönség kedvenceket. A felsorolt műveket Ebert kivétel nélkül mérföldkőnek tartja, s ehhez híven élteti is őket. Nem állítja, hogy ezek minden idők valaha készült legjobb filmjei, és sorrendet sem állít fel köztük. Nem is érezzük ennek szükségét: két-két véletlenszerűen kiválasztott film jobb esetben nem kapcsolódik egymáshoz, s attól, hogy egy magát listakészítési joggal felruházó ember egymás mellé helyezi őket, még nem lesz egyik értékesebb a másiknál. Ugyanígy áll hozzá minden elemzett (de inkább bemutatott) darabhoz, egyenrangúként kezeli őket, így az esélyt sem adja meg arra, hogy egy-egy műfaj vagy rendező filmjei kevesebb figyelmet kapjanak, a lehetőségekhez mérten kielégítve ezzel minden rajongót. Azt azért elárulja, hogy van néhány film, amelyekre kétszáz év múlva is biztosan emlékezne: a 2001 – Űrodüsszeia, az Óz, a csodák csodája, a Casablanca, a Csillagok háborúja, Keaton, Chaplin, Astaire és Rogers filmjei tartoznak ide. Ugye nem is lenne igazi filmrajongó, ha nem tudna kiválasztani egy időutazáshoz néhány elkoptatásra ítélt DVD-t.

A listát leginkább az AFI összeállításához lehetne hasonlítani: túlnyomó többségben klasszikusokat tárgyal (pl. a százból hatvan fekete-fehér film), 1919-től (Letört bimbók) 1996-ig (Fargo), ha nem számoljuk az Up című dokumentumfilm-sorozat 1998-as részét (42 Up). Ezzel el is árultam, hogy a filmek száma bizony nem száz, akad egy kis csalás (pl. Apu-trilógia), de ez természetesen csak a magyar fordításra érvényes (az eredeti cím: The Great Movies).

A kiadást Mary Corliss hangulatos és sokatmondó standfotói ékesítik, így akár egy gyors átlapozással is képet kaphatunk arról, miféle téma, műfaj és stílus dominál a gyűjtésben.

A lista (itt elérhető) később több, egyetemi filmes kurzusok által kevésbé hivatkozott darabokkal is bővült, de ezek már az újabb kötetekben kaptak helyet. Ezek legtöbbjét diákjaival együtt vizsgálta, néhányat (jelen kötetből 46-ot) pedig képkockáról képkockára elemzett, így elmondhatjuk, hogy kevesen ismerik annyira a lista filmjeit, mint ő: kivételekként a vágókat említi. A kijelentéssel nem igazán vitatkozhatunk, a listával viszont, ahogy ez annak természetéből (és a miénkből is) fakad, annál inkább. Ha pedig teljesen meg vagyunk elégedve az összeállítással, még mindig számon tarthatjuk, mennyi „nagy filmet” húzhatunk ki a megtekintendők listájáról.

Roger Ebert: Száz híres film (The Great Movies)

Európa Könyvkiadó, 2006

Szűcs Tamás

Szűcs Tamás a Corvinus Egyetemen végzett kommunikáció szakot és az ELTE-n filmelmélet és -történet szakot. Korábban a Filmtekercs hírrovatának vezetője volt, jelenleg kommunikációs tanácsadó egy PR ügynökségnél. Specializációja Hollywood, a közel-keleti filmek, az amerikai talk showk és sitcomok.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x