Magazin

Franchise, streaming, filmalap és a hashtagek – Ilyen volt a filmvilág elmúlt 15 éve

Idén ünnepelte 15. születésnapját a Filmtekercs, ami azt jelenti, hogy immár másfél évtizede követjük a filmipar eseményeit és számolunk be azokról hírek, kritikák, elemzések, magazincikkek, toplisták és interjúk formájában. Ez idő alatt hatalmas változásokon ment át a (film)világ, az intézmények, műfajok és a nézői befogadás tekintetében is. Megalakulásunk 15. évének ünnepléseként visszaemlékezünk arra, mi minden történt eddigi pályafutásunk alatt: hogyan szerializálódott a stúdiófilm, miként alakította át a filmfogyasztást a streaming, mely műfajok emelkedtek fel és sodródtak a kihalás szélére, milyen változásokat hozott a #MeToo és az #OscarSoWhite, továbbá mi történt a magyar filmmel.


Hirdetés

Sokat néztünk és még többet láttunk – Hollywood és a mozi 

Az elmúlt 15 év trendje is felhúzható egyetlen nagy tételmondatként; a 21. század a szerializált filmkészítés korszaka. Hiszen manapság minden út csilivili univerzumba vezet. Hogy megértsük, legalábbis megpróbáljuk megérteni, miképpen dominálta le a Disney és a többi óriásstúdió a teljes hollywoodi filmipart, kezdjük a kreativitás lázadásával, amely előbb előbb a mennyek kapujáig menetelt, később pedig alászállt a pokolba.

A szkript, a szkript és a szkript

Alfred Hitchcock legendás mondása a jó film három összetevőjéről örökérvényű. A 2007-2008-as időszakban kicsúcsosodó globális gazdasági krízis hatása az élet minden területén érezhető volt, az általános egzisztenciális bizonytalanság pedig sajátos formát öltött hollywoodi berkekben. 

Az Amerikai Írók Céhe (WGA) mintegy 12 ezer tagja tette le egyszerre a tollát, hogy nagyobb részesedést tudjon a Mozi- és Tévéproducerek Szövetségétől (AMPTP) kicsikarni a forgalmazási bevételekből. Emellett pedig rendezni kívánta még idejekorán az újmédia (a DVD-s és az internetes terjesztés) profitelosztását. A 100 napig tartó sztrájk okozta zűrzavar utóhatását szinte lehetetlen megbecsülni, az anyagi kár 380 millió és 2 milliárd dollár között mozog, ami kizárólag a filmipart érintette. Több stúdió is a csőd szélére került, és még a legnagyobbak is megérezték. 

A megcsúszó és teljesen leállt forgatások, ad-hoc befejezések, kényszermegoldások és a szakmai hígulás időszakát jelentette. 

Rengeteg tévés produkció nézettsége kezdett mélyrepülésbe és természetesen a filmipar is megsínylette az időszakot. A Star Trek ugyan „sikertörténet” lett, egy már felülvizsgált forgatókönyvből dolgozhatott J. J. Abrams rendező, menetközben azonban nem tudott semmit variálni azon, hiszen a WGA tagja volt. A Quantum csendje forgatása éppen, hogy szerencsésen zajlott, de Daniel Craignek is be kellett szállnia a még félkész könyv befejezésébe – hangos siker ugyan nem volt a film, de nem állt földbe a Bond-széria

A Quantum csendje (2008)

Csúnyán pórul járt viszont a G. I. Joe: A Kobra árnyéka, amelynek írója szerint csak azért készülhetett el időben a szkriptje, mert bőséges háttérsztorija volt a már felfuttatott brandnek. Ez a megfigyelés pedig különösen fontos, mert talán közelebb vihet a kérdés megválaszolásához; miért öltött ekkora méretet a gazdag háttérországgal bíró, hosszú évtizedek óta jól futó brandek iránti fetisizált rajongás?

Egy új élmény…? 

Mit adnak a franchise kifejezés égisze alatt kodészoló remake, reboot, folytatás és előzmény seregletek? Címet, amihez akár milliók kapcsolódhatnak, könyveken, filmeken, vagy esetleg képregényeken, videójátékokon keresztül. Emellett egy alapot a történetnek, amit már csak a feltételezett közönség feltételezett igényeinek megfelelően kell dúsítani, modernizálni. Könnyebb követhetőséget (nézőnek és készítőnek egyaránt!), és újrakezdési lehetőségeket. Magyarán; biztonságot gyártási és termékkapcsolási lehetőséget marketing szempontból. Ezek a filmek hozzák a legnagyobb bevételt, a konzumerpolitikába jobban illeszkedő tartalmaikkal és a hatalmas költségekből fakadó – sokszor téves – minőségbeli prekoncepcióknak köszönhetően – ezek az úgymond „előre eladott” filmek. 

Avatar (2009)

Elég ha csak a toplistákat vesszük figyelembe. Jelenleg (az inflációt nem számítva) minden idők 50 legtöbb pénzt generáló filmje között 12 már jól bejáratott és kiépült franchise-t találunk, 38 filmmel. Hogyha napjaink másik bűvös fogalmát, a merchandisingot, azaz a jegypénztárak bevételén kívül eső, logózott termékeket, játékokat és a tonnányi kütyüt jelentő bevételi forrást és az előzetesen szándékolt kereskedelmi hasznát is bevonjuk a képletbe, további 10 Disney-portéka is kiesik. Így marad a listavezető Avatar, amelyről ráadásul már jó ideje tudjuk, hogy nem is egy folytatást fog kapni, vagyis franchise-zá fog bővülni, és a Titanic

2021-ben ott tartunk, hogy a legnagyobb kasszarobbantók között egy szem, úgymond önálló filmet találhatunk, ami közel negyed évszázados. 

A filmes világ franchise-ok dominálta tereppé vált a 2000-es évekre, valódi felfutását azonban épp a Filmtekercs megalakulását követő évtizedben tapasztalhattuk. 2011-re a bevételi top 10-es listán kizárólag franchise-filmeket találunk. Egyrészt, a 2000-es években megkezdett akciószériák (Halálos iramban) bővültek univerzummá. Másrészt a régi nagyok (A majmok bolygója) kaptak reboot-szerű folytatást. Harmadrészt pedig a young-adult fantasy-k (Az éhezők viadala) élték reneszánszukat, és persze nem egy balul elsült kísérlet is akadt (a Universal Szörnyuniverzuma). Mindezek felett egy filmtörténeti jelentőségű trend épült ki a képregényfilmek aranykorának beköszöntével. 

Aki kimarad, az lemarad

Gondolták Disneylandben, úgy nagyjából, soha. Hiszen Walt Disney vállalata fennállása óta Hollywood krémjéhez tartozik, minden idők legismertebb meséivel és azok különböző feldolgozásaival, az élőszereplős piacot figyelve pedig történelmi kasszasikert aratott A Karib-tenger kalózaival. A 2011-es kaland máig a legdrágább film a történelemben, 410 millió dollárba fájt, és bár meglett az 1 milliárdos bevétel, határozottan nem ehhez a megtérülési rátához szoktak. Ráadásul csak 2010-ben nem egy nagyreményű franchise-próbájuk bukott el (Perzsia hercege, A varázslótanonc) rá egy évvel később pedig minden idők egyik legnagyobb mozis buktáját szállították a John Carterrel. Jogosan merülhetett fel a kérdés, hogy mi lesz, ha Sparrow-ék tényleg elfáradnak. Válaszul, 

néhány év leforgása alatt pontot tettek a filmtörténet eleddig két legnagyobb bizniszére. 

Előbb 2009-től kezdődően lassan beszipkázta a Marvel Entertainment divízióit és a stúdió filmjeinek terjesztési jogait (végérvényesen 2015-ben vették birtokba), majd 2012-ben felvásárolták a Lucasfilmet is, a Star Wars és az Indiana Jones brandek összes ingóságát. A lista pedig közel sem ért még véget, hiszen a 21st Century Fox 71 milliárd dollárért történő felvásárlásával a mozipiacon mintegy egyeduralomra tört. Várhatóan egyesíti az MCEU-ból már jól ismert és az eddig a Fox-nál lévő X-Menek jogait, és a napokban megerősítést nyert az is, hogy további 3 Pókember-film fog még készülni a Sony koprodukciójában. A rivális stúdió önálló univerzumának egyre fájdalmasabb buktáit tekintve pedig csak idő kérdése az abszolút képregényes hatalom kiépülése. 

Bosszúállók (2012)

Az efféle egyesülések és akvizíciók már a klasszikus stúdiórendszer bukása után egyre gyakoribbá váltak, ugyanakkor az is tény, hogy a 2010-es években rohamtempóban tűnnek el a kisebb stúdiók a különböző konglomerációk és multik süllyesztőjében. Különösen szomorú például a James Bond-filmeket is jegyző, az Ó-Hollywoodi ötösfogatba tartozó MGM, ami többszörös becsődölés után az Amazon tulajdonába került. A másik techóriás, az Apple pedig a posztmodern thrillerek (Fehér éjszakák) és egyéb népszerű szerzői filmek üdvöskéjét, az A24-et kívánja bedarálni potom összegekért. Mindeközben halványan sejlik fel az AT&T telekommunikációs óriás cégére, amely egy Disney-szintű emésztés végére tenne pontot az HBO-t is magába foglaló WarnerMedia bekebelezésével. 

Micsoda balgaság! Az elmúlt két évet fajsúlyosan befolyásoló pandémiára még ki sem tértem. Nos, nem véletlenül. A globális leállás és halasztások egy eddig teljesen ismeretlen terepre irányította a nagyok figyelmét, a csatatéren a kicsik pedig tereptárgyaknak látszanak csupán. Hogy mit és milyen formában hoz a következő 15 év, csak sejteni lehet. De ez most egy szezonzáró epizód, figyelmünk most inkább arra irányul, mi más történt még ebben a szűk 15 esztendőben! (Gyenes Dániel)

A következő oldalra kattintva a streaming térnyeréséről olvashatsz.

Filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x