Magazin

Franchise, streaming, filmalap és a hashtagek – Ilyen volt a filmvilág elmúlt 15 éve

Hányódó tekercsek – a magyar film helyzete

A magyar film legutóbbi 15 évének történései egy viharverte, sokszor gazdátlan hajó viszontagságaihoz hasonlatosak. A Filmtekercs eddigi 15 éve alatt a szakma szereplői gyors egymásutánban megélték a poklot, a mennyet és a teljes létbizonytalanságot.

Új hullámok 

Az Andy Vajna előtti korszak éveire általánosságban jellemző volt a hektikusság. A 2006-2011 közötti éra közvetlen előzménye egy várva várt jogi szabályozás megszületése volt. A 2004-es Filmtörvény meglehetősen nehéz pályára állította a magyar filmet. A rendszerváltás óta vágyott, többpárti egyetértéssel elfogadott jogszabály a régió egyik legliberálisabb filmtörvénye lett. Érvénybe lépése nyomán kis pénzből sok film készült, kidolgozott, több szintű, és iszonyú demokratikus működési rendszerben. 

A pénzek elosztása felett továbbra is az 1998-ban létrehozott Magyar Mozgókép Közalapítvány diszponált szakkollégiumain keresztül. Ekkor – kis túlzással – így vagy úgy, de szinte mindenki filmhez juthatott, aki nagyon akart, és páratlanul szabadon alkothatott. Igaz ez még akkor is, ha egyesek számára még ebben az időben is savanyú volt a szőlő.

Taxidermia (2006)

Ennek a szisztémának azért hamar kiütköztek a hátulütői is. Rettentően vegyes színvonalú művek készültek, és ez az állítás főként az útját és közönségét kereső populáris filmekre igaz. Ebben az öt-hat bő esztendőben a stábok kezei közül több tucat audiovizuális szörnyszülött került ki. Szinte minden évben készült több olyan munka, amely az ízlésrombolás elrettentő példája lehet hosszú évtizedekre. Tibor vagyok, de hódítani akarok, az S.O.S. szerelem, vagy a Megy a gőzös. A masszív szemét további penetráns példái: Bakkermann, 9 és ½ randi, Casting minden, Kis Vuk, Álom.net, Szuperbojz, Igazából apa.

Amiben viszont a legerősebb volt ez a néhány év, az a számtalan, méltán világhíressé vált szerzői film.

Ilyen volt a Fehér tenyér, Friss levegő, Madárszabadító, Taxidermia, Ópium, Delta, Bibliothèque Pascal, Womb, Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv, Pál Adrienn, A torinói ló. Az MMKA égisze alatt évente átlagban kb. 400 mozgókép készült és 30-35 nagyjátékfilm került közönség elé valamilyen platformon. A Közalapítvány felügyelte és támogatta a forgalmazást, a filmklubokat, a Filmarchívumot, a mustrákat és a képzést is.

Amerika jönni Magyar

Filmgyártásunk teljesítőképessége határán működött, így a modellváltás már-már elkerülhetetlen volt. A Magyar Mozgókép Közalapítvány jogutód nélkül megszűnt. Az ország új vezetése a filmszakmába egy új erős emberrel, ez az ember pedig határozott, ám sokak szemében kirekesztő szemlélettel érkezett. 2011-ben az ismert hollywoodi producerből lett kormányközeli celebet, Andy Vajnát filmügyi kormánybiztossá nevezték ki.

Liza, a rókatündér (2015)

A következő év elején megalakult a Magyar Nemzeti Filmalap, az eddigi pókhálószerű szervezet helyett egy egyablakos támogatási rendszert hozva. Az új szisztéma régivel szembeni lényegi változása abban állt, hogy a Filmalap az egész estés nagyjátékfilmek gyártásának és forgalmazásának támogatására szorítkozott. A rendszerből így teljességgel kiszorult minden más: a dokumentum- és rövidfilmek, az animáció, és a televíziós tartalmak.

A szakma produktumainak háromnegyedét az NMHH Médiatanácsa nyakába varrták. Ráadásul a korábbi normatív és strukturális szemléletű pénzosztás helyébe a projekt alapú dotáció lépett. Adott filmtervek egyéni támogatása történt. Nem számított a szakmai előélet, nem számítottak a fesztiválsikerek, semmi. Csak az, hogy az adott grémiumnak – Vajnának – tetszik-e a beadott anyag, vagy sem. A kormánybiztos koncepciójának egyik kimondott alapeleme az volt, hogy évente legfeljebb 12 nagyjátékfilmre elegendő forrás van. Ami az addigi volumennek körülbelül a fele.

A támogatott művek pedig – néhány üdvös kivételtől eltekintve – szinte kizárólag olyan alkotások voltak, melyek potenciális mozis bevétele kellően nagy. Állami támogatás üzleti alapon.

A változások lassan és nehezen értek be, a sikerek sokára mutatkoztak meg. A 2012-2013-as, kezdeti évek az ingadozó minőség tekintetében nagyban hasonlítottak az előző érára. 2014-től már számos említésre méltó film készült, ám a kiugrás éve 2015 volt, mikor Nemes Jeles László tarolt a Saul fiával. A szinte minden létező díjat besöprő holokausztfilm sikere rég nem látott magasságokba emelte hazánk filmgyártását. Ugyanebben az euforikus állapotban tartotta a Mindenki című rövidfilm 2016-os Oscarja, és 2017-ben a Testről és lélekről című alkotás díjesője.

Saul fia (2015)

2015 nyarán a friss sikerek farvizén induló Inkubátor Programnak köszönhetően sok-sok tehetséges elsőfilmes mutathatta meg magát. Ezzel pedig megjelent egy formaérzékeny, de nem lila művészködben bolyongó, magát sokkal inkább a midcult közegében kifejezni tudó generáció. A zsánerfilmes trendek megizmosodtak, és megbízható minőségben több erős műfaji darab is készült. Ez a lendület 2018-ban még vagy fél tucatnyi emlékezetes mozgóképet eredményezett. A Napszállta az Örök tél és a Ruben Brandt, a gyűjtő című darabok külön említést érdemelnek.

Viharos vizeken

2019-2020-ban aztán több, egymást követő csapás tépázta meg a magyar filmgyártást és filmművészetet. Év elején hosszú betegeskedés után elhunyt Andy Vajna. A kormányzat gyorsan cselekedett ugyan, és szeptember 1-jén kinevezte az utódot, Káel Csaba személyében, mégis sok volt bizonytalanság. Ahogy az lenni szokott, a személyi változás újabb komoly szervezeti átalakítást is hozott. December közepén a Magyar Nemzeti Filmalap és a Médiamecenatúra program egyesüléséből megalakult a Nemzeti Filmintézet.

Az új megaszervezet a teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felel, ismét egyesítve az ágazatot érintő összes feladatot.

Ráadásul egyebek mellett zászlajára tűzte még a magyar filmek streamingen történő terjesztését és a történelmünk nagyívű mozgóképes feldolgozását is.

2020 tavaszán aztán felütötte a fejét a világban egy – ma már egyre inkább a végtelenbe mutató – világjárvány is. A pandémia az éppen újra átalakítás közben lévő filmiparunk minden szegmensére fájóan hatott. Félbe szakadt forgatások, elhúzódó utómunkálatok, visszatartott és átcsoportosított források, folyamatos feszültség, megbetegedések, halálozások, elhalasztott bemutatók. Ha mindez még nem lenne elég, 2020 szeptemberében robbant az SZFE-botrány, mely végérvényesen kettészakította a szakmát.

Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (2020)

De a művészet, a tehetség ilyen körülmények között is utat tör magának. Emlékeztető gyanánt egy szűkített, de tekintélyt parancsoló felsorolást ejtünk az ezekben a zaklatott években készült magyar mozgóképek javáról. Akik maradtak, Foglyok, Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, Hab, Spirál, Éden, Rengeteg – Mindenhol látlak, Így vagy tökéletes, Természetes fény, A feleségem története, Külön falka stb.

Nehéz és botor dolog jósolni most. Sok a bizonytalanság mind alkotói, mind döntéshozói oldalon. A politikai mértékletességben sajnos nem bízhatunk, csak a szakmai éleslátásban. Ha az új szisztémában az utóbbi érvényesül inkább, van remény, hogy a magyar film megint szép lesz. (Szabó Zsolt Szilveszter)

Filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com