Magazin

Frankofón Filmnapok 2013: Francia film kínai vámpírral – Irma Vep

Irma-VepA harmadjára megrendezett Frankofón Filmnapokon egy retrospektív vetítéssorozatnak köszönhetően a francia rendező, Olivier Assayas filmjeit nézhetjük újra az Uránia moziban. A rendező első nagy sikerének számító, 1996-os Irma Vep egy filmnyelvileg izgalmas reflexió magáról a filmkészítésről és a francia mozi helyzetéről egy hongkongi színésznővel a főszerepben.

Az Irma Vep egy film a filmben. Egy párizsi filmforgatás közepén találjuk magunkat: a valamikor sikeres, de mostanra kiégett rendező, René Vidal a Vámpírok című Louis Feuillade némafilmklasszikust dolgozza fel újra. Az eredeti sorozatban Irma Vep (a vampire szó anagrammája) nem vérszívó szörny, hanem egy párizsi bűnbandához tartozó, fekete latexruhás tolvajnő. A francia klasszikus adaptálásához René meglepő ötlettel áll elő: főszereplőnek a hongkongi színésznőt, Maggie Cheung-ot választja. Ezzel a húzással a színésznő Assayas filmjében önmagát játssza. A bizarr választásra René csak annyi magyarázattal szolgál, hogy Maggie lenyűgözte őt egy hongkongi akciófilmben. Az már Assayas filmjének ironikusságát jelzi, amikor Cheung elárulja, a René által csodált jelenetek nagy részét kaszkadőrökkel vették fel.

Renét, a kiégett rendezőt, Francois Truffaut mindenkori filmes alteregóját Jean-Pierre Léaud (Négyszáz csapás, Lopott csókok) alakítja. Olyan figura ő, akinek még van köze a francia új hullám eredetiségéhez, de mára nem maradt semmi a kreativitásából. A film az ő alakjával egyszerre főhajtás az új hullámos francia mozi előtt és útkeresés az új kifejezési módok felé a 90-es években. Mielőtt filmrendező lett, Assayas kritikaírással foglalkozott (a Cahiers du Cinémába írt) és ő volt az egyik első európai filmes, aki felfigyelt az ázsiai mozi új hullámára, így Maggie Cheung nem véletlenül a film központi eleme. A kedvességével, természetességével és szépségével mindenkit elbűvölő színésznő, nemcsak a filmbeli rendezőt és az őt öltöztető (nőket kedvelő) jelmezes lányt (Nathalie Richard) veszi le a lábáról, de minket nézőket (és a valódi rendezőt, Assayast is, aki film után feleségül is vette a színésznőt.)

Irma-Vep2

Az Irma Vep egy film a filmről. Assayas a médiumot is főszereplővé teszi: a film magát a filmkészítést és a munka közben elkövethető összes hibát is kifigurázza. A filmbeli forgatáson óriási a felfordulás és az egész munka lassan kudarcba fullad. Az egyik színésznő 24 felvétel után is képtelen abbahagyni a röhögést, a rendező az első elkészült rész után idegösszeroppanást kap. Alapvetően imbolygó, kézikamerás felvételeket látunk, mintha mi is a forgatócsapat egyik tagjaként lennénk jelen a forgatáson. Maga a történet egy meglehetősen laza forgatókönyvre épül (Assayas állítólag tíz nap alatt írta meg), így a szereplők sokat improvizáltak. Az operatőr (Eric Gautier) rengeteg közelképet használ, szinte voyeur nézőpontot vesz fel a kamera, ahogy Maggie Cheung arcának minden rezdülését megpróbálja feltérképezni. Emellett látunk az eredeti fekete-fehér némafilmből is részleteket, majd ugyanezeket a jeleneteket a készülő új film felvételeiként, már az új hősökkel.

A teljesen diszfunkcionális forgatócsoportnak és az idegileg összeomló rendezőnek hála, semmi nem úgy alakul, ahogy kellene. A régi sztori újként nem működik. A forgatás után, Maggie a hotelszobájában ismét magára ölti a latex macskanő jelmezt és vadászatra indul. Ekkor teljesen átlényegül a szerepével és valódi Irma Vepként elcseni a szomszéd szoba lakójának ékszerét, hogy utána kecsesen kereket oldjon a tetőn. Vajon ez a szürreális jelenet a valóság része, vagy Maggie csak álmodta az egészet? Ha René filmjében nem is, Assayas filmjében valóban életre kel a híres tolvajnő, de csak nekünk nézőknek. Az Irma Vep így nem csak egy film a filmkészítésről, de a filmnézésről is, ahogy a művészet és az álmok megelevenednek a néző szeme előtt.

A francia klasszikus megidézésével a rendező a francia film helyzetére is reflektál. Az európai piacot elözönlő „túl díszes és túl drága” amerikai filmekről több szereplő is kifejti a véleményét. Hasonlóképpen a filmkritikáról is kapunk egy szatirikus képet. A Maggie-vel interjút készítő francia riporter intellektualizálónak és elitnek bélyegzi a francia filmkészítést, miközben ő a hongkongi tömegfilmekért rajong és az akcióhősöket a két ujjával formált pisztollyal utánozza. Kevésbé érdekli a színésznő mondanivalója, inkább a saját véleményének kinyilvánítással van elfoglalva. A szatíra mellett a vígjátéki humornak is helye van. A „comic relief” egyik jó példája, amikor Maggie és a jelmeztervező lány Zoé egy szexshopban próbálják megtalálni Irma Vep ideális testhezálló latex ruháját egy Tim Burton-féle Macskanő képpel a kezükben.

A több szinten működő film zenehasználatában is izgalmas. A főhős álomszerű, igazi Irma Veppé változó jelentéhez a Sonic Youth zenéje (Tunic – Song For Karen) teremt szürreális hangulatot. A film végén egy zenei poén is elhangzik. A francia popzene egyik legnagyobb ikonjának számító Serge Gainsbourg hatvanas évekbeli Bonnie and Clyde című slágerének feldolgozását hallhatjuk a 90-es évek egyik menő, amerikai indie bandájának, a Lunának feldolgozásában. Egy francia dal egy amerikai történetről. Egy vicc egy francia filmben az amerikai tömegfilmes hullám ellenállásaként.

Avatar

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya