Magazin

Frankofón Filmnapok 2014: Míg a tenger el nem választ – Kis-Anglia

2825_9_9Tegnap este a Kis-Anglia című film vetítésével majd egy állófogadással elindult a 4. Frankofón Filmnapok. Egy nyitófilm kiválasztása sosem egyszerű feladat, egyszerre kell igazán remek alkotást és a témát felölelő darabot választani. Mindkét téren felemás eredmény született.

A görög dráma biztosan megosztja a nézőit: rettenetesen lassú, és kimondottan hosszú alkotás, ami igazán csak az érzelmileg nyitott emberekre tud hatással lenni. Tény, hogy ha ezt a filmet otthon, a tévében kezdem el nézni, legkésőbb a felénél biztos elkapcsoltam volna másik csatornára. Ugyanis a történet hihetetlenül nehezen indul be. Andros szigetén az 1930-as évek elején egy gyönyörű lány, Orsa (Pinelopi Tsilika) beleszeret a tengerész Spyrosba (Aneza Papadopoulou). Nincs ebben igazából semmi meglepő, itt minden valamire való férfi tengerész, jobb esetben kapitány. Viszont Spyrosnak még nincs elég vagyona, ezért a házassági ajánlatot elutasítja a lány anyja, majd egy másik férfihez adja őt. Pár évvel később viszont már Spyros is kapitány, és ekkor mindenféle hezitálás nélkül hozzáadják a mit sem sejtő kisebbik lányt, Moschát (Sofia Kokkali). A két pár – és az időközben születő gyerekek – egy házban élnek, már amikor a férfiak otthon tartózkodnak és nem a tengeren.

Közel két órán keresztül csak a csendes szenvedést nézzük, mindenféle nagyobb drámai csúcspont vagy akció nélkül. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy a nők férjeik távollétében élnek, gyereket nevelnek és várják, hogy a férfiak végre visszatérjenek egy pár hétre. Ez a filmnek az a része, amíg nagy erőfeszítések árán lehet csak ébren maradni. De közben mégis egyre fokozódik bennünk a feszültség, mígnem egy óriási érzelmi katarzisban csúcsosodik ki a történet: a második világháborúban meghal Spyros, és a hír hallatára Orsa összeomlik, ráadásul húga jelenlétében. A lepel tehát lehull, Moscha rádöbben a valóságra, és innentől kezdve egy újfajta gyötrődést láthatunk.

micraangliaValójában a Kis-Anglia 160 perce erre az egyetlen katartikus jelenetre épül, mind az előtte, mind az utána való részek ebből a pár percből táplálkoznak. De a kitörés pillanata után már nem nehéz figyelni ezt a vánszorgó cselekményt, mert Orsa kiborulása elementáris erővel hat a nézőre.

A közel húsz évet felölelő történetben nagyon kevés konkrét információt kapunk. Csak azt mutatja meg nekünk a rendező, amit nagyon muszáj, de van, hogy még azt sem. Ellenben rengeteg olyan töltelék életképet tár elénk, ami inkább az adott kor és környezet hangulatát és mibenlétét mutatja be. Mindezt ráadásul nagyon változatos képi világgal. Van, hogy percekig csak szuperközeli felvételeket használnak, majd a következő jelenetben nagytotálokban láthatjuk a hullámzó tengert és a görög sziget tájait. Amikor a cselekmény épp nagyon nem köti le figyelmünket, akkor a vizualitás kiengesztel – és fordítva. Mindezeken felül pedig a két csodálatos színésznő játéka is folyamatosan elkápráztat. Mindketten nagyon természetesen játszanak, és megőrzik a hitelességüket a személyiségük változásának minden fázisában.

A Görögországban már régóta elismert rendező, Pantelis Voulgaris műveit hazánkban eddig inkább csak televízióban láthattuk (pl. Menyasszonyok), de a Kis-Angliával úgy tűnik, most már saját országán kívül is elismerésekben fog részesülni. Az, hogy egy görög filmet választottak a Frankofón Filmnapok megnyitójának, megkérdőjelezhető döntés, de a szervezők így próbáltak tisztelegni az EU soros elnöke előtt, mi meg gazdagabbak lettünk egy érdekes filmélménnyel, úgyhogy végülis mindenki jól járt.

Avatar

Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. nardaidorina@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya