Magazin

Frankofón Filmnapok 2014: Mindent anyámtól – Én, én és az anyám

enenesazanyamA 40 éves Guillaume Gallienne már sok filmben szerepelt színészként, bár igazán ismert és népszerű csak hazájában tudott maradni. Tavaly azonban megrendezte első filmjét, ami a múlt heti César-díj átadón a legtöbb elismerést kapta, majd a Frankofón Filmnapok keretében itthon is láthatóvá vált. A helyzetkomikummal teli vígjáték a Brüno babérjaira hajt, lényeges minőségi különbséggel ennek javára.

Noha az Én, én és az anyám nem az egyetlen meleg témájú film a jelenleg is futó Frankofón Filmnapok műsorában, de annyi elmondható, hogy az Idegen a tónál című társával ennél több hasonlóságot nem tudunk felfedezni. Nemcsak műfajában, hanem egyáltalán a megközelítés módjában is. Hiszen itt, amikor Guillaume-ot mindenki melegnek nézi, ő maga is elhiszi hogy az, így hát fel is veszi mindazt a pózt, amilyen sztereotípiákat az emberek az ilyen jelenségre rá is ruháznak. Kimaxolja mindazt a témát, viselkedést, típushelyzetet, emberi reakciót és minden egyebet, amit az érintettek valószínűleg legutoljára szeretnének. A film célja azonban nem ez, ahogy előre haladunk az időben egyre inkább azt lehet látni, hogy egyáltalán nem szeretne „meleg film” lenni, hanem valami olyasféle útkeresés, amiben a nemi identitás is szerepet kap, megismerve és megszeretve végül a nagy őt, aki természetesen egy nő.

pic_20140209162823_zu2myz4k9pu

A legfőbb kérdés persze, hogy mennyire önéletrajzi ihletésű egy ilyen, humoros oldala ellenére is nagyon kitárulkozó, önvallomás szerű film. A mű keretét egy egyszemélyes színházi önálló est adja, amit a rendező-főszereplő arra használ fel, hogy ezzel magát mint narrátort helyezhesse a filmbe. Az egyes szám első személyű közlés, és az a tény, hogy a karakter neve is ugyanaz mint megalkotójáé, tovább mélyíti bennünk az igényt, hogy erre az egész történetre mint a rendező saját útkeresésére tekintsünk. Hát nem irigyeljük szerencsétlen anyakomplexusos, apaképtől teljesen mentes figurát, aki annyira nem tudott szabadulni anyja képétől, hogy minden mozdulatát, gesztusát, hangját átvette tőle (még a szerepet is ugyanaz a férfi játszotta), majd később minden nőtől életében. Csodálkozik bárki azon, hogy kész gyötrelem két nagyobb báty után így egy fiúiskolában nevelkedni? Hát ki szeretné így a rögbit?

Kétségtelenül bátor vállalkozás felvállaltan tréfát űzni az ilyen – amúgy komolyan vett – témákból, mint a nemi identitáskeresés, azonban nagy levegőt véve indulni neki az ügynek, és következetesen, bátran megrajzolva ezt a fajta humort, meglepő és mulatságos végeredményt ad. A 2013-as Cannes-i Filmfesztivál Rendezők Kéthete szekciója értette a humort, és fődíjjal jutalmazta az elsőfilmes francia rendezőt.

A film a Frankofón Filmnapok keretében vasárnap este 19 órától ismét látható az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com