Magazin

Frankofón Filmnapok 2015: Előítélettől sújtva – Tagadd meg az őseid!

tagaddmegazoseidKülönleges utazásra invitál minket a Cannes-ban díjazott, Tagadd meg az őseid! című alkotás, amely thrillernek álcázott szociográfia egy perifériára szorult népcsoportról.

Nincs könnyű dolga egy rendezőnek, ha olyan népcsoport bemutatására és alaposabb feltérképezésére vállalkozik, amely saját szabályai szerint a társadalomtól elszeparáltan él. Rengeteg türelmet és kitartást követel, hogy az illető elfogadtassa magát az adott közösséggel, majd a kölcsönös bizalom kialakulása után dokumentálhassa a látottakat. Hogyha a készítők nem mutatnak kellő tiszteletet, könnyen úgy járhatnak, mint a forgatócsoport Ruggero Deodato kultikus filmjében a Cannibal Holocaustban: a stábtagokat egytől-egyig legyilkolják a bennszülöttek felettébb változatos módszerekkel. Deodato alkotása minden híresztelés ellenére fikció, azonban a lényeget elemi erővel közvetíti: tiszteld kutatásod tárgyát, és vesd alá magad szabályainak. Ian Palmer 12 éven keresztül követte és dokumentálta az ír klánok között dúló pusztakezes harcot, aminek eredményeként megszületett a Puszta ököllel című dokumentumfilm, amely őszinte és mély bepillantást enged egy társadalomból kivonult csoport életébe.

Jean-Charles Hue 18 éve él a jenisek között Észak-Franciaországban, így kézenfekvő választásnak tűnt, hogy filmet forgasson róluk. A jenisek cigány népcsoport, akik a keltáktól eredeztetik magukat, és leginkább Svájcban, Németországban és Franciaországban élnek. Kinézetükben teljesen különböznek a romáktól: bőrük fehér, hajuk gyakran szőke, szemük sok esetben kék. Nyelvük sem mutat sok rokonságot a többi roma nyelvvel, vándorló életmódjuk és zárt közösségük az, ami megegyezik a közéletben elfogadott sztereotípiákkal.tagaddmegazoseidHue első filmjében is ezt a jenis közösséget mutatta be, ám a La BM du Seigneur sokkal több dokumentarista jegyet viselt magán. Hue a vetítés utáni közönségtalálkozón elmondta, hogy igazi fegyverekkel lőttek, nem voltak kaszkadőrök, minden jelenet a valóságot ábrázolta, és a szereplők önmagukat alakították saját nevük alatt. A Tagadd meg az őseid! ugyanezt a kolóniát mutatja be annyi különbséggel, hogy a hangsúlyokat eltolták a dokumentarizmustól a játékfilm irányába. Jelen alkotás leginkább bűnügyi filmként vagy thrillerként definiálható, ám a westernek néhány jellegzetes stílusjegyét is megfigyelhetjük.

A vetítés után furcsa kettősség lett úrrá rajtam: egyfelől nagyon okos húzásnak gondolom, hogy Hue nyitott a játékfilm felé, ugyanis szélesebb közönséggel tudja megismertetni a jenis közösséget, úgy, hogy közben reális képet fest róluk. Másfelől a játékfilm fikciós volta nagyon furcsának hat, hiszen ugyanezeket a szereplőket láthattuk 2010-ben a La BM du Seigneur esetében, ami egy dokumentumfilm volt. A szereplők itt is saját nevükön szerepelnek, mindennapi életük bemutatása a valóság leképezése, de a bűnügyi szál (amely köré szerveződik a cselekmény) megrendezett. Hue kifejtette egy kérdésre válaszolva, hogy a szereplőknek nagyon is furcsa volt a lövöldözések megjátszottsága.tagaddmegazoseidHue most is nagy gondot fordít a közösség bemutatására, célja, hogy megismertesse és elfogadtassa az emberekkel a jeniseket, annak érdekében, hogy ne csak a sztereotípiák mentén, bűnözőként tekintsünk rájuk. Ez nagyrészt sikerül is neki, azonban a filmben is és beszélgetésen is többször kihangsúlyozott „az idősebb testvér, azért lop, hogy a családnak legyen mit enni” egy kissé közhelyes és elcsépelt magyarázata a bűnözésnek. Fliegauf Bence rövidebb időre költözött be romákhoz a Csak a szél forgatása előtt, lehet, hogy ez az objektivitás segített neki abban, hogy egy elfogulatlan, minden sablontól mentes, mélyen elgondolkoztató filmet készítsen. Hue-nek ez nem sikerült maradéktalanul, azonban a Tagadd meg az őseid! így is egy gyönyörűen fényképezett, bensőséges utazás egy kevéssé ismert, előítéletektől terhelt népcsoport életébe.

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya