Magazin

Frankofón Filmnapok 2015: Kényelem és szenvedés Párizsban – Saint Laurent

Saintlaurent2A Saint Laurent totális melléfogás, és bár a főszereplő, Gaspard Ulliel játéka egészen különleges, ő sem ment meg attól, hogy egy óra után halálra unjuk magunkat. A koncepciótlanul variált idősíkok, a harsogó zene, a provokatívnak szánt szexjelenetek kétségtelenül trendivé teszik a filmet, mely nem szól semmiről.

Filmet csinálni mondanivaló nélkül nem igazán szerencsés. Két és fél órás filmet csinálni mondanivaló nélkül pedig bűn. Bertrand Bonello filmje ráadásul még a divatőrült nézőt sem köti le, ugyanis a ruhák és egyéb divatkellékek mintegy mellesleg tűnnek csak föl a vásznon. Leszámítva az utolsó jeleneteket, ahol viszont már teljesen mindegy, hogy mi történik, mert a néző alig várja, hogy kimeneküljön a moziból. A katartikusnak szánt, osztott képmezővel és ordító zenével megspékelt finálé olyan, mintha egy marék Dunakavicsra tennénk egy míves tortadíszt. A zene egyébként végig rettenetesen tolakodó, amit azzal indokol a film, hogy főhőse komolyzene és operarajongó. És? – tehetnénk föl joggal a kérdést.

SaintLaurent

Röviden összefoglalva – és az a szomorú igazság, hogy ezzel el is meséljük az egész film cselekményét – a Saint Laurent a világhírű divattervező szűk egy évtizedét meséli el, 1976-ig (illetve a film vége felé láthatjuk az idős férfit is). A harmincas éveit taposó Yves Saint Laurent drog-, gyógyszer-, alkohol- és szexfüggő. És nagyon szenved. Szenvedését azonban meg sem kísérli enyhíteni, a drogok pedig nem igazán segítik a munkájában. Hát ennyi. Aki ebből a filmből szeretné megtudni, hogy ki is volt az egyik leghíresebb, 20. századi divattervező, csalódni fog. Ahogy az is, aki egy érdekes és fordulatos életrajzi drámára számít. Itt nincsenek fordulatok. Egy saját magába szerelmes, bizonytalan férfi változatlan élete pereg a vásznon. A néhány feldobott labdát pedig a rendező maga csapja le azzal, hogy be-bevágja idősebb korában a tervezőt.

A filmtörténet telis-tele van életrajzi mozikkal, és mi lenne hálásabb alapanyag egy művész életénél? Persze nem árt, ha lefektetik az alapokat, ha a forgatókönyvírónak és a rendezőnek pontos elképzelése van arról, hogy mit akar mondani a főszereplőről. Ezzel elkerülhetők a végtelen hosszúnak tetsző jelenetek, amik a semmibe vezetnek. És ezekből itt van bőven. A sokadik party-jelenet vagy a századjára megmutatott szentély-szoba a Buddha-szoborral a film végére kimondottan idegesítővé válik. Sokat elárul egy filmről, ha a nézőkből csupán azok a jelenetek váltanak ki valamiféle reakciót, ahol feltűnik egy kutya. A film egyetlen poénja is hozzá(juk) köthető egyébként – mintha azért egy kicsit érezték volna a készítők, hogy érdemes belekapaszkodni ebbe a történetszálba.

A történet során többször is elhangzik, hogy Yves Saint Laurent páratlan zseni, hogy senki sincs a szakmában, aki hozzá mérhető. Nagy kár, hogy ebből semmit sem mutatott meg a film.

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés