Magazin

Frankofón Filmnapok 2015: Megindokolható-e a társadalmi gyűlölet? – Csajkor

Celine Sciamma: Csajkor

A felnőtté válás, a világképformálás általános toposzát a Párizs környéki lakótelepek kilátástalanságával ötvözi Céline Sciamma harmadik filmje, a Csajkor. A rendező folytatta a fiatalok érzelmi és szexuális fejlődésének vizsgálatát (Vízi liliomok, Tomboy), ezúttal azonban a társadalmi feszültségek beemelésével egy hiteles szociodrámát is kaptunk a téma mellé. Így vált az év egyik legfontosabb francia filmjévé a Csajkor.

Mariame-ot (Karidja Touré) még akkor ismerjük meg, amikor 14 éves lány létére amerikai focizik. Nem sokkal később találkozik a helyi gimit uraló csajbandával, akik hamarosan immár Vic-ként tagjukká avatják. A lány ezzel megállíthatatlanul rálép a felnőtté válás útjára, ami reális célok nélkül az ő esetében valójában egy zsákutcát jelent.

Bár alapvetően egy átlagos életutat látunk, Vic érdekes, különleges lány. Szexuális orientáltsága kettős, a lányok iránti vozalma azonban bújtatottan jelenik meg. A közege ebben sem támogatja kibontakozását: bátyja kisebb vétségért is veri őt, szüleiről semmit nem tudni. Tanára megkérdezi tőle: szakmunkásba szeretne menni vagy gimnáziumba? Mariame azt válaszolja, oda, ahova a többiek. „Arról már lekéstél” – válaszolja kíméletlenül a pedagógus.

A videoklipszerű betétekkel megszakított film remek dinamikával indít, csak később, az utolsó negyedében fárad el – akárcsak az ember. Jönnek a szürke hétköznapok, a meglepetések hiánya, a gyötrő élet. Hiába tanítják arra barátnői Vic-et, hogy „azt csináld, amihez kedved van”, a valóság nem ez.

Sorsszerűen meghozott és hibás döntéseivel a lány is tisztában van, látjuk, ahogy próbálja megóvni húgát ezektől.

Emlékszem, tavaly a Titanicon vetítettek egy filmet a témában, azonban az Apacsokból pont az a megértés hiányzott, ami a Csajkorban megvan. Céline Sciamma szereti főhősét, a rendezőnő – és ezáltal a néző is – képes volt vele azonosulni, pedig a lányok csupa olyan dolgokat tesznek, ami taszító a többség számára velük szemben: a lopás, az okostelefon bömböltetése a metrón (nálunk a négyeshatoson), a gimnáziumi zsarolás.

A nagyvárosi slum társadalmi kilátástalansága a probléma komolyságához mérten ritkán jelenik meg a filmművészetben, de éppen a franciák voltak azok, akik immár csaknem húsz éve elkészítették a témában az egyik legjobbat. A gyűlölet hibátlanul, sallangmentesen, elementáris erővel tárta a középosztályból álló közönsége elé azt a mélységes utálatot, amivel a szegényebb kisebbség viseltetik irántuk. A Csajkor bizonyos értelemben annak előzményfilmje. Emellett Az osztály párja, a 2008-as Arany Pálmával méltatott alkotás iskolán kívüli alteregója. Az Egyesült Államokban sokkal kevesebben merték és tudták ezt bemutatni, érdekes, hogy a témát a legjobban nem is egy film, hanem sorozat járta körül – ez volt a világ legjobbjai között számon tartott Drót.

Érdekes, hogy a nemzetközi forgalmazás már a Sráckorral állította párhuzamba a Csajkort, pedig eredeti címének – Bande de filles, azaz Csajok bandája – semmi köze hozzá (a budapesti Lux-napokon is Csajok néven futott). Bár vannak közös vonások, a párhuzam sokkal inkább arra a különbségre világít rá, ami a két főhős sorsában mutatkozik. Mason jó értelemben véve átlagos: karakteres, de nem különleges, így a néző tud azonosulni a környezetével. Ahogy írtam: olyan, mintha a rokonom lenne. Vic ezzel szemben még a saját közegében sem átlagos, különleges, összetett lény, éppen ezért különösen nehéz neki a boldogulás egy nem nőknek való vidéken.

A társadalmi periféria ugyanis pont akkor a legelviselhetetlenebb, ha egy belső vagy külső vonásunk miatt képtelenség a beilleszkedés.

A Sráckorral ellentétben nem hibátlan film a Csajkor, de mondanivalója és kérdésfelvetése csaknem azonos szintre emeli. Nem meglepő, hogy Lux-díjra is jelölték, Európában ugyanis muszáj többet beszélni a társadalmi periféria helyzetéről, mielőtt a probléma teljesen szétfeszíti a kontinens országait. Ezért nagyon fontos és aktuális film a Csajkor.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com