Magazin

Frankofón Filmnapok 2016: Szex, szerelem, bántalmazás – A zongoratanárnő

la_pianiste_hanekeMichael Haneke 2001-ben forgatott filmet a Nobel-díjas Elfriede Jelinek könyvéből, A zongoratanárnőből, a regény pedig tematikusan tökéletesen illeszkedik a rendező életművébe, folytatja a korábbi munkák ideológiailag meghatározott sorát. A stílus a Haneke-filmekből jól ismert, mely a szadomazochisztikus zongoratanárnő kimért szenvedéseihez fantasztikusan simul hozzá.

A modernista hagyományokat követő szenvtelen filmstílus az eredetileg klasszikus polgári értékeket közvetítő műfajjal és a konzervatív társadalmi berendezkedés családközpontúságának groteszk kifordításával együtt teremti meg A zongoratanárnőre jellemző ironikus, már-már egészen parodisztikus esztétikai jelleget. A vágyak, és a szükségképpen, szinte csak másodlagosan fellángoló erőszak szélsőségessége ugyancsak ezt a minőséget erősíti meg.

A film bizonyos narratív elemei alapján melodráma: Erika Kohut (Isabelle Huppert), a középkorú zongoratanárnő és fiatal tanítványa, Walter Klemmer (Benoit Magimel) között intenzív szerelmi kapcsolat alakul ki, amely nemcsak a nő anyja, de a szűkebb társadalmi közeg felháborodott ellenállásán elbukna, itt viszont az ellenséges erők sokkal inkább egzisztenciálisak és belsők, csakúgy, mint a modern melodrámákban. A nyomasztó, szorongató, megbénító élethelyzet érzéseit azonban annyiban haladja túl A zongoratanárnő, amennyiben ez a destruktivitás nemhogy láthatatlan, de a főszereplők önnön kezükkel döntik romba saját magukat.

Hogy ennek így kell lennie, annak több oka van: az agresszió egyrészt az uralkodó társadalomban érvényes férfielv, a férfi-női kapcsolatok dinamikájának sarkított leképeződése, másrészt mindez eleve bekódoltatott Erika családi kapcsolataiba, és így minden későbbi viszonyulásába is. Ilyen szempontból a film a kontroll, a hatalom és a hatalmaskodás kérdéskörét tárgyalja.

A nemi szerepek, valamint a hozzájuk kapcsolódó merev elvárások és szabályrendszerek hierarchikus rendeződést vonnak maguk után, a fölérendelt és alárendelt pozíciókat pedig a társadalom is hallgatólagosan megerősíti. A pornó ezekre a szerepekre játszik rá, így a szexualitásban is az egyenlőtlenséget propagálja. Ezért érezzük megdöbbentően idegennek Erika jelenlétét egy szexboltban, amint vizslató szemű férfiak társaságában üres kabinra vár. A férfiak számára fenntartott tér a megfigyelés kontrollját, a hatalmat biztosítja, ami addig természetes, amíg nem egy nő próbálja meg birtokolni azt. Ebben a jelenetben tetten érhető Erika vágya a szexualitás aktív irányításra, ugyanúgy, ahogy a hatalom gyakorlása is folyamatosan megmutatkozik a növendékével szembeni lekezelő, megalázó bánásmódban. A Klemmerrel folytatott kapcsolatban szintén igaz az egyenlőtlenség: a fiú csak hódítani akar, a vadászat érdekli, nem akarja valóban megismerni a tanárnőt, nem az érzelmekre, csak a szenvedélyre és a beteljesülésre vágyik, míg Erika egyedül az irányításban vagy az irányításról való önkéntes lemondásban tud önmaga lenni (vagy semmivé lenni). Látható, hogy itt lényegében nem a férfiszerep megszerzéséről van szó, hanem az ahhoz kapcsolt hatalom és felsőbbségtudat birtoklása a cél.la_pianiste

A társadalmi vonatkozásokon túl persze az eredet a szülő-gyerek kapcsolatban keresendő. Erika anyjához való viszonyáról csak a jelenben tájékozódunk, de minden mondat, minden mozdulat, minden bevett szokás a két nő közötti dinamika félelmetes mélységeiről mesél. Az anya talán magányában, talán kötődési mintái következtében képtelen volt elengedni lányát magától, örökkön magához köti, ő szabja határait, ő dönti el, mit tehet és mit nem: a lány mintegy az anya meghosszabbítása, kegyelméből él, ezért pedig örökké hálásnak kell lennie neki. Ehhez – valószínűleg a kezdetektől – elutasító, hideg, megközelíthetetlen anyai attitűd társul, amely nincs tekintettel a gyerek igényeire és vágyaira, empátia és melegség nélküli, elhanyagoló és egyben parancsoló. Erika sorsát a személyesség élményének, önmaga megélésének hiánya jellemzi, vakon engedelmeskedik a külső elvárásoknak, a teljesítmény élteti, miközben mind önmaga, mind mások felé teljesen érzéketlen.

Ez a Bécs – bármennyire is hasonlít kísértetiesen az előző századeleji városra a maga zárt, műkedvelő polgárközösségével, a magánkoncertekkel, az előkelően finom ruhákkal vagy az érzelmek fokozott kontrollálásával – már sokkal inkább Kohut Bécse és nem Freudé. Nem véletlenül hívják Huppert karakterét Kohutnak, hiszen ő is sokkal inkább a Freud tanait továbbgondoló bécsi pszichoanalitikus, Heinz Kohut szemszögéből érthető meg. Kohut szerint a gyerek személyisége szempontjából sokkal fontosabb a korai életévek minőségi kapcsolatainak, és a szülőkkel való empátiás tapasztalatnak az élménye, mint a későbbi ödipális érzések vagy a belső ellentéteket okozó ösztönimpulzusok jelenléte. Kohut elméletében ezért az erőszak és a félresiklott szexualitás is csak következmény, tünet, ami az elhanyagolásból és a nárcisztikus sérülésből, az önmagába záródó személyiségből ered, nem pedig az ösztönök animális erejéből. A zongoratanárnő esetében nem a bűntudat a fontos, hanem az egzisztenciális súlyok, az élet élhetetlensége, ami sokkal tragikusabb, mert kevésbé módosítható.

A korrekciós igény fel sem merül, nincs lehetőség a megváltásra. Míg Freud idejében a látványos tünetek, a hisztériás reakciók harsányságuk miatt megoldást követeltek, a filmben szereplő Kohut idejében még csak fel sem tűnnek a problémák. Egyrészt azért mert olyan jól belevegyülnek az utca képébe, másrészt mert sokkal inkább bújtatottak, a hétköznapok álarca mögé rejtettek. Huppert játékának itt van nagyon fontos szerepe, és már-már úgy tűnik, nem egy színésznő áll előttünk, hanem maga a szerep, hogy ez a nő tényleg az, akit játszik, hogy egy modellt látunk. Az őrület és a rá húzott normalitás látszatkettősségének tökéletes megjelenítése pedig egyszerre hordozza magában a zsarnok szigorú, fegyelmező tekintetét, és az összetört áldozat reszkető őzikepillantását.La-Pianiste-1

Az együttérzés hiánya és a világ ellenségességének, a kiszolgáltatottságnak a folyamatos átélése zárt, üres személyiséget hoz létre, amely mindent leszabályoz és mindent kontrollál, hiszen a bizonytalanság, az elengedés, a kiszámíthatatlanság túlságosan veszélyes lenne, teljes széteséssel fenyegetne. Mindennek megtapasztalása bizalmat sőt, intimitást feltételezne, amelyre az összes szereplő alkalmatlan. De paradox módon az érzések túlzott elfojtása is szexuálisan vonzó tud lenni, a rejtett, az eltakart, a tudatos irányítás alatt tartott szenvedély felszabadítása gyakran nagyobb izgalommal is jár, mint a nyílt feltárulkozás. Erikából pedig süt a féken tartott erotika.

Itt lesz fontos újra Erika kétségbeesett igyekezete az irányításra és a kontroll megőrzésére. A lánysorban – vagy férjsorban – tartott nő nemcsak az irracionális érzelmeket, de az ezekhez és az intimitáshoz egyaránt szorosan kapcsolódó szexualitást is letiltja. Az anya párjaként élő Erika számára tiltott a szerelem, hiszen ez lenne az, mely elszakíthatná szülőjétől. A szexuális vágy így folyamatos, belénevelt önbüntetéssel jár, hiszen az anya ellen való vétek, egyben az erőszakká változtatott szexualitás művi, kialkudott bizalma a valódi intimitással, a valódi önfeladással szemben is védi. A behódoló, mazochisztikus viszony a korábbi társkapcsolatok kiszolgáltatottságának újraalakítása, újrajátszása, de a film hangsúlyosan mutatja be a szadista és mazochista érzések alapvető összetartozását. Erika végig kiváló szadista, és amikor átengedi magát a másiknak, akkor is arról van szó, hogy a mazochista kegyéből történjen minden. Az áldozatnak néha sokkal nagyobb hatalma van, mint a vélt bántalmazónak.

Haneke egyébként provokatívan ugyanúgy (ki)használja a zenét, mint a tanárnő: a klasszikus zongoraműveket szétdarabolja, eszközként alkalmazza, ezzel megfosztva őket önálló esztétikai nagyságuktól. Egy jelenet kivételével minden dallam a képhez kötött, csak a képben szólal mag, azon túl nincs élete. Ez egyben újra a klasszikus pszichoanalitikus elhárító mechanizmusok kudarcára utal, mert a művészi tevékenység nemhogy szublimálná a szexuális és agresszív késztetéseket, de egyenesen a hatalmi játszmák és a kontroll színterévé és felerősítőjévé teszi.

Ironikus módon Erika akkor semmisül meg, amikor ténylegesen azt kapja, amire vágyott, de amit nem így képzelt. Ez is törvényszerű. A leszabályozott, utasítások és formalitások közé szorított vágyak egy valaminek vannak híján, a bizalomnak. A fináléban Erika megsemmisül, tökéletesen elveszíti kontrollját, újra ugyanaz a tehetetlen, kihasznált hús, amire erősnek tűnő álcája gyerekkora óta rárakódott. Amikor az utolsó percekben késsel mellbe döfi magát, az egyértelmű üzenet anyjának, a férfinak és saját magának is: újra ő kontrollálja magát és a testét is.

Az önmaga ellen fordított agresszió itt szintén a hatalomgyakorlás eszköze, és bár önpusztítás, az én hatóképességének megélése. Hanekénél egyébként is visszatérő elem a saját magunkkal szemben tanúsított végzetes érzéketlenség, ahogy az a Benny videójában vagy A hetedik kontinens szisztematikus lét-felszámolásában látható, de akár még a Furcsa játék is értelmezhető (társadalmi) szelfdestrukcióként, ahogy a későbbi Rejtély is a kulturális lelkiismeret pusztító erejeként. A zongoratanárnő esetében viszont bármennyire is kétes az események értékelése és végkimenetele, az agresszió legalább pillanatnyi, helyzeti előnyt jelent.

A film 2016. március 22-én 18:30-tól ingyen látható a Francia Intézetben a Frankofón Fesztiválon rendezett Isabella Huppert-retrospektíven.

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya