A Frenetikus forgatás című társasjáték a filmstúdiók ügyes-bajos világába kalauzolja el a mindenre elszánt csapatot. Végre mindenki megtanulhatja, mennyi vér, szenvedés, vita és kompromisszum kell a folyamathoz, és hogy szinte az összes film elkészülte egy kisebb csodának tekinthető.
A filmkészítés gyakran túlidealizált szakma: a kreativitás bölcsőjeként tekintenek rá, ahol a rengeteg ötletet csak be kell csatornázni, a jóízlés mentén megszűrni, és kész is a produkció. Hát nem kéne, hogy olyan nehéz legyen, ugye? Pedig a filmstúdiók komplex rendszerek, ahol az ideaalkotást nagymértékű „favágómunka” követi, és ennek levezénylése embert próbálóan őrjítő kihívás. Egy rendezvény megszervezése is kemény dió – és most képzeljük el egy filmprodukció esetén, hogy minden napra össze kell rakni egyet. A Frenetikus forgatás tisztában van azzal, hogy az ilyen, nagyvolumenű projekteket milyen problémák ostromolhatják, és a játékmenetben kártyákon keresztül meghatározó szerepet kap azok megoldása, valamint a legfontosabb, a csapatmunka.
A büdzsé és a határidő adott. A feladat: elhárítani a felmerülő akadályokat, megvásárolni a díszleteket, koordinálni a stábtagokat és leforgatni, majd megvágni a filmet. A projekt valamennyi aspektusa felett kontrollt gyakorol a csapat, de a véletlenek – ahogy a valóságban is – mindent átírhatnak.
Ebben a társasjátékban nem a másikat kell legyőzni: a stúdió munkatársaiként itt mindenki egyszerre nyer vagy bukik hatalmasat.
Mindez attól függ, hogy a produkciót az ütemterv által meghatározott időben, illetve a rendelkezésre álló büdzséből sikerül-e megvalósítani – bármelyik lejártával automatikusan elveszíti a csapat a játékot. Ha pedig elkészül a végtermék, azaz összeáll az öt jelenet, amelyet a meghatározás szerint le kell forgatni, még szintén bajunk lehet. A tábla jobb szélén látható csillag ugyanis a film minőségét méri, és amennyiben az egy meghatározott (gyenge-gyengeközepes, alig nézhető) szinten marad, a kritikusok és nézők haragja miatt szintén vesztett mindenki. A társasjáték humorát jelzi, hogy amennyiben arra törekszünk, hogy a világ legrosszabb alkotását hozzuk össze, az „annyira rossz, hogy már jó” elve mentén szintén győzelemre vihetjük a projektet. Ehhez azonban szintén következetes döntések kellenek, hiszen előfordulhat, hogy valaki véletlenül csinál valami értékelhetőt, és a bónuszpontok kibillentik ezt a negatív rekordot.
A társasjátékot tehát a kooperáció határozza meg. A csapattagok különböző divíziók vezetőiként indulnak neki a feladatoknak. Lesz itt rendező, vágó, operatőr, látványtervező, hangmérnök és Hollywood égiszének filmcsillaga is. Mi a közös bennük? Ugyanaz, ami a játékosokban is: mindenkinek van egy terve arra, miként lehet a legjobb végeredményt összehozni. A sok esetben széttartó kreatív víziók szintetizálásán múlik a játék sikere, és
ahogy a filmkészítésnél, úgy itt is a minél nagyobb tudatosság repíthet a csúcsra.
A játékmenet során díszleteket kell elhelyezni a mezőn, stábtagokat delegálni a kör elején felmerülő probléma megoldására, de lehet ötleteléssel kvázi „szerencsekártyákat” is aktiválni, amellyel felgyorsíthatunk egyes folyamatokat. A kör elején történő kockadobással dől el, az aktuális játékos milyen kollégákkal dolgozik: szintén vicces, hogy a hangosító, díszletes vagy színész kolléga is helyettesíthető az univerzális emberrel, aki a vizuális effektekért felelős szakember – ezzel jelzi a játék, hogy a stúdiók mennyire rendszeresen élnek az „utólag megoldjuk CGI-vel” attitűddel. Ugyancsak kiváló ötlet a szövegkönyv mező is az előre meghatározott bónuszpontokkal vagy pontlevonásokkal, amely a film végső értékelését befolyásolhatja. Tehát a forgatókönyv eleve képvisel egy minőséget, és előfordulhat, hogy hiába forgatunk jót, ha az írott anyag eleve csapnivaló. A terepen lévő kollégák ezt csak alig-alig tudják befolyásolni, azonban nyílik lehetőség a szkript fejlesztésére is.
A Frenetikus forgatás ötlete és kivitelezése egy igazi bravúr, mert pont a lényegét ragadja meg a folyamatoknak. Mégpedig azt, hogy minden az átgondoltság, a szervezés és a kompromisszumok kérdése. Lesznek azok a helyzetek, amikor nyugodtan hátra dőlhetünk, hiszen minden stúdióproblémát (kigyulladt díszletek, egymással hetyegő stábtagok stb.) megoldottunk, de a következő körben jelentkező ad hoc kihívások felboríthatják a teljes programtervet. Máskor pedig kénytelenek leszünk rossz minőségű, de rendkívül olcsó jeleneteket leforgatni, hogy tarthassuk a költségvetést és ne legyen vége a játéknak idejekorán. A helyszínen, az aktuális helyzetben jelentkező fejfájásokat gyors reagálásból kell megoldani, és nem minden képes szolgálni a film legmagasabb szintű kivitelezését. És ez teljesen érthető.
Ez a társasjáték nemcsak arra sarkallja a játékosait, hogy tegyék félre makacsságukat, saját „tökéletes” ötleteiket és megvalósítási javaslataikat, és hallgassanak egymásra. Párhuzamosan történik egy másik művelet is:
valóban elkalauzol a színfalak mögé, ízelítőt ad a kemény procedúra részleteiből,
és empátiát ébreszt azok iránt, akik egy nehéz feladatot – jelen esetben egy filmkészítést – rosszul oldanak meg. A különböző nehézségi fokok mentén sokszor ugyanis oltári para és brainstorming kell ahhoz, hogy az alkotóelemek összeálljanak és a lehetetlen küldetés lehetségessé váljon. Ennek levezénylése pedig még a rossz filmek estén is sokszor elismerésre méltó.
A Frenetikus forgatás társasjáték már kapható a játékboltokban. A hazai kiadás fordításában pedig kollégánk, Vida László is közreműködött. A játék szabályait online videó is segít elmagyarázni, hogy minden aspektus kellően világos lehessen.
A játékot a Reflexshop biztosította.
