Ugyan a fesztivál nevében benne van, hogy „friss”, a második magyar blokkban mégis elég sok 2012-es alkotás szerepelt – mindez csupán kekeckedés a részemről, mivel a dátum semmit nem von le a fesztivál értékéből. A blokk megtekintése után már egyáltalán nem bántam, hogy lazábban vették a szervezők, mit tekintenek frissnek – nélkülük ugyanis nem sűrűn találkozhatna a nagyérdemű ennyi remek színészt felvonultató magyar rövidfilmmel a gyöngyvásznon.
Az alkotások közül kiemelkedett Kovács Gábor Attila Tünet című alkotása. Nemcsak remek színészeket (Börcsök Enikő, Gálffi László) verbuvált össze az ELTE Filmtudomány szakos hallgatója, de a történet is igen vicces fordulatot vesz. A Börcsök Enikő által megszemélyesített Kati egyik pillanatról a másikra elveszíti a tükörképét, ennek kapcsán pedig nemcsak egy rendhagyó pszichológiai terápiára jut el (Für Anikó és az apró Németh Vince mulattató kettősének tálalásában), de az Anonim Tükörképvesztők Csoportjába is. Öröm volt nézni, hogy a rendezőnek jutott ideje a színészek kiváló instruálása mellett arra is, hogy minden apróság a helyére kerüljön (gondolok itt a pszichológusnál lévő árulkodó fényképre), és öröm volt hallgatni a szórakoztató párbeszédeket, ami hát tudjuk, hogy a magyar filmek sarkalatos pontja. A film bájos szerelmi történetté kerekedik, én pedig szívből remélem, hogy Kovács Gábor Attila az egyetem után is meg tud minket örvendeztetni hasonlóan szívmelengető filmecskékkel.
Gelley Bálint Otthon című animációs filmje rövidsége ellenére megható történetet tár elénk az árvíz közepén álldogáló lányról, aki köszöni szépen, nem kér a segítségből, ő a családjával szeretne lenni. A kivitelezés mind az animáció, mind a mellékesnek tűnő, de az animáció esetén is fontos szinkronhangok esetében magasra tette a lécet.
Teszler Tamás Muszterjét szerzői önvallomásnak értelmeztem, amit a kamerába beszélő Polgár Csaba játéka és a film befejezése emelt ki a tömegből. Hegedűs Georgina stockholmi filmfesztivált is megjárt Tizenhárom és fél perc című filmjében láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy elcsaptunk egy biciklist (Trokán Nóra), aki aztán félájultan hever az út szélén, még vígan becsajozhatunk. Leheletnyivel talán hosszabb a kelleténél, a dramaturgia és a színészvezetés miatt mégis dicséretet érdemel az alkotás. Fabricius Gábor Sintérjének nyomasztó hangulata és a főszereplő (Szőke Tibor) erre a szerepre megálmodott arca miatt marad emlékezetes, Ottlik Anna egyperces Teadélutánja a szerző mókás víziója arról, hogyan teázgat Hamlet és Ophelia, Odegnál Róbert A hívó című sci-fi noirja profi látványvilágával pedig felkeltette az érdeklődésemet arra, hogy a kisfilm alapjául szolgáló képregénybe belelessek – ami nem mellesleg szintén a rendező keze munkája –, annak ellenére, hogy a vásznon elénk táruló, valószínűleg egy nagyobb sztoriból kiragadott történetfoszlány önmagában nehezen állja meg a helyét.
A blokkot még március 30-án (vasárnap) 19 órától megtekinthetitek a Toldi moziban.
