Magazin

Friss Hús 2015: Száz, azaz ötször húsz perc magány – Magyar versenyfilmek II.

Maradék
Maradék

Friss Hús 3.0Az idei Friss Hús kettes számú blokkja alapvetően az egész fesztivál jellegét magán hordozza. Változatos színvonalú rövidfilmek, amelyek között több kimagasló minőségű alkotás mellett néhány gyengébben megvalósított koncepciónak is jutott hely.

A Magyar versenyfilmek 2-es blokkjának tematikus szervezőelve a magány, szinte mindegyik rövidfilmben előkerült a téma. Mintha a fiatal művészek minden tendencia (hatékonyabb és jobb kommunikációs lehetőségek, internet) ellenére ezt az állapotot élnék meg életük legnagyobb kihívásaként. Lássuk, ki hogyan!

Fazekas Györgyi: Saudade 

Két nő beszélget Skype-on. Testvérek. Az egyikük Erdélyben él, a másik Portugáliában. Az apropó az apjuk eladó házának padlásán talált közös hinta, annak sorsára keresik a választ. Bár maga a témaválasztás és annak megvalósítása nem túl eredeti, mégis őszintén ki kell mondanom, engem a Saudade fogott meg a legjobban. Pedig már én is láttam csak Skype-beszélgetést bemutató filmet (nemrég egyébként egészestés horror is készült ilyen formában az Egyesült Államokban), de a két lány, Kamilla és Cecília párbeszédében minden benne van, amit a saját életemben érzek Skype-olás közben: valamelyikünknek mindig alkalmatlan a pillanat, a kapcsolat mindig a legmélyebb pillanatban szakad meg, stb. A Saudade pedig remek érzékkel világít rá arra, hogy a kivándorlásnál mindig az otthon maradók szívják meg jobban.

Saudade

 

Teszler Tamás: Egy nap kezdete

Egy férfi munkába megy Budapest egyik rossz környékén. A kamera őt követi, egészen a legutolsó jelenetig nem látjuk a főhős arcát, azt viszont igen, milyen nehezen indul számára a pultos munka. A főszereplő vonásai és személyisége mellett sokáig az elvégzendő munka jellegét is lebegteti a kisfilm. Lesújtó képet fest a fővárosról és a vendéglátói munkáról az Egy nap kezdete, amit párbeszédek helyett szuggesztív, erős képekkel fejez ki. Nekem mégsem állt össze egésszé: annak ellenére nem tudtam azonosulni a főhőssel, hogy láthatólag ez volt a rendező elsődleges célja (és még pultos tapasztalatom is van). Mintha a készítők elvesztek volna a részletekben. A húsz perces kisfilm rövidsége ellenére sem volt képes egyenletesen tartani a színvonalat, a végére pedig kifejezetten elfáradt.

Egy nap kezdete

 

Bánóczki Tibor-Szabó Sarolta: Maradék

Bravúros animációs rövidfilm, amely hat különböző szkeccsből mutatja be, milyen helyzetekben eszünk egyedül – például az utolsó vacsora egy halálra ítélt rab számára, kórházi étkezés vagy vadászlesen elfogyasztott reggeli. Azonban mindegyik szkeccsben van egy kis csavar: az állatok megelevenednek, és kiderül, az ember talán még sincs annyira egyedül, mint azt gondolja. Az animáció képi világa engem teljesen lenyűgözött, és a történet is képes volt tartani a színvonalat mindegyik szkeccsben. Ráadásul sokkal több gondolat bújt meg a kisfilmekben, mint a társadalmi magány. Egyetlen gond van csak: az állatok emberi cselekedettel való felruházását tavaly Bucsi Réka tökéletesen kimaxolta a Symphony nr. 42-ban, és számomra a Maradék nem tudott sikerrel kilépni annak árnyékából. Pedig minden percét imádtam.

Maradék

 

Besenyei Zsuzsanna: Visszajöttem volna

A blokk negyedik rövidfilmje egy faluba kísér minket, és az Egy nap kezdetéhez hasonlóan itt is hátulról követünk egy férfit, ezúttal azonban hamarosan látjuk őt szemből is. Cigány. Aki egy faluban él. Vajon van-e esélye úgy visszatérni szülőhelyére, hogy leszámolhasson az őt érő előítéletekkel? Vajon ő maga képes-e túllépni saját magán? Nagyon fontos és nagyon aktuális kérdéseket feszeget Besenyei Zsuzsanna, de szerintem nem sikerült újat mondania. Tavaly Hörcher Gábor a Ricsivel hasonló témát járt körül, mintha annak címszereplője tért volna vissza, de míg őt jobban megismertem és megértettem, addig a Visszajöttem volna főhősével nem tudtam azonosulni, ami egy ilyen téma esetében hatalmas hiba.

Visszajöttem volna

 

Brauner Máté: Az őz meg ott rohad lent

Lacinak van egy menő, oldschool Audi-taxija, de nagyjából ezzel ki is merül a különlegessége. Életébe akkor csatlakozunk, amikor unokaöccse a fővárosba költözik, és Laci megy ki érte a pályaudvarra. Otthon aztán vacsora közben a felesége pofátlanul nyomul a rokonra, a taxis inkább lemegy a kocsihoz, de ezzel ki is zárja magát, a neje pedig megmondja neki, most már maradjon is kinn. Ezzel elkezdődik a főhős kálváriája a külvárosi budapesti éjszakában. Lenyűgöző és végtelenül stílusos pillanatképeket látunk a városról, nem épp a legelőnyösebb oldaláról, de Az őz meg ott rohad lent épp ebben a legjobb. Lacit megkedveltem, talán mert nála kisebb embert rég láttam a vásznon, pedig próbálkozik, így válik végtelenül gázzá. Majdnem tökéletes Brauner Máté rövidfilmje, éppen csak az a koherencia hiányzik belőle, amit egy ilyen tehetséges és fiatal rendező a következő dobásánál már meg fog tudni oldani.

Az őz meg ott rohad lent

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés