Középiskolai szerelem, gyerekkori traumák, áttanult éjszakák, nagyvárosi stressz – a Friss Hús magyar versenyfilmjeinek hullámzó második blokkja a fiatalság problémái köré szerveződött.
A blokk Kis Hajni 17 percesével indul. A Szép alak (fenti kép) egy középiskolában takarító fiatal lány (Egyed Brigitta) története. Orsi egyhangú napjait tornatermi kosarazással és a takarítókocsin való rallizással dobja fel. Amikor az igéző szépségű Luca (Milovits Hanna) elhagyja telefonját, Orsit kéri meg, hogy csörgesse meg. A lány névtelen üzenetekkel flörtöl Lucával, aki végül randira hívja – a találkozás nem pont úgy sül el, ahogy Orsi reméli. A történet így leírva sokkal izgalmasabb, mint amilyen a valóságban. Orsit nem zárjuk szívünkbe, nem drukkolunk neki – annál is inkább, mert olyan érzésünk van, hogy ez az egész neki sem igazán fontos. A két lány kapcsolata felületes, az alkotók nem veszik a fáradtságot, hogy valódi tétet adjanak üzengetéseinknek – így pedig a nézői élmény is megmaradt egy impresszió szintjén.
A folytatás jóval drámaibb. A 12 perces A répában (bekezdés alatti kép) Lengyel Balázs a klasszikus orosz történet, a répamese parafrázisát adja. A hatalmasra dagadt répát apa (Trill Zsolt), anya (Tóth Orsolya) és fia (Cservák Zoltán) próbálja kihúzni, mikor autó tűnik fel: emberek mennek az erőműbe – innen kezdve a történet morbid fordulatot vesz. Az atomtól megdagadt zöldségért apa még ölni is hajlandó… A szinte mindvégig néma film több mint fekete humora azonban olyannyira kifinomult, hogy nem lehet nem elismerni. Nemcsak a cselekmény izgalmas azonban: Réder György operatőr sejtelmes, ködbe vesző képei szinte horrorisztikussá teszik a filmet, ami erős hangulatával még sokáig elkíséri a nézőt.
Szintén erős hangulatot ad Pusztai Ferenc a blokk egyik legérdekesebb darabjában. A Buborék egy gyermekkori trauma, a szülők válásának izgalmas feldolgozása. Pusztai egyszerre játszik idővel és térrel, párhuzamos idősíkokkal és önmagába harapó térszervezéssel operálva. Ebben a furcsa szerkesztésben maga a buborék egy képernyőre zavaróan hegesztett mellékszereplő, mely a mulandóság és súlytalanság teljesen felesleges szimbólumaként rág a szánkba enélkül is teljesen tisztán érthető gondolatokat. Ezzel a biztonsági játékossal együtt is érdekes a Buborék – bízom benne, hogy Pusztai következő, legalább ilyen emlékezetes filmjében, már ilyen kapaszkodók nélkül is biztosan lépdel majd.
Király Krisztinán a blokk egyetlen animációs darabjáért, a 9 perces A körömágyszaggatóért felel. A film igazi korlelet, a VAN generáció lézengő ifjúságának frusztrációit, generációs kihívásait helyezi monologikus vizsgálatának középpontjába. A MOME Anim istállójából kikerülő rajzanimáció a valóság és a fantázia határán egyensúlyozó belső utazás kivetülése. Király hőse a hazai Woody Allen, aki előszeretettel osztja meg velünk a vidékről a nagyvárosba szakadt értelmiség belső gondolatait, klasszikusokra és profánra egyaránt hivatkozik, és magát is két világ közöttinek definiálja. A körömágyszaggatót könnyű megszeretni: mind humora, mind a sokunk számára ismerős problémák mentén kapcsolódhat hozzá a néző.
A blokk egyértelműen – mind minőségét, mind mondanivalóját tekintve – legkomolyabb darabja, Bernáth Szilárd 24 perces társadalomkritikus filmje, a Fizetős nap (lenti kép). Az operatőrként is alkotó Bernáth előszeretettel cseréli le a színesfilmet: 2008-ban a Bújócskát szépiában, mostani alkotását pedig fekete-fehérben forgatta szintén rurális közegben. A Fizetős nap a mélyszegénységben élő roma falvak farkastörvényeit mutatja be: Feri (Ravasz Tamás) feljelenti Simont, az uzsorást (Szilvási István), majd a fizetős napon várja a rendőröket – arra azonban nincs felkészülve, hogy Simon itt élet és halál ura. Bernáth filmje monokronitása ellenére hihetetlen gazdag színekkel dolgozik, a kiszolgáltatottság, a félelem, a megalkuvás és kitörési vágy feszülnek egymásnak minden pillanatban, melyet a két főszereplő patikamérlegen mért játéka és a remek érzékkel megírt dialógok biztosítanak.
A blokkot Freund Ádám Roy Anderssonnak ajánlott 15 perce, a Sétagalopp zárja – sajnos címével ellentétben igencsak nyögvenyelősen. Emberek várnak az állomáson a vonatra – felszállni kötelező. Amíg a lokomotív bezötyög, egyikük, egy fiatal fiú elmeséli, milyen kihívásokkal kell szembenéznie az iskolában – egy olyan világban, ahol minden abszurd, a jegyeket hatalmas papírkarton formájában viszik haza a tanulók, a dalra fakadás pedig teljesen normális. Akiknek izgalmas az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről és a Dalok a második emeltről című filmeket jegyző Roy Andersson állóképekben komponált abszurd világa, talán Freund Sétagaloppját is kedvelhetik, akiknek azonban ez a fajta humor érdektelen, a magyar rendező rendkívül rossz ritmussal forgatott filmjét egyenesen idegesítőnek fogják majd találni.
