Magazin

Friss Hús 2017: Télen-nyáron Balaton – Balatoni jég, Záridő

Záridő

Két olyan rövidfilm is látható volt a Friss Hús idei programjában, amelyben egyszerre kapott fontos szerepet a Balaton, a fiatalok és a fényképezés: míg a Balatoni jég egy álmos téli délutánon játszódik, a Záridő egy rejtélyekkel teli nyaralást mutat be.

Balatoni jég (Szén János rövidfilmje)

Fiatal pár érkezik a befagyott Balatonhoz egy ködös délután. A fiú fotózni akar, de hamar megunja; a lány korcsolyázni jött volna, de még sincs kedve hozzá. Ráadásul az autójuk is lerobban – aztán felbukkan egy srác, aki segít. Vagy inkább árt? A hétköznapi helyzetekből lassanként egy kiüresedett párkapcsolat képe rajzolódik ki: a fiatalok közti törékeny harmóniát a bizalmatlanság, a féltékenység, a dac és az unalom veszélyezteti. Meg lehet-e menteni kettejük kapcsolatát?

Szén János kevés eszközt használ, a Balatoni jég mégis hatásosan, egyszerű szimbólumok és ellentétpárok segítségével jeleníti meg a mindannyiunk számára ismerős érzelmi helyzetet. Itt kap szerepet a fotózás és az időpont is: a közös nyári képeken még teljes a boldogság, míg a legutóbbi kockákon a sivár, jeges vidék és „ja, csak egy lány” látszik. Ám mindez csak a film második, mélyebb rétege, ami megtámogatja, de egy pillanatig sem nyomja el a felszín cselekményét, amit a fiatalok spontán reakciói, hiteles párbeszédei tesznek élővé.

Záridő (Reich Dániel rövidfilmje)

Míg a Balatoni jég a helyszínhez képest atipikus téli időpontjával, a Záridő a realitás talajáról elemelkedő cselekményével töri meg a Balaton ábrázolásának hagyományát. A Záridőben ugyanis egy padlásról előkerült, régi fényképezőgép okoz bonyodalmakat. Beni (Kovács Tamás) élvezettel kattogtatja a gépet, amíg húga (Móga Piroska) hirtelen el nem tűnik a vízben. Azonnal megkezdik a kutatást, de a nyomozás eredménytelennek bizonyul – amíg a rendőrnek (Trill Zsolt) eszébe nem jut egy korábbi, hasonló eset és egy elképesztő magyarázat.

Az eddig főleg operatőrként (Drága besúgott barátaim, Isteni műszak) ismert, de most forgatókönyvíróként és rendezőként is bemutatkozó Reich Dániel filmje ha tetszik, a fotózás rendkívüli természetére, különös erejére hívja fel a figyelmet, egyben a modernizmust idézi: egy-egy vonatkozásában (helyszín, megmagyarázhatatlan események, eltűnés, fényképezés) eszünkbe juthat A kaland, a Sodrásban vagy a Nagyítás is. A földöntúli zenével megtámogatott Záridőben a tökéletesen elkapott, nyolcvanas évekbeli retró hangulat, a színek és a beállítások is gyönyörűek (ezt a vonatkozását díjazták is), de Reich a történetmeséléssel sem okoz csalódást: az egyetlen különleges ötletre épülő, éppen ezért a kisjátékfilmes formát gyönyörűen kitöltő film az idei mezőny egyik legprofibb és legemlékezetesebb darabja, alig lehet betelni vele.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés