Március 25-én ismét itt a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, mi pedig összeszedtük a legígéretesebb magyar kisfilmeket az idei válogatásból.
Casting
Csoma Sándor legújabb kisfilmje bebizonyította, hogy valóban itt volna már az ideje az első nagyjátékfilm elkészítésének. Erős kézzel fogja a film dinamikáját, instruálja a színészeket, teszi hozzá a 4:3-as képi világot, a zenét és a hangokat. Pedig maga a történet nem hordoz semmi különlegesen újat. A szegénysorból kitörni vágyó, fiatal lány egy modellfotózásra jelentkezik. Mivel azonban nem elég magas, más típusú munkát ajánlanak a rendkívüli szépségnek. Otthon, az interneten előkerülnek a meztelen felvételek, és sírva szalad vissza, hogy töröljék a videót. Ennek azonban újabb ára van.
Noha az erotikus thrillerek világából már ismert történet sok újat nem hordoz, az összkép mégis több, mint biztató. A Casting ugyan beleesik a koszos erdélyi kisváros és a fejlődő nyugat populista szembeállításának hibájába, de ez legyen egy film legnagyobb problémája! A rendező érzékletesen mutatja meg a lány motivációit és félelmeit, s mindezt jó ütemben, a főszereplőt megszerettetve tálalja.
Csoma Sándor filmjeiben mindig különösen erős a casting. Ahogy a Tabula rasa és a Nem történt semmi is a gyerekektől volt hangos, úgy itt az éppen csak 18 évest alakító Blénesi Kincsőt is sikerül felhelyeznie a magyar film terepasztalára. Molnár Levente esetében ez már bejött: az előbb említett két kisfilm után ő idén az Apró mesékben és az RTL Klub krimisorozatában is szerepelt.
Szerepzavar
Szirmai Márton azon kevés rendezők egyike, akinek kisfilmjei idehaza virulensek tudnak lenni az interneten: gondoljunk csak a Szalontüdőre vagy a Minimálra. A mostani egy lúzer színészt követő alkotása viszont valószínűleg nem alkalmas erre, pedig nagyon hasonló szürreális elemekből építkezik, mint tette azt 2015-ös, Remény című filmje. (Érdekes sajátos intertextus, hogy az egyik szereplő Remény márkájú sört iszik.) A főszereplő Soma (Friedenthal Zoltán) amatőr színész, aki annyiszor kísérelt meg sikertelen felvételit, hogy inkább elment fusizni: álbetegnek vizsgázó rezidensekhez, vagy éppen az Egek urából ismert kirúgó embernek. Ez utóbbi mondjuk alaposan felforgatja az életét. Fel kell most már végre nőnie.
Szirmai Márton filmje egyszerre tárháza a vicces, illetve a komoly, identitáskereső szituációknak. Bezerédi Zoltán mint az örök elégedetlen apa jó ellentétpárja a tiszta tekintetű, de naiv fiának. A furcsa kiegészítő karakterek – például a kádban elalvó kókler vízvezeték-szerelő – ugyanúgy hozzátesznek az összélményhez, mint a sejtelmes helyszínek vagy a furcsa kisfigurák. Például a robotporszívó, ami felszólítja a főszereplőt, hogy álljon arrébb, mert „nincs neki erre ideje.”
Rozgonyiné
Szeleczki Rozália fiatal, tavaly diplomázott rendezőnő, aki Arany János azonos című balladáját 21. századi köntösben dolgozta fel. A Zsigmond király idejéből fennmaradt történetben Rozgonyi Cicelle maga kíséri férjét a csatába, hogy végül annak tetőpontján megsegítse urát és a királyt. 2018-ban ugyanez egy villamosmegállóban történik, ahol az utolsó pillanatban az ifjú menyasszony úgy dönt, csatlakozik vőlegénye legénybúcsújához.
Az első hangzásra furcsának tűnő történet megfelelő tükörképe lehet az egykori török elleni csatának. Az alkotók jól ki tudják karikírozni a szituációból adódó visszásságokat. Hogyan reagál öt részeg fiú egy szép és intelligens fiatal lányra? Hogyan hatnak a minden részletet tartalmazó legénybúcsús rigmusok a lányra, aki talán mégsem tartja annyira jó ötletnek ezt a csatlakozást. Vajon hogyan hat ez a kapcsolatukra? Jó irányba változnak-e a nemi szerepek és elvárások, amikor a két fél ilyen atipikus helyzetben látja egymást?
Gender témáról okosan, kerülve az ismert frázisokat, Törőcsik Franciska sokszor szavak nélkül is mindent kifejező, elragadó játékával mesél nekünk a Rozgonyiné.
Két csík
Dudás Balázs két évvel ezelőtti, Welcome című filmje számos fesztiválszereplést, illetve egy állandó színészt adott a rendezőnek. A Két csík főszereplője ezúttal is Vilmányi Benett, párját Sodró Eliza alakítja. A film címéből nagyjából lehet következtetni a történetre: a fiatal pár – labilis kapcsolatuk ellenére – pozitív terhesteszttel szembesül, ráadásul a lakás egy kicsit kicsi is hármójuknak.
A történet azonban nem az ilyenkor szokásos szociális-morális fordulatokat veszi. A lány a kezdetektől fogva tisztázza: meg akarja tartani a babát. A film apró rezdüléseit sokkal inkább a két főszereplő kapcsolatának állandó mozgása adja: mit tehet egy váratlan helyzet egy fiatal párral, akik szemmel láthatóan még egymással is keresik a megfelelő hangot? A film legnagyobb erénye a két színész közös játéka. Mindketten a Radnóti Színház társulatának tagjai, a színpadi partnerségük a kamera előtt is pozitívan működik.
Lidérc úr
Neontestek, szexuálrétegek és szívmegszakadás. Tóth Luca a Superbia után a Lidérc úrral is bizonyít. Hogy mit? Mindenekelőtt azt, hogy a szerelem fáj. Fáj, mert észrevétlenül csap le ránk, felkészületlenül ér, akárcsak a legbizarrabb betegségek, és teljességgel tehetetlenek vagyunk vele szemben. Kiszolgáltatottak, kihasználhatóak és tudatlanok. Csak a szív marad, őszintén, naivan és végtelenül gyermekien.
Luca filmjét nem csak nézzük, de 19 percen keresztül benne élünk, kalandozunk. Utunk során hol prizmaként folyunk át egyik megfoghatatlan érzésből a másikba, és magunk sem tudjuk, hogy féltékenység, szomorúság, düh vagy fájdalom uralkodik el rajtunk; hol pedig egyértelmű kontrasztban követik egymást a hiúság és gőg neonszínei. Akárcsak a Superbia, a Lidérc úr is a szerzőtől ismert nyíltsággal közelít a testiséghez, az absztrakt szürreál azonban bár épp csak egy szőrszállal, de realisztikusabb narratívába ágyazódik. A csöpögés, a sóhajtás, a nyögés, a susogás és a lélegzetvételek atmoszférája mind-mind elérik, hogy a szerelem lelkesítő és csalódást okozó kettős természetét Lidérc úr mellett mi is a szívünkre vegyük, de vigyázat! Ez azzal jár, hogy a film végére a mienk is megszakad.
A Mentor
Szabó Szonja filmje a néhány évvel ezelőtt elhíresült kék bálna nevű internetes jelenség áldozatainak állít emléket. Annak idején Oroszországban 130 gimnazista korú fiatal esett áldozatául annak az internetes kihívássorozatnak, ami pszichés alapon keverte őket egyre durvább szituációkba, végül néhányukat az öngyilkosságba. Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjének főszereplője, Psotta Zsófia játssza Sárit, aki hasonló helyzetekbe keveredik. A Mentor rettentő durván indul: a főszereplő a WC-ben egy pengével elvágja az ajkát. Mindez kellően determinálja a film folytatását, hogy a későbbiekben se lepődjünk meg semmin.
Szabó Szonja, aki maga szokta írni forgatókönyveit is, már több kisfilmben megmutatta tehetségét. Érdemes kiemelni a Petrik Andrea és Elek Ferenc által játszott Turisztot, de a legutóbbi, Partizánok című ’56-os történet is egy szépen kidolgozott, emlékezetes darab. Utóbbihoz A Mentor kötődik is a kamasz nézőpont miatt.
Apám szíve
A Dragomán György novellájából készített szívszorító drámát Fazekas Máté. A történetben a valaha volt sikeres dobos mára elváltan, egyedül él. Egyetlen célja van, hogy egy eljátszott szívroham segítségével visszahódítsa feleségét. Ebben asszisztense lesz saját fia, aki nemcsak végignézi, hová tűnt apja egykori dicsősége, hanem még a jelenlegi helyzetet is kénytelen keserű módon, mégis reálisan elemezni.
Az eddig alapvetően forgatókönyveket író Fazekas Máté most ült először a rendezői székbe. Az egyhelyszínes, egyszerű történetvezetésű alkotás pedig megfelelő terepnek bizonyult a kezdéshez. Trill Zsolt és Láng Annamária színészi képességei – és a rendezővel való szoros együttműködés – egy kedves, vagy inkább keserédes filmet eredményeztek.
(A Lidérc úr című filmről Szin Karolina írt.)
