Magazin Papírfény

Ölni kell – Georges Simenon: Az özvegy

Georges Simenon neve leginkább Maigret nyomozásai kapcsán híresült el, illetve A londoni férfi című könyve a Tarr Béla nemzetközileg számon tartott és nemrégiben dévédén is megjelent filmalkotásának köszönhetően. De van még egy fontos adaptáció, melynek alapját Georges Simenon szolgáltatta, s ugyan a filmhős, Alain Delon klasszisokkal elegánsabb karakterré emelkedett, az eredeti mű kulcsfigurái pszichológiai komplexitásuknak köszönhetően ugyanolyan érdekes személyiségeknek bizonyulnak.

Coudercné apósával él, akihez egykoron szolgálólányként került, de mivel a fiúgyermek teherbe ejtette, beházasodott a családba. A fiú hamar elhunyt, a szexuális zargatások azonban maradtak – ezúttal az após részéről. Viszont az após öreg, félig süket és különben jámbor, így Coudercné az ura az egész portának, ő irányítja a házat, ő gondoskodik az állatokról, s ő jár el a piacra. Ha az irigy leánytestvérek nem figyelnék őt árgus szemmel (a házra áhítozva), tulajdonképpen boldog is lenne. Főleg, amikor egy fiatal idegen vetődik oda, akinek se célja, se pénze. Coudercné felveszi mindenes cselédnek és a férfi készségesen ugrál neki. Sőt, valamiféle gyerekes öröm is átjárja a kétkezi teendők közepette. S amikor Coudercné egy családi csetepaté során megsérül, ő kezdi ápolni. Ettől már hasznosnak is érzi magát, talán életében először. Csakhogy a keserűség, amit megpróbált hátrahagyni, megint utoléri. A börtönévek sem mosták le róla a bűntudatot, s elméjéből a tehetetlenséget. A történet óhatatlanul tragédiával zárul.

Simenon regényében az apró részletek adják meg a történet ívét: egy falusi életnek megfelelően folyton tesznek-vesznek, dolgoznak. A beszédre csak munka közben kerül sor – mellesleg. Meg aztán főleg Coudercné beszél. Figyel és hangosan gondolkodik, a börtönből szabadult férfi ezzel szemben magában tipródik, érzései nem artikulálódnak – csak egyre sűrűsödnek. Kapcsolatuk nehezen definiálható, bőven van benne szexualitás, de nem ez a lényeg, inkább a számkivetettek bizalmatlan és mégis elfogadó összetartása.

Pierre Granier-Deferre 1971-ben mindebből egy szerelmi tragédiát komponált. A filmváltozatban a dráma könnyfakasztóvá és nagyszabásúvá válik, leveti a vidéki élet izzadságszagát, a beteg elmék kínos vergődéseit. Helyébe vágy, féltékenység és egy hatalmas lövöldözés kerül. Alain Delon a sztárszínész, s a méltán híres Philippe Sarde a zeneszerző. Mostanra mindkét mű klasszikus. Aki a filmet már ismeri, annak – a könyv magyar nyelvű kiadásának köszönhetően – itt az alkalom az eredeti mű megismeréséhez.

Georges Simenon: Az özvegy
Agave, 2012

 

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja. kellermirella@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya