Sorozatgyilkos szedi áldozatait Párizsban. Már öt nő esett áldozatául. Vajon lesz hatodik is? Maigret felügyelő felveszi a harcot az elkövetővel, akinek indítékai a Montmartre sikátorainál is sötétebbek.
A rendkívül termékeny belga krimiíró, Georges Simenon detektívfigurája, Jules Maigret 75 regény és 28 novella szereplője volt 1931 és 1972 között. A sorban a 48. a Maigret csapdát állít, mely 1955-ben jelent meg. Az öt adaptációt megért történetet először 1958-ban vitték filmvászonra Jean Gabin főszereplésével, majd idén kevésbé konvencionális választásként Rowan Atkinson főszereplésével forgattak belőle tévéfilmet, melyben Párizs szerepét Budapest játszotta. A magyarul először a Fekete Könyvek sorozatában megjelent regényt az Agave Kiadó gondozásában ezúttal a pipázó Atkinson képével vehetjük kézbe.
A történetben a nagyváros lakóit egy sorozatgyilkos tartja rettegésben, aki a Montmartre-on szedi áldozatait. A párizsi „Hasfelmetsző Jack” hat hónap leforgása alatt öt nőt szúrt halálra, ruháikat pedig összeszaggatta, de szexuális erőszaknak nincs nyoma. Az öt nő különböző korú és foglalkozású, látszólag nincsen köztük kapcsolat. A francia rendőröknek azelőtt kell megoldaniuk a rejtélyt, hogy a gyilkos újra lecsap. Maigret két ízben is „csapdát állít”, hogy előcsalogassa az elkövetőt; a provokációval azonban vállalja, hogy másokat is veszélybe sodor, és kérdés, hogy először a nyomozó vagy a gyilkos követ el végzetes hibát…
A regényből kiderül, hogy a sajtó a múlt század közepén sem volt kevésbé szenzációhajhász, mint ma. A rámenős riporterek örökösen a rendőrség épületében tolonganak, és Maigret először őket csalja tőrbe, hogy tudtukon kívül segítsenek neki a tettes előcsalogatásában. Második „csapdájával” azonban kockáztatja, hogy egy másik embert sodor életveszélybe. Maigret egy elmeorvos személyében új barátra is szert tesz, akinek nézőpontja segítségére szolgál a nyomozás során.
Az idő sürget, a párizsi polgárokon pedig elhatalmasodik a félelem – lehetséges, hogy az elkövető nem akármilyen szedett-vetett alak, hanem akár egyike ismerőseiknek, szomszédaiknak? Vajon el tudja-e rejteni eltorzult elméjét a mindennapokban, és egy gyilkosság után hazamegy rendezett otthonába, elvegyülve a normális emberek között? A regény a sorozatgyilkosok lélektanát és motivációit boncolgatja, ami azért is izgalmas, mert a „sorozatgyilkos” fogalma a hetvenes évekig nem is létezett.
A klasszikus krimi kedvelői valószínűleg nem fognak csalódni Simenon regényében, de az ultraerőszakos skandináv krimik fénykorában a sorozatgyilkos tettei talán már nem borzolják úgy az idegeket, mint az ötvenes években. De a Maigret csapdát állít nem is a fordulatokra, hanem a pszichológiai háttérre koncentrál – nem csupán az elkövető indítékaira, hanem a nyomozó belső vívódására is, akinek döntéseitől életek függenek. Hiszen a Sherlock Holmes- vagy Poirot-történetekkel szemben Maigret-nál a nyomozás nem egy megoldásra váró kirakós megfejtéséről, hanem a francia polgárság között megbúvó, a normalitás maszkját viselő gonosz leleplezéséről szól.
