Magazin Papírfény

Görögtűz – Navarone ágyúi

A világtörténelem nagy konfliktusai közül minden bizonnyal a második világháború inspirálta a legtöbb és legkülönfélébb irodalmi és filmes alkotást. A skót származású Alistair MacLean, aki a brit haditengerészetben szolgálva maga is részt vett a világháborúban, az ’50-es évek derekán fogott először – saját személyes élményeire hagyatkozva – háborús kalandtörténetek írásába. Első regénye, az HMS Ulysses sikere után, 1957-ben született a Navarone ágyúi, mely a szerző egyik legnagyobb bestsellerévé, majd három évvel később hollywoodi sikerfilmmé vált (Gregory Peck, Anthony Quinn és David Niven főszereplésével, J. Lee Thompson rendezésében).

A regény főhősei egy különleges kommandós osztag körültekintően kiválasztott tagjai: feladatuk, hogy beszivárogva a fiktív Navarone szigetére felrobbantsák a németek által felállított gépágyúkat, megmentve ezzel több mint ezer szövetséges katona életét, akik a görög szigeteken ragadtak az invázió közepén. Küldetésük több szempontból is „lehetetlen”: a szigetet nem csak a német inváziós csapatok erői védik, de a bejutáshoz életveszélyes sziklafalon kell keresztüljutnia a csapatnak.

Vérbeli kalandregény révén a történet gyors léptekben halad előre, egy percre sem lehet megállás: Mallory őrnagy és csapata emberpróbáló kalandokon mennek keresztül, melyek szépen sorjázva követik egymást, fokozatosan rácifrázva az előzőre. Hőseink egyik kelepcéből a másikba rohannak, de persze mindig megmenekülnek, leginkább leleményességüknek és nem utolsósorban a szerencsének köszönhetően.

A csapat tagjainak mindegyike eltérő személyiség. A szerző sok energiát fordít rá, hogy azonosuljunk velük, így még jobban izguljunk sorsukért. Andrea, az óriástermetű görög, vagy a cinikus, fanyar humorú Miller tizedes figurái MacLeanre jellemző alakok, akik jól kiegészítik a mindenre elszánt hős, Mallory őrnagy figuráját. Habár elnagyoltan, de a legtöbb figura esetében kapunk valamennyi háttérrajzot (Andrea családjának lemészárlása például), ahogyan Stevens hadnagy ösztönös félelme is több ponton előtérbe kerül.

Ennél több lélekrajz azonban nincs a történetben, ám természetesen nem is szükséges egy ilyen kaliberű mű esetén. A sztori célja a látványos és izgalmas akciók tálalása, melyekből nincs hiány. És habár egyes történelmi tények helyenként nem stimmelnek, a sztori nagy része – habár természetesen ne várjunk háborús dokumentumregényt – a hihetőség határán belül marad (ezek MacLean számos későbbi regényére már sajnos nem lesznek jellemzőek).

Összességében, a Navarone ágyúi egy izgalmas, sodró lendületű, humorral fűszerezett kalandregény, mely nem filozofál sokat, hanem pontosan azt adja, amire egy ilyen kaliberű történet olvasóinak szüksége van: háromszázötven oldalnyi lankadatlan akciót és izgalmat. A végkimenetelről természetesen senkinek sincs kétsége, ám mégis folyamatosan lerágjuk mind a tíz körmünket, mire Malloryék végre elérnek céljukig (és még az áruló kilétére is fény derül). Jól összerakott, sodró bestseller, nem több – de ha erre vágyunk, minden várakozásunkat teljesíti.

Alistair MacLean: Navarone ágyúi
Partvonal Kiadó, 2008

Avatar

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya