Magazin Papírfény

Ha a Férfi igazán szeret – A nagy Gatsby

A nagy Gatsby kétségtelenül világirodalmi örökségünk szerves része, ám e kanonizált remekműről szóló könyvajánló esetében valahogy nem fűlik a fogamhoz az objektív mérce. Mit tagadjam? F. Scott Fitzgerald katartikus szerelmi története magával ragadott, majd letaglózott. Így irodalomtörténeti értékeinek újabb felsorakoztatása helyett inkább a szubjektív véleményemnek engednék teret, s megosztanám a Kedves Olvasóval, hogy miért is kapott kitüntetett helyet A nagy Gatsby albérletem roskadozó könyvespolcán?

A nagy Gatsby nekem a Hatás könyve, az olvasó megigézésének feltétlen csodája. Most hirtelenjében nem tudnék olyan regényt mondani, amely úgy kitörölhetetlen eleme az irodalmi kánonnak, hogy közben a puszta kikapcsolásért lapozókat is biztos rajongóinak tudhatja. Hogy közben nyugodt szívvel kiadható kötelező olvasmánynak az iskolákban, mert az előírttól „hivatalból” ódzkodó ifjúságot is bűvkörébe vonja. Hogy még műkritikusai erejéből is csupán egy-egy számon kérő észrevételre futja – többen figyelmeztettek például a regény nőalakjainak „türelmetlen ecsetelésére”, egyúttal az árulás-jelenet motivációs ködére -, különben lerakhatatlan remekműként emlékeznek meg róla. A nagy Gatsby népszerűsége már-már példátlan; olvasóinak azonban nem egyszerűen megvan a véleménye F. Scott Fitzgerald 1925-ben fogant könyvéről, hanem – s most véleményformáló baráti körömben tett körkérdésre hagyatkozom – képesek a regény más-más aspektusát meghatározni erényként. Éppen ezért ahelyett, hogy sokadszorra lajstromba venném A nagy Gatsby irodalmi értékeit – mert kitárgyalhatnánk többek között a visszafogott pszichologizálást, a mesteri késleltetést vagy a beszédes szófukarságot -, inkább fogom magam, s elárulom a Kedves Olvasónak, hogy én miért is szerettem meg a titokzatos milliomos keserédes történetét?

„… kik vették igénybe Gatsby vendégszeretetét és adóztak neki azzal a finom tapintattal, hogy a világon semmit nem tudtak róla…”

A nagy Gatsby lapjain igaz, hogy megelevenedik az 1920-as évek New York-ja, viszont egy furcsa, megosztó, olykor hamiskás varázs telepszik rá. Fitzgerald bravúrosan építi fel a rejtélyes címszereplőt, aki úgy rendez városra szóló kerti partykat, hogy közben vendégei nem is ismerik, hiszen titokzatossága egyszerre tetszik vonzónak és ironikusnak. Csakhogy ez a kettőség a közegábrázolásra is átragad. Nemcsak a jazzkorszak távlata segíti ki az írót, kétségtelen, hogy miközben regényével olykor maró gúny kíséretében közvetíti az álmodozásban, illetve elvárásaiban megfeneklett társadalmi elit kielégíthetetlenségét, tollát a Gatsby-kert ál-édenének kialakításakor az elkápráztatás vágya is vezérelte. A szemellenzős társadalomkritikának köszönhetően hol lenyűgözve, hol megrökönyödve szemlélhetjük a főhőst és birodalmát, s a mértani pontossággal kialakított jelenetezés ellenére valahogy a new yorki valóság egy szeleteként élhetjük meg a játékosan megmásított Long Island-i környezetet. Fitzgerald magabiztosan teremti meg a korhangulatot, még a tiltott szeszkimérést és megvesztegethető rendőrséget is felemlegeti, ám a közegábrázolás terén is játszik az olvasóval. Megtörtént események (például a megbundázott baseball-döntő esete) szövegbe ágyazásával hitelesíti történetét, miközben a regény központi helyszíneinek számító East Egg és West Egg is csak fiktív mása két valóban létező félszigetnek. Kíváncsi lennék, hogy a vendégsereg lajstromakor elhintett, valóságszagú pletykák („olyan tökrészegen feküdt a kavicsos járdán, hogy Mrs Ulysses Swett autója áthajtott a jobb karján”) közül melyik számít megtörtént esetnek?

„Nincs olyan tűz vagy frissesség, amely egyenértékű tudna lenni azzal, amit egy férfi a szívében légvárként felépít önmagának.”

A női olvasók szörnyülködhetnek… No, nem azon, hogy a végzetes szerelmi szálat istenítem, hanem hogy A nagy Gatsbyt egy férfiszívről szóló, férfiszívvel írt regénynek tartom, amelyet történetesen nemcsak férfiak olvashatnak és élvezhetnek. Eszembe jut az egyik mellékszál romantikus eseménye, melynek keretében az író szócsöveként funkcionáló Nick Carraway és Jordan Baker esti sétát tesznek. Egyszerűen árad a jelenetből a szenvedély, már-már tapintható a vágy, mely elönti a csókra éhes férfiembert a szépséges nőszemély idegesítő csacsogása közepette. A nagy Gatsby is az erősebbik nem jellegzetes szerzésvágya segítségével íródott. Bármennyire is precízen megszerkesztett regényről beszélünk a türelmetlen férfiszív beférkőzött a sorok közé. Egy férfi szerelméről, erről a mindent elöntő érzelemről nem lehet tűpontosan megrajzolt nőalakok felvonultatásával beszélni, s Fitzgerald regénye éppen azért válhatott minden idők egyik legigazabb szerelmi történetévé, mert írója fel tudta rajzolni a szenvedély homályát, mely a vágytárgy körül keletkezik. Egyszerűen nem tudom hibaként megélni, hogy az áhított nő árulásának motivációi kevésbé alátámasztottak. Egy férfi megtagadásának döbbenetes szituációját már a betyárbecsület okán sem lehet szabatos megformáltsággal tálalni. E kínosan fátyolos rejtély maradéktalanul illik Gatsby motivációiban kidolgozott, megnyilvánulásaiban csapzott alakjához. Egy vágytárgyának csapdájába esett férfi tudja mit takar, de közben az érzelmi teher alatt hol gyermeki félénkséget, hol meggyötört úriemberi vonásokat, hol féktelen (ön)imádatot mutat.

Rengeteget lehet tanulni Gatsby szívének légvárából…

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Alinea Kiadó, 2012

 

Filmváltozat Jack Clayton rendezésében (1974).

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com