Magazin

Cannes 2018: Ronda, de legalább nem pedofil – Határeset

Skandináv krimibe ágyazta Cronenberg-szerű biohorrorját a svéd Ali Abbasi rendező. A Határesetben (Grans) egy határőrként dolgozó, igazi, szőrös trollnő segít a rendőrségnek felderíteni egy pedofilhálózatot, miközben életében először a saját fajtájából is találkozik egy hasonlóan ronda férfival.

Teljes mértékben szociodrámának tűnik a Határeset, ahogyan elkezdődik: egy bogár mászik a kikötőben, majd a vágás után egy határőrt látunk egy Dánia és Svédország között közlekedő hajón. A csempészek itt általában átlagemberek, akik a svéd oldal méregdrága állami italmonopóliumait akarják kijátszani. Tina (Eva Melander) elég profi, messziről kiszagolja azt, akinek vaj van a füle mögött. Végtelenül egyszerű életében csak két tényezőnek jut meghatározó szerep: a házát körülölelő erdőnek és az Alzheimer-kórtól szenvedő apjának.

Ja, és Tina bűnronda.

Aztán egyszer csak egy szokatlan férfi jelenik meg a határon. Majdnem pontosan ugyanolyan ronda, mint Tina, és a nő érzi, hogy valamit titkol, valami nincs rendben vele. És mégis vonzódik hozzá. Közben azonban egyre fontosabb feladatot kap egy másik nyomozásban, amelynek keretében ő buktatott le egy pedofil képeket csempésző férfit.

Furcsa játékot játszik a közönséggel Abbas Ali rendező: hol eltávolítja a nézőtől, hol visszahúzza hozzá a főszereplőt. A szimpatikus főhős egyre furcsább, mondhatni ellenszenvesebb irányba mozdul el az ismeretlen férfi hatására. A gusztustalan étkezési szokások, a bogárevés és a nem természetellenes, hanem szimplán csak csúnya külső a fokozott explicitással (például a nőből kinövő trollpénisszel) kettős hatású. Mert Tina számára a soha meg nem élt, büszke szabadságot, az emberek számára meg nem értést és kényelmetlenséget jelenti. Viszont a nő egyre inkább megismeri és egyre jobban használja különleges képességét, amivel ki tudja szagolni mások érzéseit – a félelmet, a szégyent, a dühöt vagy épp a kegyetlenséget. Ezzel pedig tulajdonképpen segíti a társadalmat.

A főhős testében bekövetkező, nyíltan ábrázolt változások a David Cronenberg által kitaposott biohorrorok útját követik. Ez képezi a műfajtörténeti kapcsolódási pontot Ali Abbasi előző filmjével, a Shelley-vel, amiben a szubzsáner jegyei szintén megfigyelhetők voltak a román béranya testi elváltozásaiban. Emlékezzünk vissza, már a Shelley is ebből a zsánerből merített (a Rosemary gyermekéből). Más szempontból viszont a történet eredetijét ugyanaz a John Ajvide Lindqvist írta, aki a múlt évtized méltán elismert vámpírmeséjét, az Engedj be! című film alapjául szolgáló regényt is. Az azonosság érezhető, mert lényegében

ugyanúgy a kirekesztettségről szól a Határeset is.

Az olyannyira skandináv krimis mellékszál, a pedofilhálózat felderítése háttérbe szorul a másság pozitív és negatív megélése mögött. Érthető, mert az utóbbi pszichológiai szinten sokkal érdekesebb. Tina magánya, folyamatosan megélt, de meg nem értett szégyenérzete sokak számára kínál azonosulási pontot – a kritikámban gyakran kiemelt csúnyaság ilyen értelemben kap fokozott hangsúlyt. A trollság a film felénél kap magyarázatot, és onnantól valahogy meg is változott a Határeset hangulata. Veszített a feszültségéből, viszont közben megtelt lélekkel.

A széles és mély merítés, amelyre a rendező vállalkozott, mindenképpen érdekes filmélményt szül. Maradandóságát azonban inkább a biohorrorok sajátossága, az explicitás adja. Csakhogy a feszültség, ami szintén egy műfaji jellemző, hiányzik. Miközben mégis többet mond, hiszen az átalakulás éppen fordított, következtetése pedig egészen érdekes és elgondolkodtató. A filmélményt tehát főleg az befolyásolja majd, milyen megközelítéssel ülünk le a film elé. Cannes-ban nekem szerencsére könnyű volt, mert semmit nem vártam tőle, ezáltal a fesztiválon látottak közül a kedvenceim közé került. És nem csak én szerettem: a fesztivál végén elnyerte az Un Certain Regard fődíját.

A cikket a hazai bemutató kapcsán 2018. október 11-én frissítettük.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com