„Bond. James Bond.” A filmtörténet leghíresebb bemutatkozását immár hat (a nem hivatalos adaptációkat is számba véve még több) színész szájából hallhattuk az elmúlt fél évszázad során. A héten mozikba került Skyfall kapcsán összegyűjtöttük azokat a Bond-jelölteket, akik Őfelsége első számú szuperkémjét játszhatták volna, ha a sors is úgy akarja…
Cary Grant
A klasszikus Hollywood minden bizonnyal legsármosabb férfiszínésze a Nagy Britanniában napvilágot látott, Archibald Leech névre keresztelt, de szerencsés módon nevet változtatott úr volt, akinek 1962-re már harminc évnyi sztárszínészi pályafutás állt a háta mögött, mikor felajánlották neki Ian Fleming nőcsábász titkosügynökének szerepét a Bond-regények első filmváltozatában, a Dr. Nóban, melyet ő készséggel el is fogadott.
Grant azonban kizárólag egyetlen filmre írt volna alá szerződést, a producerek viszont már ekkor egy többrészes szériának szánták a 007-es ügynök kalandjait. Így végül – habár jelenléte nyilván emelte volna az alkotás körüli felhajtást – nem ölthette magára Bond öltönyét.
Christopher Lee
Az idősebb nemzedéknek Drakula vagy Rochefort, Richelieau bíboros félszemű jobbkeze, a fiatalabbaknak Szarumán vagy Dooku gróf. Christopher Lee talán a britek egyik legbőségesebb életművel rendelkező karakterszínésze, aki mindemellett Ian Fleming, a James Bond-regények atyjának unokaöccse is. (A Guinness rekordok könyve szerint pedig a legmagasabb főszerepet alakító színész is a filmtörténetben, de ez mellékes.)
Minden bizonnyal Lee karrierje egészen másként alakult volna, ha 1962-ben megkapja nagybátyja teremtményének, a 007-es ügynöknek szerepét, nem beszélve a Bond-filmek sorsáról, de ezt már sohasem tudjuk meg. A producerek végül kigolyózták a korábban általuk esélyesként számon tartott Lee-t, és a fiatal Sean Connerynek adták a szerepet. Öröm az ürömben, hogy Lee végül tizenkét évvel később, immár Roger Moore ellenfeleként mégis felbukkant a sorozatban, Az aranypisztolyos férfi című darab címszerepében.
Oliver Reed
Ollie, ahogy barátai hívták, minden bizonnyal a legmacsóbb brit színészek egyike volt, igazi nehézfiú színészileg és emberileg egyaránt. Reed mindemellett talán ivászati szokásairól volt a leghíresebb: alkoholtivornyái legendásak voltak, ritkán lehetett őt józanul látni. Ha pedig ivott, akkor verekedett. Számtalan rendőrségi incidens, majdnem halálos összecsapások, és számtalan egyéb botrány tarkította nyilvános karrierjét, ami végül a szerepajánlat elvesztéséhez vezetett.
A producerek, Albert R. Broccoli és Harry Saltzman nem kívánták a franchise imidzsének esetleges leromlását Reed botrányai miatt, így a színész nem bújhatott a 007-es bőrébe. Pedig Sean Connery távozása után Ollie számított az elsődleges jelöltnek, bennfentes információk szerint „csupán pár lépésnyire volt attól, hogy Bond legyen”. Annyi bizonyos, hogy személyében egy keménykötésű, durva fellépésű ügynököt ismerhettünk volna meg, a Roger Moore-féle „vicces Bond” tökéletes ellentétét. Kár érte.
John Gavin
George Lazenby dicstelen távozása után a producerek sokáig fontolgatták, hogy egy amerikai színészre bízzák az ízig-vérig brit 007-es szerepét. Így került a képbe John Gavin, akit addig a közönség leginkább a Psychóból ismerhetett, mint a szerencsétlen sorsú Marion Crane (Janet Leight) vőlegényét. Gavin készen állt rá, hogy eljátssza a Gyémántok az örökkévalóságnak főszerepét, a stúdió azonban máshogy döntött: inkább vállalták, hogy kifizetik az akkor rekordösszegnek számító 1,25 millió fontos gázsit Sean Connerynek, de biztos nevet akartak a stáblistán tudni.
Gavin ellenben nem járt rosszul: habár nem kapta meg Bond szerepét, a producerek a teljes előre megbeszélt gázsit kifizették neki. És habár színészi karrierje nem igazán tartogatott nagy áttörő szerepeket, végül a politika színpadán sikerült érvényesülnie. A ’80-as években Reagan elnök Gavint nevezte ki az USA mexikói nagykövetének.
Adam West
A másik amerikai, aki Connery visszatérése előtt szóba került, már elég híres volt – a televíziónak köszönhetően. Itt azonban nem zakóban, hanem denevérgúnyában üldözte a rosszfiúkat az 1966 és ’68 között futott, mai szemmel (na jó, valljuk be, már akkor is) elég kínosan viccesnek ható Batman-sorozat címszerepében.
Nem tudjuk, hogy West vajon az MI6 megbízottjaként is batusit táncolt volna és papírmasé épületeket mászott volna meg, de munkásságából ítélve, talán jobb is, hogy végül nem rá esett a producerek választása. A Family Guy városkájának polgármesterét mindenesetre hitelesen és kellőképp viccesen alakítja.
James Brolin
A készítők azonban valamely ismeretlen oknál fogva nem tudták elfelejteni az „amerikai Bond” szókapcsolatot, mely még több mint egy évtizeddel később is kísértette őket. 1981-ben a Szigorúan bizalmas után Roger Moore kezdte úgy érezni, kiöregedett a szuperügynök szerepkörből, ezért mind ő, mind a producerek elkezdtek új Bond-jelöltek után nézni.
Az egyik legesélyesebb a leginkább Barbra Streisand férjeként és Josh Brolin édesapjaként ismert James Brolin volt, akivel a dolog odáig haladt, hogy már próbafelvételek is készültek róla a szerepben. Ekkor azonban villámcsapásként jött a hír: Sean Connery tizenkét év után újra a 007-es bőrébe bújik és egy nem hivatalos „ellen Bond-filmben” (Soha ne mondd, hogy soha) indul Broccoliék soron következő darabja ellen a jegypénztáraknál.
Brolin számára ekkor ütött az óra, ugyanis mindenki jobbnak látta a már jól bevált Roger Moore-t elődje ellen az arénába küldeni, mintsem egy teljesen új arccal felvenni Conneryvel a harcot. Így Moore nemcsak a ’83-as Polipkában, de még a két évvel későbbi Halálvágtában is megmaradt a szerepben, Brolin pedig a „futottak még” kategória legújabb tagjává avanzsált.
Friderikusz Sándor
No, nem, nem, még mielőtt bárki félreértené, az ország Fridijét nem kereste meg egyetlen hollywoodi stúdió sem, hogy Őfelsége legtitkosabb ügynökének bőrébe bújjon. Ellenben kihagyhatatlan adalék ehhez a cikkhez, hogy a ködös ’90-es évek derekán, mikor a GoldenEye – Aranyszem a hazai mozikba került, a 007-esként ebben a filmben debütáló Pierce Brosnan magyar hangjaként az akkor éppen népszerűsége csúcsán járó showman neve is szóba került.
Hál’ Istennek végül nem rá esett a választás, így Kautzky Armand míves orgánumával nézhettük/hallgathattuk végig Brosnan mind a négy Bond-kalandját. Azért én személy szerint kíváncsi lettem volna rá, ahogy Friderikusz kimondja: „A nevem Bond. James Bond.”
