Magazin

De hol van Amanda? – Hideg nyomon

Mondják, hogy „Lehane az egyik legnagyobb krimiíró”. Ezt azért némi túlzásnak tartom, de tény a mi tény, érti a dolgát. Nem is kicsit. Hideg nyomon című regénye nem egyszerű krimi, annál sokkal több: egy mű, mely a bennünk rejlő nyomozón kívül érzelmeinket is megmozgatja.

A téma felett ugyanis senki nem tud csak úgy átsiklani. Az első oldal eltűnt gyerekek szomorú statisztikájával indít, mely rögtön elszomorítja az olvasót. A komor hangulat nem hagy alább, már-már azt hisszük, elveszünk a borzalmakkal teli világban – melybe reméljük, sosem pillantunk be, csak kívülállóként –, mikor elkezdődik a történet és megkezdődik a feszített tempójú nyomozás, mely legtöbbször szomorú eredményt hoz.

Amanda McCready eltűnt. Nyom nélkül, mintha sosem létezett volna. Megkezdődik a harc az idővel, melyben a rendőrség hatalmas erőkkel vonul fel, miközben a helyiek felforgatják a várost, benéznek minden fűszál mögé. Az elkeseredett nagynéni és nagybácsi felkér egy magánnyomozó párost, hogy sajátos módszereiket bevetve próbáljanak a négy éves kislány nyomára bukkanni. Pörögnek az események, míg lassan minden nyom elhalványul, ugyanúgy ahogy a kis Amanda emléke is kezd megfakulni.

Nem a történet különlegessége teszi igazán remekké a könyvet, hisz nem először találkozunk ilyen esettel. A dolgot izgalmasabbá teszi a drogosok, fegyverek és a kétes módszerekkel dolgozó nyomozó páros bevonása, de még mindig nem ettől ájulunk el. A regény igazi varázsa a Lehane által elénk festett világban rejlik, melynek egészen mélyen húzódó, mocsokkal és szenvedéssel teli bugyrai tárulnak fel előttünk. Az író remekül bánik a részletekkel, mindig csak annyit csepegtet belőlük, amennyivel épphogy felpiszkálja érdeklődésünket, majd figyelmünket megragadva vezet tovább története útvesztőin.

Természetesen mit sem érne mindez, jól megformált karakterek nélkül, akikkel azonosulhatunk. Itt van nekünk Angie és Patrick, akik a munkában ugyanolyan jó párost alkotnak, mint az életben. Értékrendjük és világnézetük az úgymond „normális” emberek gondolkodásmódját tükrözi. Angie érzékenysége és Patrick vagánysága jól kiegészíti egymást. A rendőrség két képviselője, Pool és Broussard szimpatikus nyomozók, akik hajlandóak beosztásukat és rangjukat is kockáztatni a számukra is fontossá vált ügyért. A kis Amanda nagynénje és nagybátyja a tipikus aggódó pár, akik igazi szülőkként gondolkodnak, akik valóban aggódnak a kislányért. Nem úgy, mint az édesanyja, a drogos, piás, csak magával foglalkozó nő, akit teljesen tönkre tett az élet, melyet él. Nincs benne szikrányi boldogság, vagy érdeklődés sem, kiábrándultan, érdektelenül néz a világra, melyet aligha ért meg. Az anyai ösztön egészen sokáig hiányzik belőle, csak akkor döbben rá, mekkora fájdalmat kéne éreznie, mikor megtudja, micsoda veszteség érte. Akkor végre felfogja, hogy mégiscsak érez még valamit, maradt benne némi emberség, de mindhiába, ezután már nem tud mit kezdeni vele, nincs kiért táplálni magában ezen érzéseket.

Nem mondom, hogy világirodalmi alkotásról van szó, és azt sem, hogy ez a legizgalmasabb krimi, melyet olvastam. Azt azonban bizton állíthatom, hogy az egyik legnagyobb hatást a Hideg nyomon gyakorolta rám. Borzasztó, fájdalmas történet ez, melybe jobb bele sem gondolni, különben sosem engednénk el gyermekeink kezét, nehogy megérintse őket napjaink erőszakos világa.

A téma Ben Affleck-et is megérintette és megrendezte élete első filmjét, az azonos című Hideg nyomont. Az alkotás hatalmas sikert aratott, a színészként már bizonyított, ám rendezőként akkor még szárnyait bontogató Affleck rendkívüli érzékenységgel dolgozta fel a történetet. Nyomasztó hangulatú, komor és realisztikus filmje a szakma elismerését is kivívta, a Helene McCready-t alakító Amy Ryan-t például 2008-ban Golden Globe és Oscar-díjra is jelölték legjobb női mellékszereplő kategóriában. Színészvezetésén kívül a rendező büszke lehet a könyvben megjelenített érzelmek és értékek megjelenítésére is, melyeket szélesvásznon látva még mélyebben, újra és újra át tudunk élni.

Dennis Lehane: Hideg nyomon
Agave Kiadó, 2011

A könyv alapján készült film kritikája itt olvasható.

Avatar

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya