A kínai állampárt egyre szélesebbre tárja kapuit a külföldi filmek előtt, ám a gigantikus méretű piacra így is csak limitált számú idegennyelvű produkció juthat be, így az álomgyári kapitalisták egyre erősödő öncenzúrával hódolnak a távol-keleti bevételek oltárán.
Izgalmas filmes botránynak lehettünk szemtanúi az elmúlt hónapokban. Míg a hongkongi tüntetők a végül csak Disney+-ra érkező élőszereplős Mulan film bojkottjára buzdítottak, a kínai kormány által kontrollált média nem győzte ajnározni a Disney moziját. Az indulatokat a film főszereplője, a kínai-amerikai állampolgár, Yifei Liu kavarta fel, aki tavaly egy Weibón közzétett posztjában támogatásáról biztosította a demokráciapárti tüntetőket verő hongkongi rendőröket és szégyennek nevezte, ami Hongkongban zajlik. A hatalom médiaszócsövei hangosan kiálltak a #SupportMulan kampány mellett, ezzel ironikus mód a világ legnagyobb autoriter rezsimjének érdekei összemosódtak a Disney-ével.
A hivatalos médiumokon túl a (több mint 200 000 gyanús fiókot számláló) kínai troll hadsereg dezinformációs hadjáratba kezdett a Hongkongban zajló tiltakozásokról a Twitteren és egyéb platformokon. Ezek a fiókok pedig zászlójukra tűzték a Disney filmjét és annak főhősnőjét. A kínai állami propaganda nacionalista hangnemében szóló kommentelők egyfajta múzsaként használták Liut, akire mint a „kínai szépség és büszke kínai identitás” ékes példája tekintenek.
A bemutató óta a botrány még nagyobbra duzzadt, ugyanis a stáblista végén a hszincsiangi tartomány biztonsági szolgálatának is megköszönték a közreműködést. Ez a kormányszerv azokat a tartományban működő „átnevelő táborokat” üzemelteti, ahol becslések szerint nagyjából egymillió ujgurt rabosítottak.
Az persze nem jelenhet meglepetést, ha egy diktatúra minden eszközt magához ragad, hogy a hatalmát legitimálja, azonban a Mulan körül kialakult politikai csatározás a filmipar egy különös, új korszakát vetíti előre, ahol a kínai piac egyre növekvő befolyásával már a gyártói folyamatban is érezteti hatását.
Az elmúlt tíz évben ez a Hollywoodba beáramló öncenzúra láthatatlanul, de már meg is kezdte működését. Nézzük, hogy jutottunk idáig!
A kínai középosztály dinamikus növekedése egyre kecsegtetőbbé válik a szórakoztatóipar prominens szereplői számára, hogy rátenyereljenek erre a frissen megképződő, masszív piacra. A McKinsey Analytics előrejelzései szerint három éven belül a kínai középosztály elérheti az 550 millió főt, ami óriási lehetőség a multinacionális nagytőke számára, hogy még tovább duzzadjon. Ez alól természetesen a filmipar sem jelent kivételt: ha a koronavírus nem forgatja fel a világot, a szakértők szerint Kína idén válna a világ legnagyobb filmes piacává. Kína mára több moziteremmel rendelkezik, mint az Egyesült Államok, két éve pedig, 2018 első negyedévében a kínai árbevétel a történelemben először meghaladta az Egyesült Államok összbevételét (év végén azonban Kanada és az Egyesült Államok mögé szorult). Az előrejelzések szerint az egész évi növekedés 2023-ra 9,9 milliárdról egészen 15,5 milliárdra kúszhat fel, mellyel Kína egy csapásra az észak-amerikai felvevőpiac elé ugorhat.
Ez természetesen nem kerülhette el az álomgyári munkások radarját sem, akik gőzerővel igyekeznek megcélozni a világ következő legnagyobb filmes piacát. Az ügy ott válik izgalmassá, hogy ezen a robusztus piacon egy elnyomó, autoriter rezsim uralkodik. A halálos ellentmondás szinte kiszúrja az ember szemét, hiszen a kisebbségi jogok élharcosai, a különböző díjátadókon az inkluzivitásról és egyenlőségről előszeretettel prédikáló filmesek saját szellemi autonómiájukkal és plasztikus világképükkel kénytelenek fizetni az év végi profit növekedésért.
1990 előtt a kínai fogyasztók számára szinte hozzáférhetetlenek voltak a nyugatról érkező filmek, különösen Mao uralkodása idején, azonban az ország szép lassan beengedte a külföldről érkező produkciókat. Erre azért volt szükség, mert a kínai mozi árbevétele húsz év alatt a felére csökkent. A nézőket nem érdekelték a kormány által kontrollált propagandafilmek, külföldi mozik pedig alig jutottak be az országba. Így lassan kénytelen volt megnyitni kapuit a kínai piac.
A külföldről érkező alkotásoknak azonban először át kell jutnia a kínai cenzúra rostáján, melyen aztán fennakadt minden, ami Kínát bármilyen okból kritikusan vagy rossz színben tünteti fel, ami Tibetről nem az állami narratíva szerint nyilatkozik, vagy nyílt szexualitást tartalmaz, különös tekintettel a homoszexualitásra.
Így végezte tiltólistán a hongkongi Arany Pálma-díjas Isten veled, ágyasom!, a Túl barátságon, és így dobták ki a Pekingi Filmfesztivál programjából a Szólíts a nevedent. De tiltottak be ennél még bizarrabb okokra hivatkozva filmeket: a Vissza a jövőbe az időutazás, a Babe beszélő állatok, A Karib-tenger kalózai 3. kísértetek, míg a Z világháború Brad Pitt miatt nem juthatott el a kínai közönséghez. Utóbbi rövid magyarázatért kiált, Brad Pitt a Hét év Tibetben főszerepe miatt vált nemkívánatossá a kínai mozikban. A legveszedelmesebb filmes népellenség azonban nem Pitt, hanem Micimackó: a 2018-as Barátom, Róbert Gida a pufók mackó miatt nem kerülhetett bemutatásra, ugyanis Hszi Csin-Ping államfő és a kultikus rajzfilm karakter között a renitens internetezők a vélelmezett hasonlóságra hagyatkozva mindenféle ízléstelen mémet gyártottak.
A cenzorok keze persze van, hogy finomabb mozdulatokkal dolgozik. Teljesen általános gyakorlat, hogy egy film Kínában vetített változata több ponton eltér a nemzetközi változatban terjesztett vágattól. Számtalan nyugatról érkező produkció finomra hangolt verzióját élesítettek már a kínai piacon. A Vasember 3. egyik jelenete, melyben Tony Starkot egy kínai doktor ápolja jelentősen meg lett hosszabbítva, továbbá egy népszerű kínai színésznő szerepe is sokkal jobban ki lett domborítva a kínai változatban. Emellett a Bohém rapszódia homoszexualitást nyíltan ábrázoló jelenetei is a vágóasztalon végezték, így azok nem zaklathatták fel a kínai közönség lelkiállapotát – nagyjából ennyire fontos Hollywoodnak a szexuális kisebbségek reprezentációja.
Az igazi probléma azonban ott kezdődik, amikor a vasakaratú kínai cenzorok már egy eleve Kína-barát filmet kapnak kézhez,
így nem csak a kínai piacon, de a világ bármely pontján a kínai államérdekeknek udvarló, uniformizált filmet élvezhetünk az Egyesült Államokban, Európában, bárhol a bolygón.
Erre azért van szükség, mert a kínai megapiacra nem kifejezetten egyszerű eljuttatni egy filmet, viszont ha ez sikerül, kis túlzással nyert meccsünk van. Amikor a Transformers negyedik része megjelent, a bemutató évében, 2014-ben az egyetlen olyan film volt, ami átlépte az egymilliárd dolláros álomhatárt, és ez a kínai nézőknek hála valósult meg. Kínában ugyanis majdnem százmillió dollárral többet hozott a film, mint a hagyományosan legfontosabbnak titulált észak-amerikai régióban. A 2016-os videójáték-adaptáció, a Warcraft még ennél is extrémebb példája a kínai piac fontosságának: a 160 milliós büdzséből készült gigaprodukció a hazai piacon még az 50 milliós bevételi határt sem tudta átlépni, Kínának köszönhetően azonban masszív sikerré vált, ott ugyanis 225 millió dollárnak megfelelő összeget tudott bezsebelni.
Kína csak limitált számú külföldi produkciót enged forgalomba hozni az ország területén. 1994-ben még csak 10 külföldi produkciót engedtek be, azóta pedig a hollywoodi lobbinak köszönhetően az amerikai kormány 2012-re ezt a kvótát feltornászta 34 filmig. Ahhoz, hogy a külföldi, mondjuk hollywoodi gyártó kikerülje, hogy a produkció a 34 beengedett film egyike legyen, két lehetséges út közül választhat. Az első, kevésbé általános megoldás, hogy a gyártó egy átalánydíj ellenében (amely a legtöbb esetben a gyártási költség töredéke) átengedi Kínának a jegyeladásokból származó árbevétel teljes összegét. A második, hogy egy kínai produkciós céggel karöltve készíti el a mozit, mellyel ki tud törni a külföldi filmek gettójából. Ennek is megvannak a különböző kritériuma, előírás például, hogy a stáb egyharmadát kínaiak alkossák, illetőleg a produkciónak minimum részben Kínában kell forognia, ilyen volt példának okáért Zhang Yimou A Nagy Fal című fantasyje.
A kínai-amerikai koprodukciók jövője azonban nem áll biztos lábakon, hiszen a közelmúltbéli próbálkozások szinte egytől egyig elbuktak, hol az egyik, hol a másik gyártó országban, de például A Nagy Fal mindkettőben csúnyán hasalt.
A legnépszerűbb gyakorlat így a kvótaként megszabott külföldi filmek ostromlása maradt, és ezen a ponton kanyarodunk vissza a hollywoodi öncenzúra kétes moralitásához. Ebben az esetben a kínai árbevétel 25%-a vándorol a stúdió zsebébe, azonban komolyan meg kell harcolnia azért, hogy egyike legyen a kínai cenzorok által kiválasztott 34 filmnek. Ezért a stúdiók stratégiai célból a filmekbe ágyaznak (vagy épp hagynak ki) olyan történetelemeket, amik vonzóvá tehetik a filmet Kína számára.
A kínai cenzorok nagykönyvében három híres „T” szerepel: Tibet, Tienanmen és Tajvan. Az álomgyár ennek megfelelően kerüli a Kínában kényesnek ítélt témák említését is. A valamikor idén érkező Top Gun filmben az előzetes tanúsága szerint eltávolították Tom Cruise karakterének dzsekijéről a japán és tajvani matricákat. Erre feltehetőleg azért volt szükség, mert a kínai tech-vállalat, a Tencent egyaránt finanszírozója és terjesztője a filmnek, a kínai állampárt pedig tagadja a terület autonómiáját. A Marvel a Doctor Strange-ben nagy port kavart változtatást lépett meg, amikor a képregényekben ázsiai karakter szerepét fehér színészre, Tilda Swintonra osztotta ki. A hisztéria jól mintázza az identitáspolitika tartalomnélküliségét, ugyanis a képregényekben felvezetett karakter egy tibeti szerzetes volt, ami a filmváltozatban keltára módosult.
Mindemellett legalább annyira izgalmas, milyen köntösbe bújtatja Hollywood Kínát, amikor a kényelmetlen témáktól lecsupaszítva feltűnik a nagyvásznon.
A Marson rekedt asztronauta megmentését elbeszélő Mentőexpedíció látszólag mindenféle politikai értelmezési keretet ledob magáról, azonban a történet kétharmadánál Kína deus ex machina szerepben tűnik fel a színen. Amikor Kína a kétségbeesett, reményvesztett NASA rendelkezésére bocsátja a rakétáit a bukott amerikai mentőakció a nemzetközi kollaboráció sikerévé válik. Ridley Scott filmje annak a megállapodásnak a keretében valósult meg, amit a Bona Film Group kötött az akkor még független 20th Century Foxszal. A Bona a Top Gun kapcsán említett Tencenthez hasonló megállapodást kötött pár évvel ezelőtt, melynek keretében a kínai stúdió 235 millió dollárt invesztált a Fox filmjeibe. Ennek volt az első állomása a Mentőexpedíció. A Bona a film költségvetésének 20%-át vállalta magára és ugyanilyen arányban részesedett a bevételekből.
Hollywoodban hosszú évek óta úgy ábrázolják Kínát, mint a világ lappangó tech-hatalmát, aki akkor tűnik fel a színen, amikor igazán számít. A világ monumentális pusztulását fetisizáló 2012 karakterei pátoszos csodálattal tekintenek Kínára, amely minden más államnál gyorsabban építette meg a maga bárkáit. A Gravitációban ugyan nem az egész emberiség jövője a tét, mégis egyetlen űrben tévelygő embert sikerrel hazaszállít a földre a kínai űrhajó.
A Z világháború regényváltozatában az emberiséget romokba döntő zombivírus Kínából indulva árasztja el a glóbuszt, illegális szervkereskedelem következtében. A filmben már nem Kínában tör ki a pandémia, de hiába az igyekezet, a filmet így is betiltották az országban. Hasonlóan fontos módosítás történt a Vörös hajnal remake-jében is, melynek eredetije azzal a gondolattal játszik el, hogy nézne ki a kortárs Amerika, ha a Szovjetunió nyeri a hidegháborút. A jelenkor politikai klímája szerint módosított új verzióban a kommunista Kína vette volna át az uralmat az Államok felett.
Az utolsó pillanatban, amikor már a díszletek és kellékek is készen álltak a forgatásra, a stúdió elállt az eredeti koncepciótól és Észak-Koreára szabta át a filmet.
Az Adam Sandler nevével fémjelzett Pixelben egy 2013-as forgatókönyv változat szerint, a Földet ostromló űrlények a Kínai Nagy Falon ütnek rést, viszont a filmváltozatban a videójáték-figurák inkább az indai Taj Mahalt pusztítják el. A Sony producereinek kiszivárgott levelezéséből kiderült, hogy a szeszélyes kínai cenzorok miatt került sor a változtatásra, ugyanis Kína nagyon kényes a megjelenésére a filmvásznon. Például a Mission: Impossible harmadik részében egy Sanghajban játszódó akciójelenetet azért vágtak ki, mert a háttérben szárítón lógó alsóneműk is látszódnak. A nyilvánosságra került e-mailekből az is kiderül, hogy a stúdió tendenciózusan igyekszik a legnagyobb produkcióit vonzóvá tenni Kína számára, így történt ez a 2014-es Robotzsaru remake-kel is. A Sony alelnöke a filmben kínai székhelyű fegyvergyártó konszern áthelyezését javasolta egy másik ázsiai országba. Ez a változtatás végül nem történt meg.
A 2012-es Looper című időutazós sci-fiben, Joseph Gordon-Levitt karakterének központi motivációja, hogy Párizsban telepedjen le, ezért spórol és tanul franciául. Azonban a munkáltatója, aki a jövőben él azt tanácsolja hősünknek, hogy „költözzön Kínába”. A művészi függetlenségét nyíltan latba dobó rendező, Rian Johnson áthelyezte a cselekmény helyszínét Párizsból Sanghajba, hogy magához édesgesse a kínai befektetőket. Ennek következtében valósult meg a jövőből érkező bölcselet is, hogy a jövőben bárkinek, aki a befutóra szeretne tenni, Kínában van a helye. Kérdés, hogy a tibetiek vagy az ujgurok mennyire értenének egyet Johnsonnal.
Az amerikai törvényhozás előtt nem maradt észrevétlen Hollywood csendes szövetsége a kínai állampárttal. Ted Cruz texasi szenátor SCRIPT („Stopping Censorship, Restoring Integrity, Protecting Talkies”) névre keresztelt törvényjavaslata például ellehetetlenítené, hogy együttműködjön a Pentagonnal az a stúdió, ami alkalmazkodik a kínai cenzúra működéséhez.
A nagyköltségvetésű filmek ugyanis jellemzően a Pentagon járműparkjából kölcsönöznek mindenféle harci eszközt.
Hogy a jövőben mennyire fonódik össze Kínával az Egyesült Államok filmgyártása, esetleg Kína hatalmi törekvéseinek eszközévé válik az ország kultúrájának expanziója és a jövőben több kínai közönségfilm készül majd meghódítani a világot, azt egyelőre a sok ismeretlen változó miatt ködszurkálás lenne kisilabizálni. Így vagy úgy azonban Kína az elkövetkező években a filmipar még fontosabb tényezőjévé fog válni.
