Magazin

A lélek véres útja – The Walking Dead: Holtidő

Persze egy magamfajta zombibarátot jószerivel hidegen hagy, de tény, hogy Robert Kirkman The Walking Dead című képregénysorozatának Tony Moore által rajzolt első kötete, a Holtidő sablonokat halmoz. A fekete-fehér kiüresedett látványvilág mögül azonban fel-felvillan, hogy mire fel is a kultikus rajongói tisztelet vagy éppen a legjobb képregénysorozatnak járó Eisner-díj: az erkölcsi gátak lemorzsolódásának lehetünk majd szemtanúi.

A Holtidő pontosan ott kezdődik, ahol a hasonszőrű Danny Boyle-remek, a 28 nappal később. Egy férfi a kómából felébredve azt tapasztalja, hogy bekövetkezett a zombiapokalipszis. Nemhogy a családja, de az emberek is eltűntek, s hősünk egy ötlettől vezérelve a legközelebbi metropolisz felé veszi az irányt, mert vélhetően a katonaság oda terelhette össze az esetleges túlélőket.

A vánszorgó halottak első rettenetén kívül a 144 oldalas Holtidő jó, ha három fajsúlyos zombitámadást felmutat. S ha Kirkman ígérete igaz, miszerint az emberi züllés bemutatása a célja, ez a redukált, ám a részletek brutalitásával kidolgozott mészárlás- és harapásszám bőven elegendő ahhoz, hogy a túlélés fizikai feltételeit bemutassa. A lelki tusába való bevonódáshoz egy nagyszerű fogódzót kapunk a rendőr hivatású főhős, Rick Grimes személyében, akinek az egyik első dolga, hogy magára egyenruhát öltsön. Mondanunk sem kell, túlélőkre is akad, tábortűz fényénél némiképpen hatásvadász módon ki-ki el is meséli az egyéni tragédiáját, hogy aztán a csoportkohéziót romboló konfliktusok kötelező körei felé haladjon a cselekmény. A szerelmi háromszög vezérszála mellett szerencsére Kirkman előszeretettel időzik el olyan problémakörök mentén, mint a gyermekek fegyverviselése vagy az árvaság, s mindeközben hétköznapi jelenségeknek is teret enged. Néhány pillanatig tartó békés mindennap kedvéért pletykaorientált női csacsogásokat iktat be a társadalmi összeomlás kötelékébe.

A járvány elsöpörte a civilizációt, a Holtidő hőseit azonban még az emberi mivolt fűti. Látszólag, mert a moralitás már imbolyog, s talán ezt hivatott kifejezni a halandók és a zombik közti vizuális kontraszt. Amellett, hogy a zombik komolyabb félelemfaktorral rendelkeznek az aprólékosabb kidolgozottságnak hála, szikár arcú hőseinkkel szemben a viselkedésformák nyers végpontját is jelképezik. A fekete-fehér kiüresedésnek még csak a nyitányánál járunk.

Minden történetet el kell kezdeni valahol, s mivel a zombikat felvonultató szubzsáner esetében eredeti ötletekkel már igencsak nehéz előállni, Robert Kirkmant sem hibáztathatjuk azért, hogy sokszor látott elemeket vett elő az apokaliptikus közegábrázolás érdekében. A kiváló horrorok alapját méregerős drámai mozzanatok jelentik, s a Holtidő fennakadás nélkül lépett át a karakterológia első kapuján. A remekbe szabott borító is jelzi, az emberi kapcsolatoknak már vajmi kevés a létjogosultsága. Várjuk a folytatást!

Robert Kirkman, Tony Moore: The walking dead, Élőhalottak 1.: Holtidő
kepregeny.hu, 2011

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya