Idén második alkalommal csábította borzongásra a Halloween Night Fest a horror és sci-fi rajongókat – és tette mindezt remek filmes válogatással és riogatós animátorokkal.
Az idei felhozatal jobban sikerült, mint a tavalyi, bár a hangulattal kapcsolatban megfogalamzott kritikák erre a festre is állnak: kár, hogy a mozik nem kapcsolódtak be a horrorisztikus fíling megteremtésébe, és az Underground Fear animátorain kívül más nem gondoskodott a rémületes atmoszféráról. Szerencsére a fókusz a filmeken volt, és idén sikerült elég jó válogatást kifognia az eseményre látogató – valljuk be nem túl nagy – tömegnek.
Az idén 14 filmet felvonultató programból négy és felet sikerült elcsípnünk, és azt kell mondjam, ügyesebb kézzel nem is válogathattunk volna. Az estét az Európa-rejtéllyel (fenti képen) indítottuk, mely remek bizonyítéka annak, hogy Hollywoodon kívül is lehet kiváló sci-fit forgatni. A found footage film igazi kamaradráma, ami néhány a világűrben ragadt asztronauta után maradt videófelvételből próbálja megválaszolni a Földön kívüli életet övező kérdéseket – szuper nemzetközi színészgárdával, remek dramaturgiával és mindvégig pengeéles atmoszférájával az Európa-rejtély olyan sci-fik méltó párja mint amilyen a Hold is például.
Az est következő állomása – és egyben fénypontja – John Carpenter kultfilmje, A dolog volt. Hihetetlen nagy élmény ezt a páratlan sci-fit moziban látni, és nem csak mi gondoltuk így: a közel telt ház bizonyította, hogy igenis van igény az emberekben arra, hogy egy egyébként számos más csatornán elérhető klasszikust szélesvásznon is megnézhessenek. Carpenter filmje igazi maszkmesteri bravúrnak számított a maga korában: a számítógépes effektek nélkül dolgozó horror-sci-fi igazi csemege a hagyományos mozis iskola szerelmeseinek. Azt gondolhatnánk, hogy a mai szemmel nyilvánvalóan megmosolyogtató szörnyek tompítják a film hatását, az igazság azonban az, hogy az első néhány perc után Carpenter mesteri atmoszférateremtő készsége és Ennio Morricone emblematikus filmzenéje elfeledteti velünk az idejét múlt eszközöket, és eléri, hogy ugyanúgy rettegjük a filmen, mint azt tették a nyolcvanas évekbeli nézők.
A következő választás a bűnös élvezet kategóriájába esett, az Asylum istállóból kikerült Sharknado kifejezhetetlenül perverz agymenés, ami a katasztrófa- és a szörnyfilmek hagyományait egyesíti. A cápákat okádó tornádó önmagában is eszelős ötlet, a kivitelezés azonban minden képzeletet felülmúl. Nem akarnék egyetlen poént se lelőni, ezt minden zs-film rajongónak látnia kell.
Fél órás késéssel érkeztünk Jorge Torregrossa filmjére, A végre – de még így is tisztán kiderült, hogy bizony bánhatjuk, hogy kihagytuk az elejét. Az egészen különleges atmoszférájú filmben néhány régi barát tölt együtt egy estét. Egy meteor zúg át az égbolton, és elmegy az áram. Mire másnap felébrednek, egyikük eltűnik. A társaság elindul, hogy utánanézzen a történteknek, ám nem várt meglepetésben van részük. A hihetelenül feszült filmet a remek alakítások és a módszeres paráztatás viszi a hátán, abszolút érdemes a megtekintésre.
https://www.youtube.com/watch?v=f5W9if3Ak3k
Az estét egy másik bűnös élvezettel zártuk – ami azonban túlságosan is gagyinak mutatkozott, hogy valódi örömet okozhasson. Steven Kostanski mindössze 68 perces Emborgja a sufnituning iskolapéldája, ami azonban pontosan tíz percig vicces – utána azonban komoly agyi károsodást okoz. A Gróf Draculon és náci seregének és az Emborg által erősített felkelők csapatának összecsapását feldolgozó Mortal Kombat utánérzés rendkívül izgalmas, a nyolcvanas évek klipjeit idéző képi világával egy darabig fent tudja tartani az érdeklődésünket, ultragagyi alakításaival és bot egyszerűségű sztorijával azonban hamar lelóhasztja a lelkesedésünket. Ez a film se tudta azonban elvenni a kedvünket, hogy jövőre ismét nekifussunk a fesztiválnak – különösen, ha az ideihez hasonlóan erős válogatást kínál.
