Magazin

Identitáscsere a Róma-Isztambul tengelyen – Ferzan Özpetek filmjei

A férfi és női szerepek átjárhatósága, fátum és babonák által irányított karakterek jellemzik Ferzan Özpetek, csaknem húsz éve Rómában élő és alkotó, török származású rendező filmjeit. Első nagyjátékfilmje, a Törökfürdő talán a mai napig a legjobban sikerült darabja, mind tartalmilag, mind formailag egy összefoglaló nyitánya az alkotó későbbi munkáinak.

Már-már alapfeltétele a filmeknek, hogy az egyik főhős valahonnan érkezik vagy valamerre tart, azaz szükségszerűen mozgásban van. Mozgásban lenni egyet jelent a változással; egy új város, egy új emberélmény új dimenziókat nyithat meg, lezárhat korábbiakat. A mozgásnak célja van – a Törökfürdő esetében az isztambuli örökség értékesítése, a Tudatlan tündérekben az elhunyt férj titkos életének felderítése, a Szerelem, pasta, tengerben coming-out a család előtt. Ennek megfelelően az Özpetek filmek többsége több helyszínen játszódik, és általában kezd is evvel valamit a film rétegeit illetően.

A két helyszín olykor a korábbi és az új élet(tér) metaforájává válik: Róma a siker- és pénzhajhászat űzött, heteroszexualitásban konzervált mókuskereke, Isztambul pedig a szexuális szabadság, egy alkalmas közeg az önmegvalósításra, maga a beteljesülés. Más esetekben idősík eltolódással párosul a változó helyszín; Az utolsó hárem című film (a rendező második filmje) egy különös időutazás, melyben a megszokottól eltérően nem a múltat beszélik el, hogy a jelen érthetőbbé váljék, hanem a múltból, az Ottoman Birodalom bukásának idejéből sejlik fel egy jövőbeli szál, mely a mese végén valósággá válik. Így jutunk el egy, a Törökfürdőhöz képest fordított mozgással, a Boszporusztól a hatvanas évekbeli Rómáig, fenntartva az alapállítást: Törökország, mint az aranykor és a boldog békeidők metaforája, Róma pedig a magányé.

Egy másik, lényegesebb mozgás Özpetek filmjeiben a nemek közti átjárhatóság, egy modern (vagy épphogy antik), relativizált identitás-koncepció történetbe illesztése. Csupán illesztése a történetbe, hiszen Almodóvar vagy Pasolini nyomán, a homoszexualitás nem kifejezetten témája, inkább közege lesz a filmeknek. A Törökfürdőben a hangsúly nem azon van, hogy Francesco Isztambulba utazik, elmegy a Hamamba, majd ráébred, hogy miért is volt ezidáig boldogtalan a házassága, hanem, hogy a nemi identitás adott kategóriáin felül, ha valakit megtalál a szerelem, miként küzd meg önmaga és a társadalom korlátaival, vállalja fel a helyzetet. Így válik az önmegismerés és a korlátok levedlése a filmek lényegévé, mindez a legkülönbözőbb korokban és élethelyzetekben elbeszélve.

A nemi identitás relativitása azokban az esetekben a legszembetűnőbb, mikor a férfiatlanságra predesztinált eunuch beleszeret a szultán egyik háremhölgyébe Az utolsó háremben, vagy mikor a megözvegyült nő és a férje titkos homoszexuális partnere szeretnek egymásba a Tudatlan tündérek című filmben, máskor pedig a Szerelem, pasta, tenger meleg főhőse lobban nyilvánvaló lángra egy Alba nevű nő iránt. A homoszexualitás csupán kiindulópont, a valós bonyodalom pedig a nemektől és identitástól független érzelmi szálakból adódik Özpetek munkáiban, legyen szó akár a szerzői hangvételű, akár kosztümös, vagy épp a vígjáték műfajába hajló filmjeiről.

A Filmtekercs tavalyi interjúját Ferzan Özpetekkel, itt érhetitek el!

Avatar

Vághy Anna

Az ELTE film és magyar szakos hallgatója voltam, így az égvilágon semmi különös nincs abban, hogy imádok írni és filmeket nézni. Abban sincs, hogy hatalmas lelkesedéssel gyártok elméleteket (apró és egészen lehetetlen összefüggésekből is), abban inkább, hogy csak ritkán állják meg a helyüket, de kellő türelemmel és humorérzékkel talán szórakoztatóak, olvasója válogatja.

Filmek: Rendezőóriások, műfajiság és szerzőiség határai és leginkább e határok feszegetői izgatnak hosszan és töretlen szenvedéllyel – Kubrick, Tarantino, Coppola és leánya, Lynch, Lars von Trier, Cronenberg, Tarkovszkij, Terry Gilliam, Gondry, Nolan, Wes Anderson és Woody Allen (de az szerelem!).

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya