Magazin

Ingerküszöbön innen és túl – Temetésre várva

Phil Mulloy igen beteg ember lehet. De azt hiszem e tekintetben nincs vita rajongók és gyülölők között. Hogy kiből mi lesz, csak attól függ, kinél hol van az ingerküszöb.

Mert bizony abban sincs vita – a díjesőnél semmi sem bizonyítja jobban –, hogy Phil Mulloy filmjei rendkívül eredetiek, és látszólagos ingerszegénységük ellenére rendkívül gondolatgazdagok is. A kérdés az, hogy túléljük-e a filmet, és eljutunk-e odáig, hogy átgondoljuk, miről is beszél az angol animációs film fenegyereke. A Temetésre várvával Mulloy ismét megdolgoztatja a bátor fimnézőket, akik gyanútlanul vagy a korábbi Christies filmeken megedződve váltottak jegyet a műre. Jelen sorok írója – bár Havasmezői kolléga pedzegette, hogy ez bizony nem egy családi mozidélután Disney-vel – gyanútlanok csoportjában tartozva sétált be a Christies-trilógia második darabjára, ami bizony-bizony ambivalens érzéseket váltott ki belőle.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Mr. Christie megtudván, hogy felesége megcsalja a kertésszel, régi álmát valóra váltva alagutat kezd ásni Ausztráliában. Alagutásás közben éri a vég. A halott Mr. Christie fölött gyűlnek a vércsék, gyászuknál csak az elhunyt Tesco matrica gyűjteménye iránt érzett vágyuk nagyobb. Feltűnik egy csomó álrokon, a titokzatos Mr. Yakamoto pedig Izlandra viszi a megboldogult családfő testét, hogy ott fura kísérleteket végezzen rajta. Mit tehetne szegény Mrs. Christie? Fiával és annak barátnőjével mégiscsak szeretett férje teste után indul nyomában az örökséglesőkkel és a hősszerelmes kertésszel.

A történet is elég bizarr, a megvalósítás azonban még inkább. Mulloy rendkívül minimalista stílusban viszi vászonra a sztorit. Fekete-fehér sziluettek, kivágott szemek, gépi, szinte tónusmentes, steril hangok. Voltak pontok a filmben (például amíg a percekig egy sötét barlangba ragadt szereplők teljesen fekete vásznon folytatott párbeszédét hallgattam), amikor úgy éreztem, valaki végre megmondhatná Mulloynak, hogy inkább írjon könyvet. Valójában nem a formával van a gond, az animációs film műfaja tökéletesen megfelel Mulloy üzenetének, mégha azért így erősen meg is kell dolgoznia a nézőnek, a probléma a hosszal van. Mulloy a Christie család történetét 12 rövid epizódban kezdte feldolgozni, annak sikerén felbuzdulva készített aztán egész estét filmeket. Biztos vagyok benne, hogy rövidfilmen sokkal jobban érvényesül Mullroy stílusa. Az első negyedórában ugyanis annyira frissnek, annyira újszerűnek hat, hogy már ez elviszi magán a filmet. A párbeszédek humorosak, az ötletek vakmerőek. Az első fél óra után eltűnik azonban az újdonság varázsa, és a néző hirtelen észreveszi, hogy légüres térben lebeg. Kapaszkodók hiányában sokan fel is adják a repülést, az intellektuálisabb beállítottságú befogadók pedig küzdelmes űrsétába kezdenek. Harmadannyi játékidő viszont maga lehetne az űrbalett.

Temetésre várva (Dead but not buried)
színes, angol animációs film, 80 perc, 2011

rendező: Phil Mulloy
forgatókönyvíró: Phil Mulloy

IMDb

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com