A kisjátékfilmes versenyprogram elképesztő minőségi fölényt mutatott a többi kategória (nagyjáték-, dokumentum-, animációs- és kísérleti filmek) jelöltjeivel szemben; egyúttal magabiztosan alátámasztva a Monostori Erődben megrendezett kisjátékfilmes szakmai konferencia (Mediawave Film Fórum 3. – „A kicsi szép”) létjogosultságát is. A program egyes számú szekciója tartalmazta a győztes, német-román koprodukcióban készült rövidfilmet, a Csendes folyót is.
Az intimitás ideje
A szerb kisjátékfilmen érződik, hogy rendezője, Milos Milosevic egy belgrádi gimnáziumban is dolgozik iskolapszichológusként, ugyanis Az Intimitás Ideje megkapó érzékenységgel ábrázolja az első, illetve utolsó szexuális tapasztalatok keserédes mibenlétét. A kisfilm egyszerű szerkezetre épül: párhuzamos montázsban egy szépítkező, tini lányt és egy borotválkozó öregurat láthatunk. Mindketten kedvesük elkápráztatására törekszenek, ám végül mindkét szeretkezés kudarcba fúl. Míg a tinédzserpár tapasztalatlansága miatt kínos tragédiaként éli meg a felsülést, addig az idős pár megható beletörődéssel nyugtázza a légyottok őszbe hajlását. A kontraszt ötletének erején csupán a következmények túlragozott részletezése ront valamelyest.
Barátok között
A román rövidfilm a prostituáltak megbélyegzettségét tárta fel egy olyan karakter szemszögén keresztül, akit egykoron eladtak Triesztbe utcalánynak. A hősnőt a rendőrségen nem veszik komolyan, régi férfibarátai pedig csak a prédát látják benne. Az újrakezdéssel birkózó női hős kidolgozottságának, illetve Iulia Verdes erőteljes színészi jelenlétének hála az emberjogi pártfogás, mint alkotói szándék maradéktalanul kiteljesedik a rövidfilmben. (A tehetséges színésznőt egyébként a Felvonóból – melynek érdekessége, hogy cselekménye egyetlen liftben játszódik – már ismerheti a Titanicot 2009-ben is látogató magyar közönség.) A Barátok között még Cannes-ban is megfordult, de rendezőnője, Ozana Nicolau Komáromba is szívesen elkísérte kisjátékfilmjét.
Ambiciózus
Önmagában véve is kuriózumnak számít, ha egy baskír származású rendező ízig-vérig baskír történetet feldolgozó kisfilmje eljut Magyarországra, de Ainur Askarov alkotása – mely hangulatában némileg A sasvadász fia című, Mediawave-et is megjárt nagyjátékfilmre emlékeztetett – még szórakoztató produktumnak is bizonyult. Egy apró vidéki falu mindennapjait a művelődési házban tartott heti filmvetítés dobja fel, ám az aktuális indiai filmre a mozijegy kéttojásnyi árát nem is olyan könnyű beszerezni. Már pedig egy szemtelen kisfiú mindenáron részt akar venni a vetítésen; mindegy hogy a tetszetős kislány fülét kell érte megharapnia, vagy az életét kockáztatva kell a kultúrház padlására feljutnia. Az Ambiciózus összeszedett cselekménybonyolítását csupán erőteljes hangulati kilengései akasztják meg valamelyest: a rendező több ízben kisebb-nagyobb tragédia (tojástörés, magasból zuhanás) szélére táncol, ám a határt sosem meri átlépni. Persze ettől még az orosz kisfilm angyalian közvetíti a mozi varázsát, illetve a gyermekszív tántoríthatatlanságát.
Csendes folyó
A német-román koprodukcióban készült Csendes folyó több tucat fesztiválszereplésével (köztük Berlin), valamint számos díjával talán a kisjátékfilmes versenyprogram legkomolyabb presztízzsel bíró darabja. Anca Miruna Lazarescu alkotását már a tavalyi BuSho-n is láthatta a magyar közönség, de míg onnan „csak” a második helyezettnek járó Ezüst BuSho-t hozta el, addig a Mediawave-ről már abszolút győztesként távozott. Megérdemelten. A Csendes folyó a Ceausescu-éra idején, 1986-ban játszódik, s két férfi disszidálási kísérletét követi végig. Tervük ugyan kidolgozottnak tetszik, ám nem várt fordulatok (elírt hamis papíroktól állapotos „potyautasig”) nehezítik útjukat, amelynek végén a lassan hömpölygő Dunát kellene hangtalanul átúszniuk. Maradéktalanul egyetértek Rudolf Dániel kollégánk szavaival: „Ötletes, hangulatos, feszültséggel teli és kíméletlenül realista alkotással van dolgunk.” A Csendes folyó példaértékűen bizonyítja, hogy a kisjátékfilmes forma is tökéletesen alkalmas a történelmi múlttal való elszámolásra. (A film trailerét lásd alább.)
Finale
Simonyi Balázs kisjátékfilmjét már a nagyvilág jó ideje csodálja; a Finale még a Filmtekercs szülinapi programján is vetítésre került. A poén lelövése nélkül nehéz róla beszélni: maradjunk annyiban, hogy a rendező a hosszú beállítás bonyolultságával ellenpontozza két „rejtélyes” férfi egyetlen csattanóra épülő történetét. A Finale az egész kisjátékfilmes versenyprogram talán leghumorosabb darabja volt; csak a morbiditásában zseniális, ausztrál Medve szállhatott vele versenybe. Simonyi Balázs egyébként szintén elkísérte Komáromba megbecsült alkotását.
