A 2012-es Jameson CineFesten legjobb dokunak választott, egyórás Élünk csendesen a neves izraeli fotográfus, Rudi Weissenstein özvegye, a 96 éves Miriam kicsiny fényképboltját mutatja be. Az idős hölgy társalkotója és tárgya is volt a férj életművének, amit ma már ő gondoz és féltetten őriz. A modern építkezések és beruházások miatt azonban Tel-Aviv városvezetése bontásra ítéli a régi épületben található üzletet, ami felbolygatja a változást kevésbé szerető néni életét.
Miriamnak unokája, Ben siet segítségére, aki harciasan áll ki a nagymama és a régi üzlethelyiség mellett. A film valójában kettejük megható kapcsolatáról szól, ahogy a nemzeti múlt és a családi tragédiák árnyékában egymást erősítve próbálják fenntartani a nagyapa hírnevét és a család identitását. Ben és Miriam igazán jó párost alkotnak, az idős hölgy a hagyományt és az élő történelmet képviseli a fiú számára, Ben pedig elevenséget, frissességet és lazaságot visz a makacs nagymama életébe.
A családi események benne élnek a szereplőkben, melyeket diavetítésre emlékeztető, valódi fényképsorozatok tesznek hitelessé. Rudi Weissenstein fotói azonban az egyéni sorson túl egy sokkal nagyobb léptékű egységről is árulkodnak. A fényképeken Izrael születése és egy város, Tel-Aviv építése kerül megörökítésre, amely elhanyagolhatatlanul fontos hozzájárulás egy fiatal nemzet történetéhez. A nagymamának és az unokának a személyes család emlékeit jelentik a képek, de büszkén hordozzák magukon az a terhet is, hogy a nagypapa munkája egy egész ország vajúdásának lenyomata, és mint ilyen, sok embernek rendkívüli fontossággal bír.
A modern világban egyre kevésbé divat megállni és emlékezni, az új elsodorja a régit. Végül a kis fotóbolt sem állhatja útját a bontásnak és az építkezésnek, valamilyen kompromisszumot ellenben sikerül meghozni a múlt egy szeletének megőrzésére. A filmben nem is ez a váratlan vagy a meglepő, hanem az, hogy a generációs szakadék ellenére mégis kapcsolatot tud létesíteni két nemzedék.
Az idős Miriam már kevésbé hajlana a változtatásokra, nehezebben viseli a felforgató eseményeket, Bennel viszont ő is új erőt és feltöltődést kap. Az unoka segítségével, némi humorral és szeretettel Miriam is képes elviselni a szükségszerű változásokat, és erőn felül is részese lenni a hagyaték megújulásának. Az Élünk csendesen figyelemfelkeltő üzenete az, hogy múltunk és történetünk megőrzése nem lehet egyedül az idősebb generáció feladata, ehhez a fiatalabb nemzedék érdeklődő odafordulása, a megőrzés fontosságába vetett hite és fáradhatatlan elköteleződése is szükséges.
