Ultraortodox izraeli család, benne egy lázadó lány – a Sivatagi almák minden szereplőjének át kell értékelnie addigi meggyőződését, kötődéseit és életcéljait, ha azt szeretné, szerettei elfogadják őt.
A fiatalok lázadása szüleik szabályai és a rájuk erőltetett hagyományok, kötöttségek ellen a világ minden részében megszokott, szinte szükségszerű jelenség – az viszont eltér, a szülők hogyan kezelik gyermekük útkereső szabadságharcát. Rivka ortodox zsidó családban nő fel, melyben egyedül az apjának lehet szava – ő pedig még az otthoni zenehallgatást vagy táncot sem engedélyezi feleségének és 19 éves lányának, akit ráadásul ellentmondást nem tűrően egy özvegyemberhez akar kényszeríteni feleségül. A film leggyengébb láncszeme egyébként pont ez a durván leegyszerűsített apafigura: amellett, hogy bosszantja az igazságérzetünket, elég hihetetlen is, hogy egy elviekben szerető jeruzsálemi családapa napjainkban ilyen elvakult legyen.
Rivka életcélja merőben eltér attól, mint amit apja szán neki. Ebben a kérdésben a Sivatagi almák nem igazán mond újat: a lány megismerkedik egy szekuláris fiúval, majd megszökik otthonról, egy kibucban kezdve új életet. Annál szokatlanabb és érdekesebb viszont a folytatás: a hirtelen döntés után a főhősünk nehezen találja az utat a két merőben különböző értékrend és szokásrendszer között. Mindenképpen választania kell, vagy sikerülhet kompromisszumot kötnie? Küzdelmei őszinték és tanulságosak.
Hasonlóan egyedi és meglepő fordulata a filmnek, hogy Rivka lázadása nem marad elszigetelt, generációs jelenség, hanem begyűrűzik a családba. Váratlanul a szintén elnyomott anya és nagynéni is felemeli a hangját, kitör a családfő önkénye alól. Hogyan reagál a merev, maximálisan hagyománytisztelő férj minderre? A befejezés, melyben együtt, megerősödve mutatkozik a család, megint csak kissé irreális az előzmények után.
Érdekes, hogy a Sivatagi almák mindössze néhány héttel az Egy zsák liszt című belga film után volt látható Budapesten, mely nagyon hasonló alapállással és problémákkal dolgozik – a marokkói és az izraeli helyszínen is egy fiatal lány és hagyománytisztelő családja küzdelmének lehetünk tanúi. Csak amíg az Egy zsák liszt a múltba helyezett cselekménnyel hitelesíti az eseményeket, főszereplője iróniájával nevetségessé teszi a bigott környezetét és lázadásának (a diáklázadásokkal összefüggésben) valódi tétje van, a Sivatagi almák kedves, de példázatszerű és kissé mesterkélt családi történet marad.
