Amíg a sorozat második kötete, a Tűzpróba kapcsán azon siránkoztam, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a megválaszolatlan kérdések, a Halálparancs végre hoz némi enyhülést. Előzménykötet révén a napkitörések előtti világba is betekintést nyerhetünk egy pár oldal erejéig, valamint kiderül hogyan kezdődött az egész világvége, mi a helyzet a Kitörés vírussal, hogyan őrültek meg fokozatosan az emberek, és végre a VESZETT-ről is többet megtudunk.
A történet 13 évvel a trilógia előtt játszódik, közvetlenül a világvége után. A könyv továbbra is egyetlen karakter szemszögéből meséli el történetét, ám ezúttal Thomas helyett Mark narrálásában olvashatunk a szereplők kalandjairól. A kötet nagy előnye az előzőekhez képest pedig éppen a szereplőkben rejlik: végre nem 20-30 karakterrel kell bajlódnia az írónak (aminek a 80%-át persze a könyvek végére a túlvilágra küldte), hanem mindössze 4-5 ember köré fonódik a történet. Így őket nemcsak jobban megismerjük, hanem jobban meg is kedveljük: végre én is aggódtam a szereplők, Mark, Trina, Lana, Alec és Deedee életéért. Azok, akik kiábrándultak a sorozatból az első két könyv után, most új lendületet kaphatnak.
Egy jó disztópiához híven az alapkoncepció nem változott Az útvesztőhöz és a Tűzpróbához képest, jelesül hogy továbbra is a túlélés a cél, és persze a rengeteg brutális, felettébb naturálisan ábrázolt haláleset sem marad el – kicsit olyan, mintha a Walking Dead tinédzsereknek szóló változatát olvasnánk. Ám a sztori nagyon egyszerű és reális, ami abszolút a sorozat előnyére válik: végre nincsenek „azért kísérletezünk veletek, hogy kiderüljön, hogyan reagáltok a változókra” kezdetű érthetetlenségek, nincsenek béna Siratók vagy Átváltozás, és a Buggyantak is csak most kezdenek el megbuggyanni. A szereplők tartanak valahová, és mi aggódunk, hogy odaérjenek. Pont.
A legizgalmasabb pillanatok számomra egyértelműen Mark visszaemlékezései, a dőlt betűvel szedett részek voltak. Végre kiderül, hogyan reagáltak az emberek a katasztrófára a napkitörések pillanatában, hova menekültek, hogyan kezdődött újra az élet – majd hogy mindezt hogyan fojtották el csírájában. Ahogy megszokhattuk, most sem maradunk szerelmi szál nélkül, valamint a barátság és bajtársiasság továbbra is a fő húzóereje a könyvnek. Pontosan azok a dolgok kerülnek előtérbe, amelyek a kamasz olvasóközönségnek is fontosak: a szerelem, a barátság és persze hogy túléljük az egyik napot a másik után abban a reményben, hogy egyszer majd úgyis jobb lesz!
Pontosan így éreztem én is a könyv olvasása közben: át kellett verekedni magam Az útvesztőn és a Tűzpróbán, hogy a Halálparancs végre élményszámba menjen. Az előzménykötet folytatása, a The Fever Code az ígéretek szerint jövő tavasszal jelenik meg magyarul, így nemsokára pont kerül az ötkötetesre növekedett történet végére – és remélhetőleg végre minden kérdésre választ kap a kedves olvasó is.
