Magazin

Cseh Filmkarnevál 2017: Jó utat Hamburgba! – Tigris elmélet

A Cseh Filmkarnevál felhozatalán végigtekintve azt láthatjuk, hogy a családi élet és a női történetek állnak a filmek középpontjában. Nincs ez másképp a Tigris elmélettel sem, ami egy olyan kiterjedt család életébe ad betekintést, amit évtizedek óta a nők irányítanak.

A Cseh Filmkarnevál idei programjában találkozhatunk egy paranoid börtönőr családjával, akik társadalmi-erkölcsi galibát okoznak a faluban, ahová beköltöznek (Petr Václav: Sosem vagyunk egyedül). Megismerkedhetünk két olyan nő drámájával, akik nagy hatással voltak a környezetükre. Olga Hepnarová 1973-ban beült egy teherautóba, és Prága belvárosában megölt nyolc embert. Tettét bosszú vezérelte, amellyel megfizetett az élete során őt ért sérelmekért. (Tomáš Weinreb, Petr Kazda: Én, Olga Hepnarová). Az új tanítónőről pedig az a pletyka terjedt el, hogy a diákjain keresztül manipulálja a szülőket. (Jan Hřebejk: A tanítónő). A családról és a nőkről szól a Tigris elmélet is, kettős műfaji megjelöléssel: vígjáték/dráma. Ám a nézőtéren gyakran felharsanó nevetés inkább a vígjáték voltát igazolja, – bár kétségkívül komoly társadalmi problémát feszeget. A Tigris elméletről mindenképpen elmondható, hogy üdítő színfolt a három súlyos emberi problémákkal terhelt dráma között.

Pierre Bourdieu, a huszadik század második felének talán legnagyobb hatású szociológusa Férfiuralom című híres könyvében kifejti, hogy évezredek óta férfiuralom jellemzi a férfi-nő viszonyokat, – s ez valamennyi eddigi társadalomra igaz. Alapja a férfiak társadalmi-családi szocializációja során öntudatlanul elsajátított uralkodási ösztön vágya. E késztetés végső soron nem más – mondja Bourdieu – mint a férfiasságuk hangsúlyozásába és a teljesítménykényszer kötelezettségébe vetett hit. A Tigris elmélet a férfiuralom mókás kifordításaként a nőuralomról szól, arról a „háziasítási” folyamatról, mely során a feleségek évtizedek alatt csupa segítőkészségtől és jóindulattól vezérelve „bekebelezik” a párjuk életét. A film valamennyi férfiszereplője felelős beosztásban, komoly vezető pozícióban dolgozik, de mindez hiába, mert otthon az asszony hordja a nadrágot.

Egy népes középosztálybeli család hétköznapi életébe csöppenünk bele egy szomorú, bár korántsem konfliktusmentes temetés kapcsán. A halott após helyett mindig a felesége döntött, abban a hitben, hogy ő tudja a legjobban, mi a jó és helyes, férje igényeit soha figyelembe nem véve. Ötvenhat évet éltek így le, s búcsúzásként az özvegy még az utolsó kívánságát sem teljesíti férjének, aki azt kérte: hamvasszák el és a hamvait szórják az Elbába, hogy Hamburgig sodorja a víz. Helyette a templomi szertartást követően a temetőben földelteti el a férjét. Vejük, Jan a temetésen döbben rá, hogy fel kell szabadítania önmagát házassága jármából, ha nem akarja ugyanúgy végezni, mint az apósa. Kezdetként temetési koszorút helyez el apósa sírjára „Jó utat Hamburgba!” felirattal. Majd állatorvosi munkáját feladva demensnek tetteti magát, és a zárt intézetből megszökve elindul felfedezni magának azt a világot, amit addig nem élvezhetett. A csodálatosan szép táj, a folyók, a hegyek, ahová Jan elmenekül a felesége elől, a szabadság szinonimája a történetben.

A film jól kidolgozott dramaturgiával két nézőpontból közelíti meg a férfiuralom-nőuralom problémát: a kiterjedt család feleségeinek és férjeinek váltakozó szemszögéből. Az özvegy anya, egyetemi tanár lánya és az ő lánya három női generációt képviselnek, de egy követ fújnak, mintha belekristályosodtak volna az időbe. Két fő fegyverük a „cseh duzzogás” és az „olasz hiszti”. A posztumusz nagypapa, állatorvos veje, az ő fia és veje képviselik a nők által elnyomott férfivonalat, akik azonban az események előrehaladtával a lassú eszmélődés útjára lépnek. Egyfajta férfi öntudat-fejlődéstörténet ez a film, amit a fiatal vő egy nagy családi veszekedés végén így összegez: „Én én vagyok, és nem a te másik éned, akinek ellenőrzöd minden pillanatát!” A cseh újhullám egyik irányzatát képviselő groteszk kisrealizmus jellemzi a film családi konfliktusokból adódó élethelyzeteit, de a Tigris elmélet azért nem olyan színvonalas, mint az irányzat meghatározó alakjainak alkotásai. Ahhoz túl didaktikus a történetvezetés, és az egyes szereplőkön is átüt, hogy csak egy-egy típust képviselnek, nem olyan hús-vér figurák, mint pl. a Tűz van, babám hősei.

Külön mulatságos a filmben a kutatásokon alapuló társadalmi elmélet és a hétköznapi tapasztalat gyökeres különbözősége. Miközben az egyetemi tanár feleség a legújabb kutatási eredményeket sorolja, miszerint az elvált férfiak rövid időn belül depressziósakká válnak, és a statisztikák szerint négy évvel korábban halnak, – azonközben elvált férje élete legboldogabb időszakát éli szabad emberként, és a család többi férfitagja is végre szabad lélegzethez jut. Tanulságos a filmben, hogy nemcsak a férfiak szabadulnak fel a nők uralma alól, – végül a nők is képesek tanulni a történtekből és rugalmasan alkalmazkodnak az új helyzethez, de legalábbis magukba néznek és elgondolkodnak. A film több fontos, a 21. században megválaszolandó kérdést is felvet a férfi-nő viszony korszerű értelmezéséről. Mi, nézők pedig elmondhatjuk, hogy olyan mulatságos kétórában volt részünk, mely több hasznos tanulsággal is szolgált, a nőknek női nézőpontból, a férfiaknak pedig férfi nézőpontból. De ez a kettő úgyis találkozik.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com