Magazin

Johnny Depp felemelkedése és hanyatlása

Minden színész életében vannak sikeresebb és kevésbé sikeres filmek, ám úgy tűnik, Johnny Depp hosszú felemelkedését egy ugyancsak hosszú hanyatlás követi. Végigvettük pályájának mindkét irányát, és összességében  azt tudjuk mondani, van remény további csillogásra.

Johnny Depp sikertörténete

Volt idő, amikor a vásznon nemcsak Johnny Deppet láttuk újra és újra egy ripacs különc személyében – ami már kellemetlenül egybeforrt a játékával –, hanem egy változatos főhőst is, aki ugyan néha bohókás, de sohasem nevetséges, inkább visszafogottan rejtélyes és vonzó. Csak akkor mórikálta magát, ha szerepe szerint egy lovat is kiütő mennyiségű meszkalin volt benne. Amikor a színjátszása még nem merült ki teátrális szemforgatásokban, kézfejcsavargatásokban pár grimasz kíséretében. Régi szép idők.

De nézzük is, milyen volt Johnny Depp pályája, mielőtt véglegesen belefulladt volna a rumtól ázott kalóz monoton szerepébe!

Pár éve már inkább kérdőjeleket vet fel, ha egy produkcióban szerepel, mintsem feldobná az alkotást a puszta jelenléte, de a régi filmjeit elnézve újból fellángol a lelkesedés, és érthetővé válik, miért is lett Hollywood nagyágyúja, a filmek rocksztárja, a nézők kedvence.

A lázadó és rosszfiú imidzset nem kellett sohasem megjátszania: kamaszkorában kirúgták Deppet a középiskolából, és mint minden valamire való vadóc 15 éves, aki szeretett gitározni, úgy döntött, hogy követi az álmait és rockzenész lesz. A The Kids frontembere lett, de mielőtt aláírhatták volna a lemezszerződést, feloszlottak. Innentől apróbb munkákból élt meg, telemarketingesként még tollakat is árult. A színészi pálya akkor jutott először eszébe, amikor első felesége, Lori Anne Allison — aki sminkmesterként dolgozott —, bemutatta neki az akkor még szebb napokat látott, pályája kezdetén lévő Nicolas Cage-t. Az ő javaslatára indult el a filmvilág egyik leghíresebb színészének karrierje. Johnny Depp újdonsült ivócimborájának nemcsak az ötletet köszönhette, hanem Cage intézte el neki élete első meghallgatását is egy akkor készülő horrorfilmhez.

Ki kéne próbálnod magad színészként. Lehet, az vagy, csak még nem tudsz róla.” (Nicolas Cage)

Depp semmit sem tudott a színészmesterségről, csupán vadul olvasni kezdett a témában a jelentkezés előtt, de klasszikus oktatást nem kapott. Meglepetésére egyből megkapta az aprócska szerepet, így 1984-ben jelent meg először a vásznon a Rémálom az Elm utcában című filmben, mindössze huszonegy évesen.

Rémálom az Elm utcában

Óriási szerencsének is lehetne nevezni, de tehetsége már abból is látszott, hogy egy évre rá megkapta első főszerepét a Bikinivadászokban. Kisebb tévés szereplések után már Oliver Stone A szakasz című háborús filmjében találta magát, és ez még csak a kezdet volt. Az első nagyobb ismertséget — legalábbis a tinédzserek körében — a 21 Jump Street sorozattal szerezte, ahol középiskolások közé beépülő rendőrt alakított. Elnézve az ifjú és jóképű fenegyereket, nem meglepő, hogy a kamaszlányok kedvence vált belőle. Kár lenne azzal áltatni magunkat, hogy népszerűsége ezen a ponton komoly játékának lett volna köszönhető. Erre a megítélésre tehetett rá még egy lapáttal egy könnyed, azóta kultikussá vált Grease-paródia-szerű musical segítségével. A Cry-Babyvel a jóképű rosszfiú sztereotípiája csak tovább erősödött, de zenei tudását nem csillogtathatta meg, mert a főszerep dalaival nem neki kellett megbirkóznia.

Az igazi áttörést, amellyel meghódította a mozivásznat és betört a szélesebb köztudatba, nem másnak köszönhette, mint későbbi legnagyobb alkotótársának, Tim Burtonnek. Nem Depp volt a rendező első választása a szerepre, de amikor a kor sztárjai kikerültek a képből, Burton adott neki egy esélyt, hogy kitörjön a tévés szívtipró skatulyájából. 1990-ben Ollókezű Edwardként végre különc személyiségéhez igazán illő, gótikus és érzékeny karaktert kapott, akinek eljátszásával megmutatta, hogy mekkora potenciál van benne mind romantikus, mind drámai vonalon. Első díjra jelölését is Edward megformálásának köszönhette, Golden Globe-jelöléseinek hosszú sora vette kezdetét. Szerethető személyisége a közönségén túl, filmbéli partnere, Winona Ryder szívét is megmelengette. Depp még el is jegyezte az akkor nagyon fiatal színésznőt, mert addigra már rég tönkrement első házassága.

Johnny Depp egyre változatosabb és izgalmasabb szerepeket választott, ahogy berobbant az évezred vége felé.

A komoly karakterek vagy a különc figurák vonzották, szép lassan elhagyva a sablonfigurákat. Feltűnően gyakran vállalt olyan szerepeket, ahol valódi személyeket kellett megformálnia, így igazán megmutathatta sokszínűségét. Burton egyik kedvenc színésze lett, sorra adta neki a főszerepeket az Ollókezű Edward után. Eljátszhatta a világ legrosszabb filmrendezőjét, Ed Woodot; a fejetlen lovas után kutató Ichabod Crane nyomozót Az Álmosvölgy legendájában; a meglehetősen bizarr gyártulajdonos Willy Wonkát a Charlie és a csokigyárban. Hangját kölcsönözte a bús Victornak A halott menyasszonyban, és elővehette énektudását Sweeney Toddként, a véreskezű borbélyként. Termékeny barátságuk ezen alkotások után egyre hanyatlóbb és gyengébb filmekbe fordult át, de másfél évtizedig remek ötlet volt együtt dolgozniuk.

A halott menyasszony

Nemcsak a sötét tónusú műveiről és sokszor abszurd ötleteiről híres Burton fedezte fel magának Deppet, a köztük szövődő elválaszthatatlan alkotói kötelék nem korlátozta a csupán csodabogarak eljátszására. Sorra nagy rendezőkkel forgatott együtt, Emir Kusturicával, Jim Jarmusch-sal, Terry Gilliammel, Roman Polanskival, Robert Rodriguezzel.

Pályája kezdetén olyan gyöngyszemeket találni,

mint Lasse Hallströmtől a Gilbert Grape, ahol az ifjú Leonardo Dicaprióval nyújtanak felejthetetlenül érzékeny alakítást, mint testvérpár. A Halott emberben, Jim Jarmusch fekete fehér, művészi westernlátomásában bebizonyítja, mennyire finom eszközökkel képes játszani, és alkalmas a hátán elvinni egy ennyire bensőséges alkotást. A Fedőneve: Donnie Brasco című filmben megmutatta, hogy nem csak lírikus szerepekben jó, hanem a kemény maffiózót is tud alakítani Al Pacino oldalán. 1997-ben Johnny Depp maga is a rendezői székbe ült, pár kisfilmje mellett ekkor jelent meg első és egyetlen nagyjátékfilmje, A halál ára, amely nem lett nagy siker. Pedig Marlon Brandót is megnyerte hozzá, akivel korábban már szerepeltek együtt a fantáziadús, romantikus filmben, a Don Juan de Marcóban.

Félelem és reszketés Las Vegasban

A következő nagy mérföldkő az 1998-as, kultikus Félelem és reszketés Las Vegasban drogmámoros szerepe volt, amikor is a megformálandó Hunter S. Thompson újságíró barátságára is szert tett, annyira jól sikerült vele a felkészülése. Depp itt mutatta meg először, hogy tud úgy grimaszolni, hogy az még egy hajszállal a ripacskodáson innen legyen. Terry Gilliam ezek után újra együtt akart dolgozni Deppel, de szinte már komikusan minden összeesküdött a stáb ellen, hogy a második projektjük nehogy elkészüljön. A La Mancha elveszett lovagja dokumentumfilm sorra veszi mennyi nehézség után adták fel végül a próbálkozást. Érdekesség, hogy Terry Gilliam végül 18 évvel később sikeresen leforgatta Az ember, aki megölte Don Quixote-ét, Depp szerepét pedig Adam Driver kapta meg.

Az ezredforduló környéke igazi diadalmenet volt számára

Hollywoodban, évente több filmmel is jelentkezett. A mérleg nyelve az erős és emlékezetes alkotások felé dőlt, a neve biztosítéknak számított. Christina Ricci Az Álmosvölgy legendájában és A síró emberben is a partnere volt. A Roman Polanski-féle, A kilencedik kapu misztikus thriller könyvkereskedőjétől kezdve a Csokoládé hősszerelmesén át akár olyan merész szerepet is elvállalt, mint a Mielőtt leszáll az éj börtöntöltelék transzvesztitája, amely a csúcsa volt femininebb ábrázolásmódjának.

Aztán elérkezett a 2003-as év nagy durranása, amely teljesen a feje tetejére állította Johnny Depp karrierjét.

A későbbi folytatások fényében fájó tény, de az akkor még gyanútlan nézők számára egy frissítően szórakoztató és vagány figura bőrébe bújt, amely máig a leghíresebb alakítása. Egy halom díj mellett életében először Oscar-díjra is jelölték. Üdítően újító volt korábbi szerepeihez képest és ikonikus szereplőt teremtett vele. A közönség megismerhette Jack Sparrow kalózkapitányt A Karib-tenger kalózai első részében, amelynek bőven elég lett volna egyetlen egy ütős folytatás a szép emlékek kedvéért. Elmondása szerint Sparrow karakterét a híres gitárosról, Keith Richardsról, Pepé Le Pew rajzfilmfiguráról és nagyrészt saját magáról mintázta.  Ennek a szerepnek hála eszméleten összegeket kapott és kérhetett későbbi gyengébb filmjeiért is. A ravasz és dörzsölt, mégis kelekótya kalóz mozdulatai a nézők szemébe égtek, és sajnos Depp színjátékában is nyomott hagytak.

Ám pár évig még nem kellett attól rettegnünk, hogy maníros játéka felszínre tör és egysíkúsággal kell vádolni.

A 2003-as Volt egyszer egy Mexikóban, az El Mariachi-trilógia záró darabjában igazi vakmerő akcióhős lehetett. A titkos ablakban, amikor az idegeivel játszott Stephen King története, már az őrület határán fel-felsejlettek az azóta már túl jól ismert gesztusok, de még mindig tudott más lenni, mint az az átokverte kalóz.

Titkos ablak

Az Én, Pán Péterben úgy tudta J. M. Barrie drámaíró gyermeki lelkét megmutatni, hogy végig visszafogott volt, cseppet sem modoros, pedig könnyen túlzásba eshetett volna szerepének infantilis lelke miatt. Ezért az alakításért is díjra jelölte az Akadémia. A Rochester grófja – Pokoli kéjben rizsporos parókát öltött, hogy a kéjenc és perverz nemest sötét szexualitással átitatva formálja meg. Aztán két újabb szöget vert karrierjének koporsójába, amit akkor még felívelő franchise-nak hittek a jóhiszemű nézők, és nem is gyanakodtak, hogy ára lesz a sok mókás vitorlázásnak. 2006-ban A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse és rákövetkezendően A világ végén debütált. Egymást követő években darálták le őket, nem is csoda, ha szép lassan beleégtek a gesztusok, és nem tudott tőlük szabadulni Johnny Depp. A lejtmenet előtt még utoljára mutatott nekünk valami újat és kimagaslót a Sweeney Todd: A Fleet Street démoni borbélyaként, amely merész húzás volt számára a musicalszál miatt.

Kockáztatása meghozta számára a Golden Globe-díjat és egy újabb Oscar-jelölést. Utána pedig bár sütötték volna őt is húsos pitébe, amiért képes volt későbbi filmjeit elvállalni!

Lapozz tovább, ha Johnny Depp hanyatló korszakáról is szeretnél olvasni!

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Avatar

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya