Magazin

Előbb lő, mert aztán is kérdezhet – Jonah Hex

Hollywoodból újabban árad a tesztoszterinszag: idejétmúlt (?) akcióhősök vívják könyörtelen vérengzéssel és ütős egysorosokkal élethalálharcukat a számítógépes effektáradat ellen. Nem véletlenül kellett újra rendet tenni a feltámadó Predatorok között, ahogy Stallone – és társainak – reneszánsza sem holmi hóbortos fellángolás, a trailerszülte Machete nagykorúsítása pedig szintúgy a lehetetlen küldetés része. Most a képregény-frontról is megérkezett egy kérlelhetetlen bajtárs, akinek arcát ráadásul animált stigma torzítja: a Cinefesten bemutatkozott Jonah Hex, a vadnyugati fejvadász.

A Neveldine-Taylor páros – akiknek a Crank és a Gamer című, videojáték analógiára építő ámokfutásokat köszönhetjük – producersége alatt készült projektről már elég régen kitudódott, hogy a vetíthetőség érdekében sajnálatosan a teljes filmet újra kellett vágni, s egyes jeleneteket újra is kellett forgatni. Az utólagos javítások azonban mégsem segítettek a filmen: a Jonah Hex egy összeszedetlen és gagyi steampunk-western, amelyben a fantasztikum elveszik, s csak a misztikum biztosítja a mozi varázsának pislákolását.

Jonah Hex egy konföderációs dezertőr, akinek családját Jeb Turnbull parancsnok a hazaárulás miatt lemészároltatja, az arcára pedig izzó vassal egy stigmát éget. A varjú indiánoknak hála túlvilági erőre is szert tevő férfival eztán fejvadászként találkozunk, miközben a rosszfiúk válogatás nélküli leölésével próbálja levezetni a bosszú felgyülemlett energiáit. Egy napon az amerikai elnök is segítségét kéri, ugyanis az a hír járja, hogy Turnbull egy szuperfegyverrel merényletre készül a győzedelmes jenkik liberális állama ellen.

A Jonah Hex univerzuma korszakra pontosan a Wild Wild Westre rímel. A western tárgyi közege vegyül páncélozott hajókkal és a korban még ismeretlen erejű robbanótöltetekkel. Még antagonistáik ripacs őrültsége is megegyezik. Azonban a Wild Wild Westbe még úgy-ahogy beépülő fantasztikum a Jonah Hex szokatlan világában csupán néhány jelenet erejéig működik. Míg a nyitójelenetben elementáris erővel hat a lóra szerelt Gottlingokkal levezényelt tűzpárbaj, addig a zárlatbéli „ágyúzgatás” már a blőd hülyeség határát is átlépi. A cselekmény a harci jelenetek technikai feltételeinek variálásában merül ki, az egyes összecsapások közti folytonosságot pedig gyakorta csak egy nyílt vidéki vágta biztosítja.

Ebben a közegben pedig elveszik a jól összeválogatott, de egydimenziós karakterekben rejlő erő. Megan Fox a testét leszámítva például csak addig érdekes, míg a férfiakat irányítani képes prosti figurájáról ki nem derül, hogy valójában egy szerelmes harci mén. Vele ellentétben Michael Fassbender egy brutális testőr szerepében még a megélhetési színészetet sokadjára prezentáló John Malkovich főgonoszáról is elvonja a figyelmet. Kár, hogy a hazai piacon idén már negyedszer felbukkanó színésznek ezúttal csak némi küzdőszellemet kellett tanúsítania. Neki és a Jonah Hexet élből hozó Josh Brolinnak köszönhető, hogy a film az élvezhetőség határán marad. A cinikus és könyörtelen fejvadász karizmája szerencsére teljesen egybeesik a Nem vénnek való vidékkel befutó színész szikár kisugárzásával. A figurában rejlő misztikus erő pedig néhány perc erejéig még a holtakat is visszahozza a túlvilágról, s ez a képesség végre az akciófilmek tűzharcai ellen tüntetőket is megnyugtathatja, hiszen a címszereplő munkáját jelen esetben tényleg nem bénítja meg, ha előbb lő, s csak aztán kérdez.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com