Magazin Papírfény

Adni jó, de kapni még jobb – Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

A 100 éves ember… írója nem mászott ki az ablakon és tűnt el, helyette megírta harmadik regényét. A stílus, a poénok, és szerencsére a színvonal is változatlan. A Gyilkos-Anders ismét egy remek szatíra az északi jólét illúziójáról.

A skandinávok nem csak a hideg, analitikus krimikről híresek, legalább ugyanolyan jók a nevettetés terén – és itt most nem a Szeleburdi svéd család válogatott kalandjaira kell gondolni, hanem főként az olyan művekre, amelyek más műfajokkal házasítják össze a komikumot, mint A trollvadász found-footage fantasyje, vagy a Náci zombik horrorvígjátéka. A legprominensebb alkotások ezen belül is a bűnügyi műfajok és a fekete humor ötvözéséből kerülnek ki, legyen szó Norvégiáról (Az eltűnés sorrendjében), Dániáról (Gengszterek fogadója) vagy épp Svédországról (A 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt). Utóbbi film – mely az idei Oscaron legjobb smink kategóriában jelölt – könyvformában Jonas Jonasson tollából pattant ki, aki most új (immáron a harmadik) regénnyel jelentkezett.

A svéd esetében az a szerencsénk adatik meg (és ez nagyban köszönhető a hazai megjelenésekért felelős Athenaeum Kiadónak), hogy életpályáját gyakorlatilag valós időben követhetjük le – nem pedig tíz éves csúszással és kimaradó művekkel, mint megannyi híres író magyar fordítása esetében. Márpedig Jonas Jonasson munkásságát érdemes követni: az újság médiumát regényre váltó írót már rögtön az első könyve világhírig és egy filmes adaptációig repítette. A Gyilkos-Anders ugyanazt a vonalat követi, mint a bemutatkozó mű – van pénzzel teli bőrönd, lakókocsi és főhőseinket üldöző feldühödött gengszterek. De nem csak a motívumkészlet szintjén található nagy átfedés. Mindkettő görbe tükröt állít Svédország, és úgy általában a nyugati világ elé.

A Gyilkos-Anders protagonistája Per Persson, aki a 100 éves ember amorális hősének, Allan Karlssonnak az ikertestvére lehetne, erkölcsi iránytűvel és lelkiismerettel ugyanis nem igazán áldotta meg a sors. A különbség a két férfi között mindössze annyi, hogy míg Allannek már tulajdonképpen a háta mögött áll az élet, Per fiatalsága teljében van – mégis egy kupiból átalakított piszkos motel recepcióján tengeti mindennapjait. Élete azonban megváltozik, amikor összehozza a sors egy ateista lelkésznővel és egy börtönből szabadult, ügyefogyott gyilkossal. A „sors” itt nem csak szófordulat: most is jelentős szerepe van a véletleneknek Jonassonnál. A valószínűtlen hármas pedig nemsokára olyan üzletbe kezd, amivel az egész svéd alvilágot magára haragítja. Mint kiderül: adni jó, de kapni még jobb.

Jonasson könyvét egyszerre jellemzi a velős szatíra és a gyermeki játékosság – midőn ezek hol fúzióban, hol felváltva szövik át a regényt, a humor színvonala is igen ingadozó, de még alacsonyabb pontjain is a hordoz a sztori egyfajta infantilis bájt. Igazán erős részei azonban azok, amikor a szerző a zsurnalisztikai tapasztalatait hasznosítja, hogy a svéd média, egyház, állam és a hétköznapi élet kritikáját adja, legyen szó az újságírói praktikák kifigurázásáról vagy bürokratikus szervek mint a produktivitás zsákutcájának bemutatásáról.  A Gyilkos-Anders azonban nem az oknyomozó riportok tényeken alapuló vádiratait idézi, hanem a tárcák könnyed, szórakoztató, ámbár pikírt stílusát.

A regény szerkezete is az utóbbiakéhoz közelít: rövidke, 3-4 oldalas fejezetei – gyakran továbbtagolva sortörésekkel és csillagokkal – tömörek és lényegre törőek. Ennek köszönhető, hogy gyengébb pillanataiban sem untat a Gyilkos-Anders, és a pergős stílus ismét kifejezetten filmadaptáció után kiált. Jonas Jonasson újságírói karrierje alatt megtanulta, hogyan keltse fel az olvasók figyelmét, de könyve nem egyszerű bulvár: a szórakoztatás mögött tartalom van, ráadásul rávilágít arra, hogy a fejlett északon se fenékig tejfel az élet. Az egyetlen negatív bírálat, amit érdemes megemlíteni, a magyar kiadás borítójával kapcsolatos – jóllehet stílusában konzekvens az előző Jonasson-regényekkel, ez egyben azt jelenti, hogy ugyanolyan ocsmány. Kár érte, mert vannak kifejezetten esztétikus külföldi publikációk is.

Avatar

Dobi Ferenc

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya