Jan Balej A kis hableány adaptációja, A halbolt hercegnője modernkori környezetbe helyezi Andersen örökérvényű meséjét. A rendező-forgatókönyvíró éleslátással, humorral és meglehetősen érdekes látványvilággal értelmezi újra a történetet.
Jan Balej a műfaj meghatározó alakja, filmje pedig erősen táplálkozik a méltán híres cseh animáció tradícióiból. Legújabb munkája, A halbolt hercegnője előző egészestés filmjéhez, az Egy éjszaka a városbanhoz hasonlóan stop motion techikával készített bábfilm. Látszik, hogy Balej mestere a technológiának, amit szellemesen és igen aprólékosan használ. Személy szerint nekem nem igazán tetszik az általa megkreált látványvilág, de ez semmit sem von le a film értékéből.
Balej viszonylag hűen követi Andersen meséjének fordulatai – aki a Disney-verzión nevelkedve esetleg happy endre vár, csúnyán csalódni fog. Az eredeti történethez hasonlóan a tenger királyának lánya, Kicsi, alig várja, hogy végre testvéreihez hasonlóan ő is megnézhesse magának az emberek világát – ami azonban legkevésbé sem tükrözi a dán meseíró által még ismert miliőt. Kicsi a kikötő zavaros alakjai között él, ahol opportunisták és haszonlesők helyezkednek a nagy fogás reményében és örömlányok és drogdílerek kínálják portékájukat az élvezetek hajszolóinak. Tökéletesen illik ebbe a díszes kompániába Májer is, aki rabul ejti Kicsi szívét – és akinek a kedvéért, még uszonyairól is lemond, csak hogy emberként megtapasztalhassa a nagy szerelmet.
Andersen meséje sem éppen optimista – Balejé azonban még kevésbé az. Itt nem a körülmények szerencsétlen áldozata lesz a kis hableány, hanem az emberi gyarlóságé. Szerencsénkre azonban nem kell szembesülnünk az élet rideg valóságával, a humor elveszi mindennek az élét. A rendező hihetetlen tisztánlátással rajzolja fel a társadalom lecsúszottainak pengeéles portréját néhány egyszerű gesztus, néhány jól irányzott mozdulat segítségével. Finom kis gegeket csempész minden kompozícióba, és amikor már pont komolyra fordulnának a dolgok, egy kis poén segítségével enyhít a feszültségen.
Különösen érdekes, hogy szereplői szájába nem ad szavakat, a történetet a mesélő meséli, ezzel is még nagyobb kontrasztot adva az anderseni és baleji világ között. De míg az egyszemélyes mese a fesztivál másik versenyfilmje, a Kövek a zsebemben esetén irritáló volt, addig A halbolt hercegnőjének remek hangulatot kölcsönzött.